Múlt kedden egyszerre zárták karanténba az iskolás gyerekem osztályát és az ovis gyerekem csoportját. Azóta itthon vagyunk négyen (semmi bajunk szerencsére), úgyhogy kicsit megint sűrű lett az élet, de amúgy jó a helyzet, csak postolni nem marad energia. Délelőtt a digitális tanrendben tanulás már annyira megy, hogy ahhoz nem is kellek, csak a kicsi van ilyenkor sokat egyedül, úgyhogy neki kell néha input. Délután általában a kertben játék, messzebb most nem megyünk, adminisztrációs hiba miatt (nem sikerült továbbküldeni a védettségi igazolványt a kicsinek, ezért kaptunk megfigyelésről szóló határozatot). De a kert is elég jó, mondjuk nem fáraszt le minket nagyon, de legalább friss levegő van, és lehet focizni, szobrosat játszani, satöbbi.
Közben meg már majdnem végigjátszottuk az Egerek és varázslók-at a gyerekekkel, az utolsó fejezet van vissza, majd a végén adok értékelést. Ja, meg kitaláltunk négyen együtt egy saját társast, most van a tesztelési fázisban. Nagyon izgi!
Amikor még volt időm olvasni, a Dűne-filmen belelkesülve nekiálltam a The Butlerian Jihad-nak, de lepattantam róla sajnos. A Project Hail Mary óta nem tudok scifit olvasni sajnos, mindegyik csalódás ahhoz képest. Ajánljatok valami igazán fantasztikusat.
Cserébe megcsináltam egy újabb rövidke fordítást (egy korábbi fordításom meg pont mostanábantól kapható), plusz megcsináltam a szokásos éves fotóalbumot, amit mindig januárban állítok össze a családi képekből. Ahhoz képest, amilyen évnek ígérkezett, egész sok minden történt, és egész sok szép fénykép lett. Szeretem ezeket visszanézegetni, különösen év elején, amikor semmi nem történik januárban, és csak várjuk, hogy február legyen.
Melóban persze határidő, beszéd, tréning, minden, ami fenntartja az izgalmakat.
Ja, és le kéne már szedni a karácsonyi díszítést, de mindig leesik a lista aljáról.
Ja, meg elkezdtem a farsangi ruhák gyártását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése