Jég és jövő

Bokros teendőim közül egyet ma sikerült bevégeznem: a cégben szerveztem (öt szervezőtárssal) egy 100 fősnek indult, de végül 50 fős rendezvényt, amely a Jég és jövő címre keresztelődött. Úgy találtuk ki, hogy a társaság délelőtt korcsolyázzon az Aréna Jégteraszon, mert egy kis mozgás sose árt, aztán délután pedig egy scifi és tudomány napot tartottunk az Újpesti Közösségi Házban.

Ez utóbbiban volt nekem több munkám: szerveztünk vetélkedőt (írtunk 100 kérdést, meg kitaláltunk még három jópofa feladatot, és egész kellemesen csalódtunk a játszási hajlandóságban), kitaláltunk egyéb feladatokat (amőbajnokság, páros LEGO, stb.), illetve szerveztünk 1 perc és nyersz játékot is. Mindezt persze büfével karöltve. Vendégünk volt Tücsi, a Galaktika tudományos szerkesztője, aki a Zéletről, a világmindenségről meg mindenről mesélt nekünk, valamint Bencsik Tamás, a Magyarok a Marson c. verseny Essort csapatának tagja, aki nemcsak beszélt az elkészült és készülő robotjaikról, hanem ki is lehetett próbálni őket.
Az egész rendezvény fizetőeszköze a galaktikus kredit volt, a játékokért kapni, a büfében elkölteni, az 1 perc és nyersz játékokon kockára tenni lehetett. Aki a legtöbbet gyűjtötte a rendezvény folyamán, az pedig megnyerte az oldalt látható napelemes robotot.

A szervezés nettó 10, bruttó kb. kétszer annyi órát vett igénybe mindannyiunktól, de én nagyon élveztem, és azt remélem, hogy a résztvevőknek is tetszett. Fotókat ide nem teszek, mert mégsem expose-olom a kollégákat, viszont a rendezvény különleges vendégeit, a Csillagok Háborúja Jelmezes Rajongói Klub tagjait szívesen idebiggyesztem, ha meglesznek a fotók, hiszen négyen ők is képviseltették magukat, sőt: maga Darth Vader volt a vetélkedő zsűrije, egy személyben...

Kicsit elfáradtam a szervezésben, meg izgultam is, hogy jól sikerüljön, de most már maga vagyok a zen, és ünnepélyesen megígérem magamnak, hogy több hasonlót az elkövetkező mondjuk egy évben nem vállalok el... most pedig jól megérdemelt pihenésre indulok külföldre, hétfőn bekk.

Tud valaki jó családfarajzolót?

A hétvégén kicsit utánanéztem a családfarajzoló/rögzítő programoknak és online lehetőségeknek.
Az online megoldások nagy hátránya, hogy sokszor nem lehet az adatokat kiexportálni, illetve a szolgáltatás pénzbe kerül, nincs rá garancia, hogy nem megy tönkre a cég, stb. Nagy előnye viszont, hogy más regisztrált emberek is töltik, és lehet keresgélni.
Az offline megoldások hátránya, hogy nehezen lehet megosztani a családdal, viszont nagy előnye, hogy az adat (ami ugye a kincs) offline van, azaz a miénk, mi rendelkezünk vele.

Egyelőre tanácstalan vagyok. Szívesen szórakoznék ilyesmivel, de nem akarom elkezdeni, amíg nem tudom, melyiket érdemes választani.
Van valakinek tapasztalata ez ügyben? Melyik a legjobb progi / oldal?

Háááát... has

Ha már "szakma", akkor megosztok még egy érdekes dolgot nyelv és nyelvészet témakörben. Azt eddig is tudtam, hogy a magyar nyelv milyen árnyalt, és mennyiféleképpen lehet ugyanazt kifejezni, de most szó szerint testközelből megtapasztalhattam.
Volt az az átmeneti időszak, amikor már látszott a hasam, de a kicsit bambább környezetemben lévők még nem vették észre. Én meg persze nem nyilvánítottam ki mindenkinek, csak a kulcsembereknek, meg persze annak, aki rákérdezett.
És pont ez, a rákérdezés mikéntje volt nagyon érdekes. Akár tanulmányt is lehetne írni róla.
Például egy már gyerekes kolléga nem rákérdezett, hanem simán, a bennfentesek meggyőződésével azt mondta:

"Gratulálok, és nagyon örülök."

