A minap, hogy böngésztem a régi jó kis zenegyűjteményemet, hogy mit tudok betenni, amit Pöttömke is képes meghallgatni, és rátaláltam Mike Oldfield
Voyager c. albumára. Amellett, hogy még mindig nagyon jónak tartom Régi Mező bácsit, a felcsendülő dallam azonnal nosztalgiahullámot indított el nálam. Anno még kazettán hallgattuk rongyosra ugyanis, sőt, erre a zenére írtam első forgatókönyvemet (lol) is! Nagyon menő volt, volt benne szerelem, rablás, halál, minden ami kell, és teljesen el tudtuk képzelni a jeleneteket, ahogy hallgattuk a számokat egymás után (walkmanen, vonatozás közben, egyik fülhallgató az enyém másik a tiéd módszerrel).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése