Piros esernyő

Tegnap meghallgattuk a Piros esernyő c. hangjátékot a gyerekekkel (Kvantum Fantum már megvolt, csak mondom, tök vicces volt, a gyerekekkel tegnap mentünk az erdőben, és a nádsípjukkal a Kvantum Fantumos dalokat zümmögték). Nekem gyerekkori nagy kedvenc volt ez (1987-ben adták ki, elég nívós szereplőgárdával), azóta viszont egyszer sem hallgattam, úgyhogy teljes döbbenet volt, mennyire emlékszem egyes mondatokra, dalok szövegére. Pontosan tudtam, hogy Teknős Tóninak a negyedik kökény lett volna a zsákjában és hetvenhét éves, és hogy Pirkó hogyan próbálja meg Pumit utánozni, meg hogy elviszi a csónakot a víz... Szavakra. Hol tárolódtak ezek eddig, és miért nem estek ki a kukába? 

"Aki csirkét akar enni, subidubi", zseniális. A teknős-induló "Lassan járj, tovább érsz" részét meg kicsit megkönnyeztem.

Nagy és kicsi

Az ovikezdés nehezebb volt idén, mint eddig, mert Pindúrtündér összes barátnője elment iskolába, hatan maradtak a régi csoportból, de egyikükkel sem jött ki túl jól, az új kicsik pedig nem vonzották nagyon, hiába próbáltuk mondani neki, hogy milyen jó lesz, mert segíthet az óvónéniknek, mint egy nagy testvér, és ő mutathatja majd meg a kicsiknek, mit hogy kell csinálni. Rajzoltunk ovicsoport-táblát meg minden, ahogy eddig, de azért szegénynek ez már a harmadik készlet gyerek, akit meg kellett ismernie, és még jövőre suliba is megy, az is lesz egy beilleszkedés, persze, nagyon szociális és nyitott kislány, de nem akarom direkt szivatni. 

Na, mindenesetre nagy szerencsénkre pont jött egy új nagylány is, aki ugyanannyi idős, mint ő, most költöztek ide a faluba, és állítólag az első pillanattól megtalálták a közös hangot, úgyhogy most újra van kivel játszani, van ki miatt várni az ovit. Ez az év nem lesz könnyű, a délutáni alvás is már nagyon zárójelbe van téve, a sulira próbálunk majd készülni, októberben megyünk sulicsalogatóra, aztán meglátjuk. 

Még két hónap van vissza, de Pindúrtündér alig bírja ki, hogy hat éves legyen, szerintem legszívesebben már most vágná a centit. Olyan nagylány néha, saját magának csinál frizurát, felmászik a fára és segít az almaszüretben, képes végignézni egy egyórás táncelőadást, egyedül úszik a nagymedence szélén, egyedül választ ruhákat reggel, aztán meg néha olyan picike, a nyakamba ugrik, amikor meglát, felháborodik és toppant, ha nem az ő kérése teljesül az esti mese nézéskor, elpityeredik, ha rászólok, hogy dobja ki a műsoros zsepit, és ne gyűjtse a tévé mögött, szóval még nincs teljes lelki egyensúly, de nagyon igyekszem segíteni neki.

Az se sokat segített a hangulatán és magabiztosságán, hogy tavaly rajzolt egy helyi pályázatra, és második lett (kapott csokit és vásárlási utalványt, nagyon büszke volt magára, meg persze mi is), és idén is rajzolt egy madaras témájú pályázatra, az ötéves kategóriában három rajz érkezett, egy óriási bagolyszerű téglalap volt, a másikon valami páva, az ő rajzán volt kb. öt felismerhető madár, köztük fakopáncs és sárgarigó, volt hozzá részletgazdag fa és egy madáritató, és ő nem nyert semmit, a másik kettőből az egyik a nyertes, a másik a különdíjas (?) lett, éééés persze a szervezőknek nem sikerült előre elmondani, ki a nyertes, elmentünk a díjkiosztóra emiatt, és ott ült csalódottan szegénykém, alig lehetett megvigasztalni. Azért remélem, fog majd jövőre is rajzolni még.

