2013. január 14., hétfő

Van aki szereti

Persze a hétvége megint úgy telt el, mintha itt se lett volna... Viszont ma reggelre leesett a hó!
A dolog pikantériájához az is hozzájárult, hogy reggel vérvételre kellett mennem, és az első 500 métert teljesen lépésben tettük meg, úgyhogy már majdnem lemondtam a napról... De igazából, ahogy körülnéztem, és láttam a havas fákat, teljesen beborított autókat, fehér háztetőket, tulajdonképpen jól éreztem magam. Persze volt néhány idióta autós munkába menet, és persze oda kellett figyelni, meg több idő alatt értünk be, meg minden, de valahogy pozitívan hat rám ez a sok fehérség.
Azt hiszem, egészen addig szeretni fogom a havazást, amíg saját házam nem lesz.
Ami nem mostanában lesz.

Ilyenkor kéne elmenni szánkózni, ha megmaradna hétvégéig, és ha a szánkózás most nem lenne feketelistás tevékenység.

2 megjegyzés:

  1. Bizony, ahogy leesett a hó kislány korodban, mindig mentünk szánkózni, és majd fogsz a Te gyermekkel, és nagyokat fog kacagni és harapni a hóból.
    Húgon, ugyanígy érzett reggel, szökelve,és villamossal boldogan közlekedett.Én meg macisan hótaposóban,mert sehol nem takarították a havat.Azért gyúrtam hógolyót és eltaláltam a fa tetejét!A párkányról letúúúúúúúúúúúúúúrtam a havat, bizony boldogság a fehérség, a fehér szín.
    Kat

    VálaszTörlés
  2. Ha saját házad lesz, még jobban fogod szeretni a havat, mert a saját tetődről fog lehuppanni olvadáskor, a saját ereszeden fognak lógni a jégcsapok, a saját cserepeid fognak elbújni a puhaságban.
    Mindezek mellett eltörpül az a kis cardioedzés, amit hólapátolásnak hív a szakzsargon.

    VálaszTörlés