Egy másik kolléga, aki még az események előtt áll, már nem volt ilyen magabiztos:

"Jól látom, amit látok?"

Egy harmadik meg csak rábökött a hasamra, és szinte felháborodva kérdezte:

"Ez egy gyerek?!" 

Füzeted vagy dobozkád

A magyar kultúra napjának jegyében egy régóta blogtémaként várakozó nyelvészeti kérdéskör, amelyben meglehetősen konzervatív vagyok. Arra lettem figyelmes pár éve, hogy emberek (tipikusan a nálam fiatalabbak) kezdik elhagyni a tárgyragot - persze nem mindig, csak akkor, ha személyjel viszont van a tárgyon (szerencsére). Ez nyilvánvalóan a "nyugati" nyelvekből átszivárgott szokás, ahol a tárgyas ragozást tipikusan nem jelöljük. Magyarban viszont számos esetben zavaró lehet.

Ilyen formában már korábban is volt elhagyás, hogy:
"Felteszem a kalapom."
Miért? Mert itt a tárgyat megelőzi az állítmány: egy ige, amely egyértelműen tárgyas ragozásban van, tehát amikor meghalljuk, hogy "felteszem", akkor várjuk, hogy "mit".

Ugyanez viszont fordítva nem működik, főleg hosszú mondatban, ahol a tárgy és az állítmány messzire sodródik egymástól. Viszont sajnos egyre több ilyet látok (neten casual szövegben, de fordításokban is, amelyeket proofreadelek, sőt, akár reklámokban is), . Pl:
"A fejlődésed jelentősen befolyásolja az iskolában az osztálytársaid véleménye."
"Ezeket használva füzeted vagy dobozkád tündérivé változtathatod!"

Ezeknél a mondatoknál amíg az állítmányhoz nem érünk, teljesen mást várunk a mondattól, hiszen a tárgyrag hiányában alanynak gondoljuk a fejlődést, a füzetet és a dobozkát. És ez megzavarja a beszélgetést, kizökkenti a hallgatót, és máris nem figyelt a következő mondatra.

Nagyon fontosnak tartom, hogy megőrizzük a tárgyragot legalább ilyen esetekben, úgyhogy a mai kulturális hozzájárulásom az, hogy felhívom erre a figyelmet.

Drakula bulit tart és élvezi

A múlt héten elég sok filmélményem volt, de akadályoztatva voltam... Mindenesetre megnéztem az alábbiakat:
- Lawless (7/10)
- Django Unchained (9/10)
- Hotel Transylvania (8/10)

A pontszámok ellenére most leginkább a Hotel Transylvaniáról írnék egy keveset. Fogalmazzunk úgy, hogy az nyújtott több meglepetést. Tarantinót eddig is nagyra tartottam (és megbocsátottam neki a Grindhouse botlást is), Adam Sandler viszont most legalább 2 pontot nőtt a szememben... Spoiler.

Együttgondolkodás a designról

Szóval mi a fene is az a "design thinking", amely miatt nem ülök egész nap a gép előtt, és ezért se nem blogolok, se nem válaszolok embereknek azonnal?
Egyesek szerint kamu (viszont jót lehet nevetni az előadáson):



Én viszont egyre inkább úgy látom, hogy van benne valami. Az elején voltak fenntartásaim, mert egy nagy lufinak tűnt az egész. Mindenki úgy beszélt róla, mintha ez lenne az ultimate solution, tulajdonképpen valamiféle mágia, amitől minden megoldódik. Az, aki már "beavatott", az összekacsint a más "beavatottakkal", és aki pedig nincs benne, az maradi, elavult.
Még mindig nagy lufinak tartom az egészet, akkora a hype körülötte, hogy az ember csak úgy néz. Viszont a nagy lufiban van tartalom a levegőn kívül is.

Tulajdonképpen és egyszerűen egy metodikáról beszélünk. Ez azért jó, mert ugyanazt csináljuk, amit eddig is tudtuk, hogy kéne, csak így, keretbe foglalva és rászánva az időt, lám, működik. Olyasféle dolog, mint a scrum: nem határoz meg mindent, csak csomópontokat és vezérelveket. A felhasználót helyezi középpontba, az ő igényeinek kielégítése a feladat. A kimenet pedig egy prototípus, amely a használhatóság-megvalósíthatóság-pénzügyileg megérés halmazok metszetében helyezkedik el (legalábbis ez a cél).

Ezt a metodikát aztán lehet használni nemcsak szoftvertervezésre, de mindenféle másra is, például banki megoldásokra vagy logisztikai problémákra is.

Alapvetően jól érzem magam a design thinking csapat résztvevőjeként, de azt meg kell hagyni, hogy néha elég fárasztó, illetve nálam inkább az jelent problémát, hogy összeegyeztessem a mindennapi munkahelyi feladataimmal azt, hogy néha akár két napra is eltűnök a csapatok életéből. De azért remélem, ez idővel megoldódik...

A témáról kiindulópontként tájékozódásnak jó a wiki oldal is.

Van aki szereti

Persze a hétvége megint úgy telt el, mintha itt se lett volna... Viszont ma reggelre leesett a hó!
A dolog pikantériájához az is hozzájárult, hogy reggel vérvételre kellett mennem, és az első 500 métert teljesen lépésben tettük meg, úgyhogy már majdnem lemondtam a napról... De igazából, ahogy körülnéztem, és láttam a havas fákat, teljesen beborított autókat, fehér háztetőket, tulajdonképpen jól éreztem magam. Persze volt néhány idióta autós munkába menet, és persze oda kellett figyelni, meg több idő alatt értünk be, meg minden, de valahogy pozitívan hat rám ez a sok fehérség.
Azt hiszem, egészen addig szeretni fogom a havazást, amíg saját házam nem lesz.
Ami nem mostanában lesz.

Ilyenkor kéne elmenni szánkózni, ha megmaradna hétvégéig, és ha a szánkózás most nem lenne feketelistás tevékenység.

Írjam meg most gyorsan

No, back to business. Business az van amúgy, látszik is a postjaim sűrűségén (bocs, igyekszem majd gyakrabban). Tényleg lenne mit mesélni, de napközben alig vagyok a gép előtt, ha igen, akkor hajtok, mint a majom, hogy elvégezzem a dolgomat, este meg általában agyam üres pohár egy szívószállal, örülök, ha nem alszom el filmnézés/játék/vacsora közben.
És még csak nem is panaszkodni akarok, inkább megmagyarázni későbbi önmagamnak, hogy miért pont ebben a fontos időszakban akadozik az életkém története.

Node a lényeg: munka és magánélet perfect, lássuk a hobbit. A regényem megjelenése óta nem írtam egy sort sem komolyan. Először némelyik kritika hatására ment el a kedvem, aztán csak simán gondoltam, pihenek rá egyet. Aztán elkezdtem írogatni, de csak ujjgyakorlatokat, szintentartás céllal. Ja, meg írtam egy kis mesét, de az nem számít.
Aztán elkezdett motoszkálni bennem az írhatnék, az ötletek elkezdtek burjánzani a fejemben, és folyton piszkáltak. Úgyhogy most már van elképzelésem, mit szeretnék legközelebb, de még messze áll a tervtől, egyelőre csak homályos villámképek sorozata.
Hétfőn viszont találkoztam író-kollégákkal, ami tök jó volt, mert megint megjött a kedvem írni tőle (szinte mindig így van az ilyen találkozók után), viszont egyikük azt tanácsolta, hogy bármit szeretnék írni, írjam meg most gyorsan fél év alatt... amiben van valami, valljuk be.
Úgyhogy most hamarosan jelentős átgondolások következnek, hogy a jelenlegi életkémbe hogy illesztem be a munka-dokik-torna-pihenés tengelyre még az írást is. Vagy pedig halasztom egy évet, mondjuk...

