Írjam meg most gyorsan

No, back to business. Business az van amúgy, látszik is a postjaim sűrűségén (bocs, igyekszem majd gyakrabban). Tényleg lenne mit mesélni, de napközben alig vagyok a gép előtt, ha igen, akkor hajtok, mint a majom, hogy elvégezzem a dolgomat, este meg általában agyam üres pohár egy szívószállal, örülök, ha nem alszom el filmnézés/játék/vacsora közben.
És még csak nem is panaszkodni akarok, inkább megmagyarázni későbbi önmagamnak, hogy miért pont ebben a fontos időszakban akadozik az életkém története.

Node a lényeg: munka és magánélet perfect, lássuk a hobbit. A regényem megjelenése óta nem írtam egy sort sem komolyan. Először némelyik kritika hatására ment el a kedvem, aztán csak simán gondoltam, pihenek rá egyet. Aztán elkezdtem írogatni, de csak ujjgyakorlatokat, szintentartás céllal. Ja, meg írtam egy kis mesét, de az nem számít.
Aztán elkezdett motoszkálni bennem az írhatnék, az ötletek elkezdtek burjánzani a fejemben, és folyton piszkáltak. Úgyhogy most már van elképzelésem, mit szeretnék legközelebb, de még messze áll a tervtől, egyelőre csak homályos villámképek sorozata.
Hétfőn viszont találkoztam író-kollégákkal, ami tök jó volt, mert megint megjött a kedvem írni tőle (szinte mindig így van az ilyen találkozók után), viszont egyikük azt tanácsolta, hogy bármit szeretnék írni, írjam meg most gyorsan fél év alatt... amiben van valami, valljuk be.
Úgyhogy most hamarosan jelentős átgondolások következnek, hogy a jelenlegi életkémbe hogy illesztem be a munka-dokik-torna-pihenés tengelyre még az írást is. Vagy pedig halasztom egy évet, mondjuk...