Zenés autós romantikus

Végre láttam egy olyan filmet, amelyről legalább írni érdemes (a The Hitman's Bodyguardról elfelejtettem, az volt még jóság). A Baby Driver cuki, jó hangulatú, és lehetett volna majdnem tökéletes. SPOILER.

Az autós kergetőzős filmeket nem nekem találták ki. Ezért is meglepő, hogy néhány mégis fennakad a rostán (Drive, Taxiból csak az első rész, fura módon még a Transporter első rész is) a sok Fast and Furious és egyéb rettenetek mellett. Na de ha van mellé egy kis zene, és ütemre dördülnek a lövések, meg egy kis romantika és egy kis betyárbecsület, az más.

A főszereplőt alakító srácot én most láttam először, de nem rossz. Kevin Spacey mindig jó, és még Punisher is volt, szóval jó gárda. A flashbackek jól eltaláltak, nem szájbarágósak, a romantikus szál kedves, majdnem Született gyilkosok-os, de szerencsére nem az, és az autós jelenetek igyekeznek nem unalmasak lenni, ez többé-kevésbé sikerül.
Csak pár sztorielem nem tetszett nekem (miért kellett ilyen idétlen hirtelenséggel kinyírni Batset, hogy az egész rendőrség rájuk jöjjön, miért éppen amellett a kajálda mellett mennek el, miért hagyták életben a nevelőapját, miért áll ki a rosszcsaj nagy mellel lövöldözni a rendőrökre, meg ilyenek, egy kicsit még Doc hirtelen pálfordulása se tetszett ésszel - csak szívvel), de tetszett, hogy a vége nem a száguldás a semmibe, hanem az, amit végig szeretett volna: hogy vége legyen ennek az egésznek.
Simán 7/10.