It's Magick!

Ja, és nemrég végre befejeztük a Magicka c. játékot is, ami szintén nagy sikerélmény. Főleg úgy, hogy anno, mikor kijött 2011-ben, és nagy élvezettel vetettük magunkat bele a játékba, egy idő után túl béna voltam, és a friendly fire már inkább bosszantott mint nevettetett, és persze nem is találtunk meg sok magick-et, így elég nehezen jutottunk előre, és egy ponton, amikor a várban Fafnir felé kell menni, és jön rengeteg törpe meg beholder egy viszonylag szűk folyosón, és át tudnak teleportálni a shielden, na ott abbahagytuk.
Illetve én feladtam. Úgy éreztem, hogy a befektetett energia nem hozza vissza az élvezeti értéket.

Nemrég elővettük újra, mert épp nem volt mit játszani együtt, és azért mindig piszkálta a csőrünket, hogy nem sikerült befejezni, úgyhogy újult erővel belevetettük magunkat, ezúttal felfedeztük a jó kis varázslatokat, és nem első próbálkozásra, de túljutottunk a hülye folyosón. Onnan pedig már ugye nem volt megállás, elementálok garmadáját idéztem, ujjam a QFQFASS-re görbült, és olyan gyorsan tudtam éleszteni, mint senki más. Ja, és a specialitásom a pajzs, boost, majd a pajzson kívülre egy jó kis ESF bomba.
Szóval ez is megvolt, lesz folytatás, mert megvettük a második részt is.
Ja, amúgy a játékról a véleményem az, hogy nagyon egyszerű grafikával lehet nagyon jó játékot készíteni. Egyszerűségében nagyszerű mechanizmus, vicces történet, és csak multiplayerben élvezetes. És kihívás is, szóval nem csak úgy végigrohan az ember.
A töltőképernyők artworkje pedig önmagában megérne egy albumot.

Hangya

Hangya lettem, egy a sok közül

Arra megyek, mint mindenki más

Rohanva élek, gyűjtögetek

Munícióm a pénz és tudás

Indulok reggel, érkezem este

Nem fogynak el a feladatok

Célom a régi, de egyre messzebb

Nyáron is télre kuporgatok

Okos vagyok, szorgos és bátor

Látod, én mindenre felkészülök

Csak néha lennék mégis tücsök

Hagatha iz dead

Közben az utóbbi idők egyik legkomolyabb sikerélménye, hogy a Witchwood megjelenése óta (április 12) több-kevesebb lelkesedéssel próbálgatott PvE contentet befejeztem.
Már majdnem abbahagytam a Hearthstone-t egyébként, borzasztóan elegem van abból, hogy nem nerfelik a Gul'dan death knightot.

Viszont szerencsére jött a Witchwood, és benne ez a kiváló kis adventure, ami deckbuilding alapokon nyugszik: kiválasztasz egy hőst, kezdesz 10 lappal, és összesen 8 encounter alatt kell felépítened egy ütős paklit kincsekkel, hármanként választott lapokkal, és úgy legyőzni az ellenfeleket. És ha sikerült az egyik hőssel legyőzni mind a 8 ellenfelet, akkor a többivel is le kell, és ha sikerült mind a 4 hőssel, akkor még hátravan maga Hagatha, a csaló piszok banya, akit nem lehet legyőzni.

Aztán tegnap sikerült.

A győzelemnek több kulcsa is volt:
1. Hunterrel indultam neki a dolognak, ezért minionok voltak bőven.
2. Azt a treasure-t választottam, amelyiktől minden kör első spellje kétszer sül el. Ez jól jött a brutál állatoknál, amikor az Assassinate egyszerre két ellenfelet ölt meg. És további hasznok, mint például amikor kijátszottam az Call of the Wild-ot, és 6 miniont kaptam.
3. A kulmináció ott volt, amikor kijátszottam egy Blingtron 5000-t, és Hagatha kapott egy olyan fegyvert (Charged Hammer), amelynek a deathrattle-je lecserélte a hero powerjét, és így nem kapott többett spellt.
4. Az is igencsak segített, hogy a rogue-től kaptam egy fegyvert (Spectral Cutlass), ami eleve lifesteal, és durability-t kap, ha más kasztból játszom ki lapot (kb. mindig). Ez ingyen két gyógyulás volt minden körben.
5. Gyógyulásnak az a treasure se volt utolsó, hogy mindenki 2-t gyógyul kör végén, minionok is, én is.
6. Végül úgy csináltam, hogy a hunterrel indultam, aztán jött a mage, és a rugóval fejeztem be a játékot, mert az ő képessége értelmetlenül erős, mindig visszajöttek a polymorph-ok és assassinate-ek. Ki se játszottam a warriort.

Úgyhogy /flex.

Varázscsipesz

Közben Pindúrtündér meg 31 hónapos lett. Ő a meseszövés nagymestere. Történeteit a valóságból veszi, de megtölti mágikus tartalommal is. Például:
"A Dunán van egy gép, amiben alszik egy farkas."
"Messze, nem itt Pomázon, hanem valahol máshol van egy pancsitó, ahol nyuszik vannak, és várat építenek."
Ha nem elég a varázslat az életében, akkor fog egy csipeszt, és elkezd vele hadonászni, majd közli, hogy ez egy varázscsipesz, és lehet vele varázsolni (a varázspálca nyilván túl snassz).

De olyan is előfordult, hogy beismerte, hogy nem tud valamit, és a tesójához fordulva azt kérte:
- Ezt nem tudom, kérlek, taníts meg.
Amúgy a szókincse lenyűgöző, még én is meglepődöm, néha milyen szavakat használ, pl. "valamelyest", "elég jó", "menő", "szupi" és egyebek, amiket most nem tudok felidézni. És persze olyan is előfordul, hogy édes kis világértésével alkot szavakat, például ugye nekem anyajegyem van, neki viszont milijegye.

Mostanában azt tanuljuk, hogy lehet nyafogás nélkül kérni valamit. Elég lassan megy, mert a bölcsiben ugye folyamatosan ezt látja a többiektől - nagyon várom a szeptembert már, amikor miniovis lesz, és végre nem egyévesekkel kell együtt lennie. Szerintem ő is várja, és szerencsére már most a nyári szezonban van lehetősége megismerkedni a majdani óvónénikkel, úgyhogy remélhetőleg zökkenőmentesen megy majd a váltás.

Neki amúgy nehéz időszak volt mostanában, hiszen a tesója kapta a sok ajándékot, és ő is szeretett volna velük játszani, de ez remélem, hamar lecseng, meg persze kap is végül a gyurmából, és játszhat az újdonságokkal. Akaratát elég változatos módokon fejezi ki. Ebben a hónapban egyszer bizony az is előfordult, hogy megharapta a

tesóját, de ezt azonnal és zéró toleranciával elítéltük, az adott játékot pedig eltettem, és megmondtam, hogy addig nem játszhatnak vele, amíg el nem múlik a nyoma. Ez amúgy eddig összesen kétszer fordult elő, és azt képzelem, hogy ezt is a bölcsiből hozta, de persze nem tudhatom. Általában azért ennél jobban sikerül az akaratok egyeztetése. Többnyire nyafogással próbálkozik, ami nem jön be, és én mondom, hogy kérje szépen, és a szépenkérésre több sikerrel ját, úgyhogy ez pozitív visszacsatolás. És aztán meg vannak a különleges alkalmak, amikor közli a tesójával, hogy:
- Ezt most tedd le, és beszéljük meg.
És amikor megbeszélték, hogy ki mikor hogyan fog játszani az adott játékkal, akkor:
- Most már megbeszéltük a szabályokat, anya.

Továbbra is bátor, továbbra is imád mászni, pancsolni, de nagyon jól elvan a kirakósokkal, a főzéssel és a legóval (duplo és kicsi is jöhet). Őt nem kell rángatni, ha rá akarjuk venni, hogy kimenjünk a kertbe vagy elmenjünk kirándulni/sétálni, mindig kapható egy kis játszóterezésre vagy motorozásra. Nagy kedvence a vásárlás is. Ja, és az ételek (főleg, ha édes, de kb. minden jöhet).

Az 1826. nap

Nemrég megtanítottam barchobázni a kisfiamat (csak tárgyakkal). Először, hogy könnyebb legyen, neki kellett gondolnia valamire. A hintára gondolt, mert épp a kertben üldögéltünk. Másodjára a saját nadrágjára gondolt, ami épp rajta volt. Harmadikra elkezdtem kérdezgetni, és egyáltalán nem bírtam kitalálni (amúgy tök nehéz ötévesnek megfelelő módon kérdezni!). Odáig jutottam, hogy játék, az enyém és az övé, sok kicsi darabból áll, és otthon van. Végül kiderült, hogy egy olyan LEGO társasra gondol (Magikus), amelyikkel összesen két alkalommal játszottunk kettesben, kábé fél évvel ezelőtt. Nem mondom, hogy elfelejtettem, de sose gondoltam volna, hogy ez lesz a harmadik barchoba-kitalálása.

Valamelyik nap rossz idő volt, és legóztunk kertezés helyett. Valami komolyabb csúszdát építettek, azon játszottak a legóemberkék, aztán az egyik "leesett", és "beütötte a lábát". Erre Kistücsök felvette az egyik nem használt emberkét, elkezdett vele repkedni, és közölte:
- A tündér varázsol Ottónak ragtapaszt.

Van az a Bogyó és Babóca rész, amikor áfonyát szednek, és a lepkekislány beleesik a folyóba, miközben próbál átkelni a folyón, és a krumplibogár belöki. Már amúgy se nézi a B&B meséket, de a tesója miatt néha rápillant a tévére. És azonnal kérdezte:
- Miért nem repül inkább át a Pihe?

Szóval okos, és érti maga körül a világot. Nagyon szeret bolondozni is, és ez néha annak rovására megy, hogy meghallja, amit mondunk neki. Tavasz óta rengeteget mozog (ugrálás a trambulinon, futkározás/csúszdázás, csimpaszkodás), és továbbra is szívesen és rengeteget alkot (homokvártól rajzolt szivárványig mindent). Sőt, most már kezdi értékelni a saját alkotásait: ajándékba készíti a kartonlapos rajzos füzetet, az általa készített kirakósnak csinál tárolót is, hogy meglegyen később, stb.

Szívesen és sokat nevet, és nem felejtette el a szóalkotás-humorát (mostanában minden -ogó végződésű, pl. buborék -> bubogó, Nagyi -> Nagyogó, kirakós -> kirakogó, stb.). Még mindig megvan, hogy néha teljesen random szavakat egymás mellé dob, és utána megkérdezi, mi az, és nevet. Erre az egyik kedvenc szava a "krém", és akkor ugye van "törölközőkrém", "ceruzakrém" és miegyéb. De múltkor nagyon mérges volt, és ugye nagyritkán hall minket is káromkodni, úgyhogy dühösen az arcomba vágta:
- Fene-krém!

Rettenetesen nehéz rávenni, hogy eljöjjön kirándulni, de aztán nagyon élvezi. Ha valamit nagyon szeretne, akkor is, ha tudja, hogy nem lehet, akkor nagyon morcos lesz. De amikor látja rajtam, hogy fáradt vagyok, vagy fáj valami, mert beütöttem, akkor azonnal odajön, és megvigasztal. Gyakrabban bátor, mint korábban, de azért még mindig ott van benne az óvatosság (ami nem is baj). A meséknek most már nemcsak a történetét kezdi érteni, hanem az érzelmi részét is. És mindig van véleménye. Leginkább azzal kapcsolatban, hogy kinek mit hogyan kellene csinálnia.
Öt éves lett ez a pici ember.

Solo

Szóval a Solo nem azért bukás, mert rossz film, hanem azért, mert haragszunk a The Last Jedi miatt. SPOILER.

Kisvárosom ftw

Minap mentem kicsi lányommal vásárolni a közelünkben lévő Zöldség-Gyümölcs Mini Plázába, ami egy nagyon jó minőségű zöldséges bolt, általában a helybeli termelőktől szedik össze a gyümölcsöt, zöldséget (nyilván nem a banánt), és olyan különlegességeket is be tudnak szerezni, mint pl. a rebarbara.
A vásárlásom összege 1950 Ft volt. Adtam egy kétezrest a pénztárosnak, és mondtam, hogy "jó lesz". A továbbiakban nem gondoltam pénzzel foglalkozni, a kislányom kezébe nyomtam egy uborkát, hogy fontosnak érezze magát, a többi cuccot a szatyorba csomagoltam.
Erre egyszer csak nézem, hogy tartja felém a kezét, benne az 50 Ft visszajáró. Ellentmondást nem tűrően a kezembe nyomta, és hozzátette:
- Tegye el a kislánynak.

Ez tökre meghatott. Én még ilyennel nem találkoztam, hogy valaki visszaadta volna a borravalót. Jó helyen lakom. És erre még egy bizonyíték, hogy nálunk pár nap alatt kijavították az összes kátyút (egy-két hete történt, egyik nap még csak be volt jelölve neonnarancssárgával, másik nap már ki volt vágva négyzet alakúra az aszfalt, harmadik nap pedig már lehetett rajta menni hazafelé). Kisvárosom ftw!

Hat Fury

A másik hosszú ideje folyó projektem a Codex Alera hat kötete volt, és most azt is "kiolvastam". Már annyira hozzászoktam Kate Redding stílusához és hangjához, hogy sokkhatásként ért Euan Morton az Aeronaut's Windlass-ben, de több mint egy év az nagy idő. Mert kb. 2017 februárjában kezdtem el olvasni a Furies of Calderon-t, még Kindle-n, aztán a második kötettől audiobookban.
Szóval fantasztikus élmény volt.
Mindig az, ha valaki ennyire hosszú sagában merül el, és egymás után, várakozás nélkül elolvassa az elejétől a végéig. Szinte belemerül a könyv világába, annak szerves részévé válik, és minden kis utalást, rezdülést felfog és értékel.
Butchert a Dresden-files kapcsán szerettem meg visszavonhatatlanul és feltétlenül, úgyhogy nagy elvárásokkal voltam a fantasy-ciklusával szemben. Az elején még néha morogtam is. De aztán beszippantott a profizmusával, a humorával, a tökéletes párbeszédeivel, és az egyre jobban elém táruló világgal. Az itt is tetszik, mint Dresdennél, hogy nincsenek elkenve a "mágikus" képességek. Mindennek megvan a "logikus" magyarázata a világ szabályain belül, minden egy előre meghatározott rendszer szerint lehetséges csak, és ahogy egyre jobban megismerjük a furycraftingot, úgy értjük meg egyre jobban a mögöttes szabályokat.
A szereplők egyszerre szerethetőek és mélyek, összetettek, még a legvisszataszítóbbnak tűnő antagonistáról is kiderül, hogy ember (bár csak a végefelé). A motivációk tiszták, és az a szeretet és alaposság, ahogy Butcher kezeli az egyes fajokat (a canim kultúra megalkotása eszméletlen alapos és hihető, de a maratok és az iceman-ek is), számomra elengedhetetlen a jó fantasy olvasásélményhez.
Néha kicsit kihallottam A tűz és jég dala ciklust (északon fal, onnan fenyegetés, központi hatalom meggyengülése miatti áskálódó lordok, keleten lovas jellegű nomád népek, Attis = Jaime, stb.), de ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor sok helyen a Codex Alera a szórakoztatóbb.
9/10, de lehet, hogy 10, még gondolkodom.

Star Trek: Voyager

Nem tudom, mikor hagytam ki utoljára ennyi időt a blogolásban. Ez többek között azért volt, mert rengeteg a meló, küzdök a szófogadatlansággal otthon, és némileg kifáradva vetem bele magam a nyárba... meg azért is, mert rengeteg minden van folyamatban, és ebből elég sok minden a végéhez közeledik, de eddig semmiről nem tudtam érdemben beszámolni, mert csak a várakozás, csak a mindjártottleszek, mindjártvége és mindjártbeszámolokróla volt.
Viszont tegnap megnéztük a Star Trek: Voyager utolsó epizódot, ezért pont került egy igen hosszú projekt végére. 2016 májusában kezdtem el bepótolni férji segítséggel. Nem mondom, hogy az összes részre kristálytisztán emlékszem, de remek élmény volt, mint mindig, most is tetszett a Star Trek felütése, hogy már sikerült végre túljutni a mindennapos problémákon, és ezúttal még a setting is tetszett, hogy jó messzire vetődtek, és haza kell utazni akkor is, ha úgy tűnik, nem fogják megérni az utazás végét.

A lezárás mondjuk pont nem az én ízlésembe vág, nem szeretem az időutazós sztorikat, mert mindig logikátlannak találom a végén... De az egész miliő most egy darabig hiányozni fog. A kapitány afféle példakép is, bírtam a határozottságát, az elveit, az ellentmondást nem tűrő attitűdjét, amely jól megfért a csupaszív természetével és a mindent megoldani akarásával. A többi szereplő közül a dokit kedveltem a legjobban majdnem a végéig, ott szerintem kicsit elrontották (főleg abban a részben, ahol elrabolják a kapitányt, és ő neki ellentmondva megtesz mindent, amit az elrablók kérnek).
Kedveltem azt is, hogy sose lehetett tudni, milyen epizód következik, mert egyik mint egy szappanopera, másik mint egy horror-sorozat, harmadik mint egy tárgyalásos-ügyvédes, szóval kicsit mindent néztem az elmúlt kicsit több mint egy évben.
Jó sok óra benne van, és igen, fordíthattam volna másra is. De pihenni is kell valamikor, és pihenni tökéletes.