Beszélgettünk a gyerekfélelmekről meg a mumusról anyósommal, és hirtelen eszembe jutott, hogy nálunk sosem mumus volt, hanem mirmió.
Ő nem ismerte ezt a szót, én meg nem tudtam, honnan jött, úgyhogy elkezdtem utánaolvasni. Kiderült, hogy egy erdélyi mesemondó, Borbély Mihály meséi között szerepel, úgyhogy édesanyám is valószínűleg erdélyi nagyanyámtól hallotta. Aki meg vagy a szüleitől, vagy magából a mesekönyvből.
De milyen érdekes, hogy mennyire elfelejtjük, honnan jönnek a mesék és a történetek, és alig kell hozzá három generáció...
És milyen jó volt kinyomozni ezt a nyelvtörténeti érdekességet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése