Két éve nagyjából éppen ekkor, a XI. kerületben született meg egy pici lány, akivel teljes lett a családunk. Elég gyorsan jött, mert biztos kíváncsi volt rá, mi van idekint - azóta is mindenhová bemászik és mindenhonnan kimászik. Az első perctől kezdve jóízűen és jókedvűen evett, ez azóta sem változott. Persze rengeteg mindent megtanult azóta, és mindent tud, amit egy kétévesnek kell: futni, ugrálni, mászni és dumálni. Ezeket végtelen mennyiségben.
Beszéde teljesen érthető, ragozás is rendben van, néha vét csak ilyeneket, hogy "itt majadol". Csak pár hang hiányzik a készletből (r, cs, ilyenek), a zászló nála még "lászló", névelőt nem használ, és felszólító módot se, helyette kijelenti a tényt. A nagyanyám volt ilyen, Erdélyből hozta talán. Ő nem azt mondta, hogy "Segíts" vagy "Hozd ide azt", hanem simán "Segítesz", "Idehozod". Csak ő hetven körül volt ekkor.
A bölcsiben remekül megvan, már egyáltalán nincs sírás még beérkezéskor se, pedig már öt napot jár. Mindenkinek kiosztja a feladatokat, és örül, mert végre van egy hely, ahol végre is hajtják, amit szeretne - nem úgy, mint itthon.
Meg okos is ám. Azt már fél éve tudja, hogy neki is lesz szülinapja, és akkor lesz lufi meg torta, két gyertyával. Most végre "nagykislány". Teljesen érti, mi történik körülötte, tudja a színeket (a kéket és a zöldet néha keveri, de amúgy megvan minden), simán betesz minden formát mindenhova, sőt, kilences kirakós egyedül, de a sláger a harmincas inkább (azt persze velem). És van vagy 10 diafilmünk, de simán hozza a megfelelőt úgy, hogy nem tud olvasni, csak felismeri, melyik színű és formájú melyik mesét takarja.
De nemcsak okos, hanem eszes is, mint a mesében. Múltkor hazaérkezéskor éppen két dolog volt a kezében, ezért nem tudott kiszállni az autóból. Apa egy ideig várt, aztán inkább azt mondta neki:
- Csak egy dolgot hozhatsz fel a pincéből!
Mire Pindúrtündér azonnal eldobta a két dolgot a kezéből, egyenesen odament a motorjához, és közölte:
- Azt!
Azóta fenn van a motor a lakásban.
Az is vicces, mikor az ember visszahallja a saját szavait, mondatait két éves szájból (és még kérdi valaki, honnan tanulta a kisgyerek ezt vagy azt mondani... sokszor észre se vesszük, mit tanulnak tőlünk). Azt már többször mondta, hogy "furmányos vagyok", mikor nagyon okosnak gondolta magát. De egyik hétvégén kapott egy kissé forró levest, felkiáltott, hogy "meleeeeg", erre a Mama sajnálkozva mondta, hogy:
- Ne haragudj, azt hittem, már meghűlt.
Mire ő:
- Van ilyen.
Kapott új, nagy ágyat, amiből ki tud mászni. Azóta egy kicsit nehéz este az elalvás, mert mindig kimászik. Sőt, fel tud mászni hálózsákban (!) a tesója galériás ágyára is, bár ez utóbbit már megtiltottam neki, és azt hiszem, megértette.
Kedvenc színe a piros; kedvenc étele a husi (bármilyen), de azért mandarin is jöhet minden mennyiségben; kedvenc meséje a Mancs őrjárat ("mancöjá"); kedvenc dala a Megy a gőzös (a palacsinta miatt), de miatta átköltöttem a Füles mackót is (Plútó kutyus mond most nektek szép meséket gyerekek...); imádja a lufikat, gyurmát, kirakósokat, és mindenkinek szívesen főz teát meg sütit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése