- Békás lámpás: az eddigi autós lámpás továbbfejlesztett változata. Adottak a piros-zöld világító lámpái, amiket az apukája csinált neki, és van egy piros-kék is, amit ő maga tervezett. Ezeknél ő mondja meg (kapcsolja át), melyik mikor zöld és mikor piros. Eddig közlekedési lámpák voltak, és a matchboxokat irányította vele, most kitalálta, hogy az ugrálós békákat irányítja, és mindig olyan színű mehet, amilyen színűt a lámpa jelez.
(Ugyanitt megjegyzendő, hogy már mondott ilyet, hogy az egyik lámpa "százesztendős lámpa", száz esztendőt kell várni, hogy zöldre váltson. És tényleg vár legalább öt percet, míg átkapcsolja.) - Ollóval vágás: megkapta első ollóját, először csak simán apró fecnikre vágta a selejt A4-eseimet, de aztán adtam neki kivágnivalót, pl. a Gyereketetőről letöltött diszlexia elleni kis kártyákat, ahol meg kell találni, melyik szó nincs helyesen. És akkor nemcsak vonal mentén vág, hanem elolvassa, hogy "KAITCA", és nevet rajta.
- Saját dalokat költ, nyilván egyszeri és megismételhetetlen műveket, legtöbbször triolán, de néha a régi kis szintijén. Percekig játszik, és még szép is az összhangzás, és aztán várja, hogy elmondjuk a véleményünket.
- Gyurmázik. Mostanában rengeteget. Néha már nemcsak számokat gyúr belőlük, hanem medencét, amelyben úszhatnak a számok, vagy kígyót, csigát, ilyesmit. Magától előveszi a gyurmát, és magától el is teszi, a családi manók nagy örömére.
- Aszfaltkrétázik, rengeteget és szívesen. Most már nemcsak számokat rajzol, hanem zászlót, kígyót, házikót, napot, tulipánt és felhőt. A felhőből általában a számokra esik az eső, és akkor kell nekik esernyőt rajzolnom, hogy ne ázzanak meg.
- Saját szókeresőt rajzol a füzetébe, 3x3-asat, csak még van egy kiegészítő tizedik betű, hogy tíz legyen. Beleírja a betűket, és együtt megkeressük a szavakat. Kedvence a R, Í és M, ezek mindegyikben benne vannak.
- Random halandzsaszavakat mond, és utána megkérdezi, hogy az mi. Vagy vicces kettőzésekkel alkot szavakat, és nevet rajtuk, pl. emberkecske.
Az úszást szerintem erre az évre kimaxolta: képes száz métert is karúszóban a lábával csapkodva haladni, tud labdával játszani, és nem fél a mélyvíztől. A fejét is bele tudja dugni, ha muszáj (egyelőre nem szereti), és tud lebegni a víz felszínén.
A Mamával nézett rengeteg számos youtube-os angol dal közepette most talált(ak) egy aranyos ebihalasat, azóta az ebihalak a kedvenc állatai. Mesét amúgy nem sokat néz, de a kistesója miatt visszaszokott a Bogyó és Babócára. Azért megmutattam neki egy Donald kacsás mókusos minimesét is, és nagyon nevet, amikor a villa megszúrja a mókusok popiját.
Másrészt viszont sokszor rosszkedvű megint, alig lehet rávenni valamire, sokat nyűglődik, nem akar szót fogadni és/vagy megcsinálni a kötelező dolgokat többszöri rászólás ellenére sem, és a kavicsos Babócás könyvben mindig rámutat a festett kavicsok között a szomorú fejre, és azt mondja, hogy "Nekem tetszik a szomorú fej". Ezzel egyelőre nem nagyon tudok mit kezdeni. Csak érzelmi fejlődés?
Beszélünk sokat az oviról, remélem, jól fogja venni majd, amikor vissza kell menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése