Évértékelő 2021

2021 sok mindent tartogatott számomra, alapvetően elégedett vagyok vele. Sem én, sem a családom tagjai nem kapták el a koronavírust, nyilván vigyáztunk, de azért korántsem annyira, mint 2020-ban. Külföldön ugyan nem voltunk (és kicsit már hiányzik is), de szuper élményekkel gazdagodtunk belföldön is.

Balatonföldvár számomra az év meglepetése volt pozitív értelemben, én eddig nem kedveltem a déli partot, itt valahogy mégis megtaláltam azt a hangulatot, amit csak az északi partnak tulajdonítottam. Orfűn (és környékén) pedig mindent megtaláltunk, amit egy nyaralás alatt szerettünk volna: kirándulást, strandolást, kultúrát. Kettesben voltunk pár napot Visegrádon is, highlight of the year.

Szakmai téren rengeteget fejlődtem. Technical writing-ban talán kevésbé, de ott is elértem egy szintre, ahol újoncokat segítettem végig a kezdőlépéseken, és általam nagyra becsült kollégáknak is tudtam segíteni a tudásommal (amin magam is meglepődtem). Scrum masterként (nyilván) rengeteg tanulnivalón vagyok túl, októberben voltam "egy éves". Elvégeztem a hivatalos tréninget, kaptam plecsnit meg minden. És adott is a plecsni mellett használható tudást, elméletet, gondolatokat, nagyon élveztem. Azóta a LinkedIN folyamatosan nyaggat, hogy milyen jó scrum master állások vannak a nagyvilágban, már ki kellett kapcsolnom. 

Ami az írást illeti, még 2020-ban megírtam 120 ezer leütésnyi szöveget (két novellát), amelyeknek a hegesztésével töltöttem 2021 kreatív idejének szinte egészét. Az egyik novellát háromszor, a másikat kétszer írtam át majdnem nulláról, és közben rengeteget tanultam, gyakoroltam, úgyhogy nem tekintem teljesen elvesztegetett időnek, de nagyon sajnálom, hogy az lett a vége, hogy a fióknak megy az egész. Ennyi energiával már egy regényt is sikerült volna befejezni. Ja igen, elkezdtem egy regényt, de három fejezet után abbahagytam, mert realizáltam, hogy ebben a formában nem működik. Az ötlet szerintem nem rossz, de majd egy más formába kell csatornázni. Emellett pályázatra írtam egy novellát, ami idén megjelent, és írtam három novellát, amelyek nem jelentek meg. Az egyikre különösen büszke vagyok, de a többi se lett szerintem annyira rossz, mindegy, fiók.

Ezt a blogot idén eléggé elhanyagoltam (összesen 77 post, csakúgy mint 2020-ban, a korábbi évek 100+ postjával szemben, legtöbb ezen a blogon 182). Sok témám lett volna, amiről aztán utólag úgy gondoltam, hogy senkit nem érdekel, pedig igazából mindig is filmes-könyves-videojátékos-megmiegyéb blog volt ez, de valahogy idén kevésbé volt kedvem (vagy energiám?) kifejteni a dolgokról a véleményem. Azt hiszem, ez leginkább annak köszönhető, hogy teljesen kiégeti az agyam, ahogy emberek viselkednek egymással a kibertérben, és nincs kedvem tartalmat szolgáltatni hozzá.

Ennek ellenére, vagy csak simán azért, mert valahol azért mégis kibuggyan az írásvágy, elkezdtem egy titkos, félszakmai blogot, amelynek nyilván nem árulom el a linkjét, és nagy elánnal vetettem bele magam, nagyon élveztem, nyolc post jelent meg rajta, és abbahagytam sajnos, egyszerűen nem maradt rá idő és energia. Pedig kedv még lenne is.

A home office-nak köszönhetően idén is nagyon kevés emberrel találkoztam, talán kicsit többel, mint tavaly. Moziban viszont biztosan többet voltam, sőt, idén először vittük el a gyerekeinket is moziba, hogy értsék ezt a jelenséget is. Sorozatot elég sokat néztem, filmet kevesebbet, és abból is csak néhány volt nézhető. Könyvet egész sokat olvastam ahhoz képest, hogy nem járok be mindennap az irodába (azaz hangoskönyv-hallgatás). Volt köztük kiemelkedő is. Videojáték is volt, de nem túl sok, itt highlight volt So'leah legyőzése, azt azért harmincnál többször próbáltuk, mire sikerült (többek között erről sem írtam, dec 13 volt a napja). Tök jó lenne egy friss, új MMO jó mechanikákkal, jó endgame contenttel, élvezetes sztorival és feelinggel, amibe bele lehet merülni ismét. 

A gyerekekkel igyekeztem sokat foglalkozni, asszertívnek és határozottnak nevelni őket, jó csapatjátékosnak, sok EQ-val. Hogy ez mennyire sikerült, azt majd megbeszéljük 10 év múlva. Jártak egy-két szakkörre (úszás, sakk, ovis torna, sulicsalogató - és persze a Logiscool), nem szeretnék többet nekik, úgy érzem, szükséges a pihenés, együtt levés. Retro videojátékokon keresztül tanítjuk kitartásra és a gyakorlás fontosságára, heti kétszer, szerda-vasárnap. Kicsit várom, mikor lehet majd tényleg együtt játszani velük. Mármint videojátékokat, mert amúgy karácsonyra megkapták az Egerek és varázslók c. társast, amely bevezetni hivatott őket az ameritrash társasjátékok világába, nagyon élvezzük, már a hetedik fejezeten is túl. Maginosszal vagyok, mindenkit levillámolok (amikor sikerül). A magyar fordítás botrányos.

Ezenkívül mit csináltam 2021-ben? Csak a szokásos rutinmunka, vagy mi a szösz.*

Furi, hogy tavaly nem írtam évértékelőt. Mondjuk megértem így utólag.

*Erre a kifejezésre keresve amúgy én vagyok a harmadik találat google-n! /proud