Most már kezdem érteni, miért van létjogosultsága az I kicsinyítő képzőnek. Mert amúgy általában véve utálom, ha valaki azt mondja, hogy "hambi", "ubi", "aji" stb. Viszont a gyereknek nagyon fontos, hogy megértesse magát, és ha hosszú szavakat lerövidíthet, és még úgy is egyértelmű marad, amit mond, az a boldogság csúcsa.
Úgyhogy amikor először mondtam Pöttömkének a paradicsom helyett azt, hogy "pari", akkor éteri boldogság öntötte el az arcát. És amúgy a "husi"-t is könnyebb kiejteni, mint azt, hogy hús.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése