Ünnepélyesen

Amúgy megvan a munkába visszatérésem időpontja, ami egyrészt izgalmas, másrészt egy komoly mérföldkő. Most, hogy kezd véget érni ez a nyár, és éppen hármasban vagyunk a törpékkel, kezdem realizálni, hogy sosem lesz többé ilyen - hogy tudniillik én egész nyáron csak a gyerekekkel foglalkozom, nem dolgozom közben munkahelyen, és nem kell őket mindenféle csellel ide-oda adni, hogy megoldódjon, hol is vannak nap közben. Ami egyelőre elképzelhetetlenül furcsa, de gondolom, majd aztán az lesz a normális.
Közben meg azt is tudom, hogy mit és mennyit felejtettem, úgyhogy ma ünnepélyesen elővettem néhány régi tankönyvet, amelyekből felidézem a Tudást.

Azt gondolom, úgyse lehet teljesen felkészülni erre a változásra, de azért megteszem, amiről azt képzelem, hogy megkönnyíti a dolgot.