A kukac szemüvege

Közben meg Pindúrtündér aranyosabb, mint valaha. Tudja mondani, hogy "kéjemszépen", és ha megkapja, akkor mondja, hogy "köszönöm". Simán kiejti már a három- és négyszótagú szavakat is (libikóka, nagyapa, fekete, stb.), és bár nem beszél folyékonyan, hatalmas szókinccsel hódít.
De igazából nem ez a nagy tudománya, hanem a mesélés. Napok, talán még hetek távolából is emlékszik eseményekre, és simán el tudja mesélni őket.
- Sikló. Elment. Gyeje. Nemjött. (=Láttam egy siklót, de elment. Mondtam neki, hogy gyere, de nem jött vissza.)
- Bumi. Egyedül. Vissza. Kellett. (=Bumi kutyus egyedül volt, ezért a gazdijának vissza kellett mennie.)

És ezeket napokig tudja ismételgetni, és nekem kell észbe kapni, hogy most épp hogy is volt a történet, melyiket meséli.
Ugyanezt tudja a kedvenc meséivel is, mindegyiket tudja kívülről (főleg a Bogyó és Babóca könyvek a kedvencei, eddig azt hittem, elég az az öt, ami van, de lehet, hogy nem lesz elég, amennyit mostanában olvassuk). Mondja, hogy:
- Szundi. Höjcsög. Mennyel! (=Szundiznak a napraforgók, és jön a hörcsög. Babóca pedig azt mondja, menj el.)
- Elesett. Szújós. Fáj. Segít. (=Vendel elesett, és belecsúszott a tüskés bokorba. Fájt a szarvacskája. A többiek segítettek neki.)

Ezenkívül érti a "valakié" fogalmát, használja is. Ha egy tárgynak nem is tudja a nevét, tudja mondani, hogy "Anyáé", "Mamáé" stb. És ezt tiszteletben is tartja, ha valamire azt mondom, hogy az nem az övé, nem játszhat vele, akkor az esetek nagyon nagy többségében ezt el is fogadja. Pl. nem játszik a napszemüvegemmel, mióta ezt megbeszéltük.

Három eszméletlen aranyos dolog van még a beszédében. Az egyik, hogy a tesója miatt ő is a számok rajongója, bár egyelőre fogalma sincs, miről beszél. De gyakran rajzol hetest (és tényleg hetest), vagy csinál egy botból vagy kenyérhéjból. Aztán mivel a tesója a számokat már angolul is tudja, sőt, sokszor énekel a számokról angolul, ezért ezeket a dalokat ő is kedveli, néha random ő is rázendít, hogy "forty, forty", és az ujjaival mutat. A harmadik pedig a "simán". Ezt a szót imádja és gyakran használja is.
- Málnaszörpit kérsz?
- Nem, simán.
- Hogy menjünk sétálni?
- Simán.

Ami még számomra elképesztő, az a rajzolása. Eddig is szépen rajzolt, de most már meg is nevezi, mit rajzolt: cica, dinnye, fagyi, házikó, kislány, stb. És nemcsak vonalak, hanem körbe-körbe, kicsi vonalakkal, pontokkal, még egyáltalán nem felismerhető, de részletgazdag. És a legjobb, hogy néha még történetet is kerít köré. Múltkor mutatja nekem, hogy "házikó". Mondom, nagyon szép. Erre rajzolt hozzá egy vonalat, majd mondja, hogy "faaka". Mondom, a házikónak van farka? Ő: "igen."
Ugyanez gyurmában: csinál egy kukacot, beleszúrja a ceruzát, hogy legyen szeme, aztán rátesz még két csipet gyurmát, rámnéz mosolyogva, és mondja, hogy "szemü". Mármint a kukacnak a szemüvege.

Hatalmasat nőtt a nyáron (legalább négy centit), mászni és futni remekül tud, de a kedvence még mindig a csimpaszkodás - most már a szoba közepén is lóg egy gyűrű, hogy bármikor lóghasson.
Ja, és még mindig hihetetlenül bátor a vízben. Legutóbb egy óvodás gyerekeknek való vízicsúszdán csúszott le simán egyedül, belecsobbant a vízbe, kicsit prüszkölt, aztán közölte, hogy: "Megint."