Füzeted vagy dobozkád

A magyar kultúra napjának jegyében egy régóta blogtémaként várakozó nyelvészeti kérdéskör, amelyben meglehetősen konzervatív vagyok. Arra lettem figyelmes pár éve, hogy emberek (tipikusan a nálam fiatalabbak) kezdik elhagyni a tárgyragot - persze nem mindig, csak akkor, ha személyjel viszont van a tárgyon (szerencsére). Ez nyilvánvalóan a "nyugati" nyelvekből átszivárgott szokás, ahol a tárgyas ragozást tipikusan nem jelöljük. Magyarban viszont számos esetben zavaró lehet.

Ilyen formában már korábban is volt elhagyás, hogy:
"Felteszem a kalapom."
Miért? Mert itt a tárgyat megelőzi az állítmány: egy ige, amely egyértelműen tárgyas ragozásban van, tehát amikor meghalljuk, hogy "felteszem", akkor várjuk, hogy "mit".

Ugyanez viszont fordítva nem működik, főleg hosszú mondatban, ahol a tárgy és az állítmány messzire sodródik egymástól. Viszont sajnos egyre több ilyet látok (neten casual szövegben, de fordításokban is, amelyeket proofreadelek, sőt, akár reklámokban is), . Pl:
"A fejlődésed jelentősen befolyásolja az iskolában az osztálytársaid véleménye."
"Ezeket használva füzeted vagy dobozkád tündérivé változtathatod!"

Ezeknél a mondatoknál amíg az állítmányhoz nem érünk, teljesen mást várunk a mondattól, hiszen a tárgyrag hiányában alanynak gondoljuk a fejlődést, a füzetet és a dobozkát. És ez megzavarja a beszélgetést, kizökkenti a hallgatót, és máris nem figyelt a következő mondatra.

Nagyon fontosnak tartom, hogy megőrizzük a tárgyragot legalább ilyen esetekben, úgyhogy a mai kulturális hozzájárulásom az, hogy felhívom erre a figyelmet.