Most, hogy az épp olvasott Bryson-könyvben is szerepel, hogy anno Shakespeare korában a szerzetesek fejadagja napi egy gallon sör volt, ami megközelítőleg négy liter, nem tűnik olyan elvetemültnek, hogy napi négy liter folyadékot iszom.
Na azt nem hiszem, hogy akkor is folytatni fogom, amikor már nem leszek étel, de úgy tűnik, nemcsak hogy nem elvetemült, de alapvetően elég hasznos is sokat inni. Ezek után elég vicces visszatekinteni, hogy volt idő az életkémben, amikor alig volt meg a napi másfél liter...
A könyvnek persze nem ez a lényege, hanem csak egy apróság a sok érdekes darabka közül, amelyek tipikusan brysoni módra alkotnak egy ismét kiváló stílusban megírt, érdekfeszítő és humorral is megtűzdelt könyvet - ezúttal Shakespeare ürügyén az angol XVI. szd. fordulójáról és arról, mennyire találgatás a történelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése