Marinche

A június az mindig sűrű nálunk, szülinapok, évfordulók, miegymás. Éves videót kell csinálni, zsúrra kell készülni, és most még a munkában is sok a dolog, és van két éles határidőm írásra is.

Ezért (vagy nem ezért, de emellett) pontosan egy héttel a kapu megnyitása után én is átléphetek Outlandre a Burning Crusade Classic-ot megkezdeni. Kicsit piszokság volt a Blizztől, hogy összesen két hetet hagyott a felkészülésre, mert nekem három hét kellett hozzá. Ja, mert nyilván sámán kellett, minden más karakterből Dunát lehet rekeszteni már, és azt mondjuk megértem, hogy sámánt nem lehetett boostolni. Így most valami ordenáré sok mennyiségű segítséggel, kicsit őrült hajrával, de tegnap valamivel éjfél előtt meglett a lvl58.

Igen, nem akartam classic-ozni. Nem, nem tervezek raidelni. Igen, kemény volt, büszke is vagyok rá.

A Burning Crusade volt életemnek az a szakasza, amikor a legtöbbet játszottam (átlag napi hat órákat). És ez volt az a szakasz is, amikor teljes felelősséggel vittem a guild masterséget, raid leaderséget, rengeteget tanulva a vezetői szerepről, az emberek lelki világáról és a csapatirányításról - ezekből élek mind a mai napig. Ez a szakasz elmúlt most már elég régen az életemben, és először távolságot akartam tartani, de most úgy gondolom, fun lesz ezeket a vidékeket kötöttség nélkül, szabadon, kettesben végigsétálni.