The secret goes public

No, hát elnézést, itt vagyok én, és tulajdonképpen rengeteg dologról tudnék írni (a kétnapos design thinking session-ről, ahol nekem is kellett interjút készítenem mindenféle előképzettség nélkül, a régi fotókról, amelyeket beszkenneltem anyuéknak, a hétvégi pihenésről és IKEA barangolásról, satöbbi), de az az igazság, hogy ezek elég másodlagos dolgok most az életkémben.

Most viszont végre eljött az idő, hogy megosszam a hírt: gyermeket várok.

Eddig is reménykedtem benne, hogy vannak csodák a világban, de most kézzelfogható (nos, bizonyos mértékben) bizonyítékom van rá. :)

Számok eddig:
14. hét
Kb. 85 gramm
Kb. 7,8 cm

3 kg hízás
0 db hányás/rosszullét
1 db új nadrág

A témában a nálam kicsit előrébb tartó Isolde egy csomó szórakoztató és szellemes leírással szolgált már, amit csak kevésbé érdekesen vagy kevésbé szellemesen lehetne megírni, úgyhogy én viszonylag keveset tervezek ide írni ezzel kapcsolatban, de ami a lényeg: jól vagyok, és soha életemben nem éreztem még ennyire egészségesnek magam.

Visszapillantó tükör

Az év hátralévő részében internetmentesítettem magam (gondolom, feltűnt), de újfent rájöttem, hogy van élet a Zinterneten túl. Először Leányfalun lazulás családdal, továbbörülés a karácsonynak, miegymás, majd Hévízen barátokkal láblógatás, társasozás, dumálás, tavazás, satöbbi. Hévízet nem olyan rég óta ismerem, de nagyon megkedveltem. Megvannak már a bejáratott helyek: szállás a Fortuna panzióban, vacsora a Muskátliban (ezúttal húsleves, bélszín lyoni hagymával, somlói, nyamm!), bort az egregyi faluszélről (ez most kimaradt). A szilvesztert maratoni társas-partyval múlattuk: először Mansions of Madness (The Yellow Sign kaland), aztán Descent 2nd Edition (itt írtam róla). Az elsőt a kezdeti jó állás majd a vége felé következő mélyrepülés után végül döntetlenre hoztuk (ez szerintem hibája a játéknak), a másodikban egy fél actet és egy interlude-ot nyomtunk le, véres küzdelem után lélekemelő győzelemmel.

Közben 2013 lett tűzijátékkal, köddel, némi hideggel, de mielőtt előretekintenék, egy kis összegzés a tavalyi évről.

Összességében azt kell mondjam, kiváló évet zártam:
- megjelent Se vas, se tűz című regényem
- felvettek a céghez rendes alkalmazottként
- jártunk Londonban
- körbeutaztuk Észak-Angliát és Skóciát
- jártunk Parádsasváron
- olvastam egy csomót
- megnyitottam egy kiállítást
- túléltem egy újabb világvégét
- kültag lettem egy cégben (erről majd még)
- ...meg még szert tettem felsorolhatatlanul sok élményre, amelyek közül egyre se emlékszem, ami kifejezetten rossz lett volna

A tavalyi összegzést végigolvasva azért pár helyen mosolyogtam. Van, ami nem változik.

Sajnos január 1-én nem ettem lencsefőzeléket, úgyhogy idén lehet, hogy szegény leszek, valamint ha igaz a babona, hogy amit január 1-én csinál az ember, azt fogja egész évben, akkor elég fura év lesz (alvás, evés, játék számítógépen, sportközvetítés nézése, olvasás). Fogadalmak? Hmm...
Legyen mondjuk kettő:
1. Türelmesebb leszek.
2. Idén is írok valamit.