Később leráznak majd

Amúgy amióta dolgozom, azóta egy dolog tényleg átértékelődött, megváltozott bennem. A csemeték már korábban is intézménybe jártak, viszont én hoztam el őket, és gyakorlatilag délután 4-től együtt voltunk. Tekintve, hogy 7 körül kezdjük az esti ájtatosságokat, ez mondjuk nettó három óra volt minden hétköznap. Viszont most már fél 6-ra érek haza legelőbb, így most a korábbinak a fele a rendelkezésre álló idő.
Persze lehet mondani (hallottam többször), hogy akkor az biztos minőségibb lesz, de az igazság az, hogy eddig is minőségi volt, úgyhogy ez flat veszteség. Így tehát egyrészt minden olyan délutáni program, amely miatt időt kell töltenem a családtól távol (legyen az orvos, kozmetikus, vásárlás, egyéb), eléggé komoly mérlegre van téve (és általában sajnálom rá az időt). Másrészt a hétvégék extrán felértékelődtek, és még az eddigieknél is többet jelentenek. Értem én, hogy "most már nagyok a gyerekek", és nem én fogok mindent megtanítani és minden élményt átadni nekik, de. Nem, nem nagyok a gyerekek, sőt, és még rengeteg olyan lehetőség van, amit meg lehet mutatni, át lehet adni nekik, és amíg lehet, addig szeretnék minél jobban részt venni az életükben. Később úgyis leráznak majd, és az úgy is lesz jól.