Nyilván az se segít neki, hogy csomószor csinálunk olyan dolgokat, amihez ő még kicsi, általában igyekszem figyelni rá, és nem nagyon túlhúzni, csak amit képes befogadni, de a könyvhéthez is kicsi volt valószínűleg, meg a Dixit is várhatna még pár évet, meg a tesójának se kéne kétjegyű számok összeadásával fárasztania... Na, de még két hónap, és tényleg hat éves lesz, már olyan sok ajándékom van neki, hogy párat meg kell tartani K
arácsonyig.

Ősz-szegzés

Szeretném befejezni az aktuálisan hegesztett novellám harmadik átírását, már így is túl sok ideje húzódik. Szeretném elolvasni a Légszomj kötet többi novelláját, hogy tudjam, miben jelentem meg. Szeretném emellett elolvasni a Komisz meséket és újraolvasni a Dűnét, mire jön a film. Meg az Alapítványt is, mire jön a sorozat. Szeretném elővenni a téli ruhákat és eltenni a nyáriakat, mert már kezdek megfagyni. Szeretném végre összerendezni a papírfényképeket, amit a tavalyi szülinapomra terveztem, és azóta is csak félkész. Szeretném csökkenteni a varrnivalót, már szatyorba kellett tennem őket, mert lefolytak a székről. Szeretnék varrni egy Daisy ruhát, mert decemberben kelleni fog. Szeretnék többet tornázni. Szeretnék belekezdeni a regényembe, amit már egy ideje tervezgetek. Szeretnék írni egy jó verset Kistücsöknek versmondó versenyre. Szeretném, ha sikerülne legyaknunk So'leah-t, de elég nagy a nyomás, az előtte lévő fight nagyrészt rajtam múlik. Szeretném befejezni a Toastmasters path-emet, de túl nagy falat az utolsó feladat. Szeretnék sokkal többet zenélni a gyerekekkel, múltkor tök jó volt, Queent hallgattunk a gyerekszobában, aztán tegnap megint rámjött, hogy csak meg kéne tanulni valami hangszeren játszani, hogy tudjam kísérni, amikor énekelnek. Szeretnék többet találkozni barátokkal. Szeretnék többet találkozni kollégákkal. Szeretnék sokkal többet foglalkozni a kertünkkel, nyilván megvettem a szép tavaszi virághagymákat, de nyilván egyáltalán nem ültettem még el őket. Szeretnék papírt meríteni Kistücsökkel, mert kb. nyár elején ígértem meg neki, hogy ha összegyűlik elég wc-papír guriga, akkor csinálunk. Szeretnék elutazni Rovaniemibe, mert láttam egy tök jó utazást, de nem fogadják el az igazolványomat, és ha már eddig kibírtam anélkül, hogy valakik az agyamba dugjanak egy fülpiszkát, akkor most már kihagyom. Szeretnék kavicsokat festeni olajfestékkel. Szeretném összepakolni a rengeteg cuccot, ami kallódik a házban, de valójában a padláson lenne a helye. Szeretném, ha jó lenne a Witcher második szezon. 

Köszönöm, hogy elmondhattam.

Saját készítésű játékok

Én úgy még nem kaptam ki kanasztában, mint ebben a hónapban Kistücsöktől. Még amikor 120-szal kezdett, akkor is mindig ő tudta letenni előbb a pontot, hogy felvegyen. Értem én, hogy a tanítvány túlszárnyalja a mestert, nade nyolc évesen? Mi lesz akkor később?

Nyolc és negyed, persze. Amúgy azóta se játszottunk kanasztát, a szeptember a saját játékok alkotásáról szólt. Volt saját készítésű céltábla a házi készítésű íjhoz, saját Mariokart pálya két müzlis kartonból,  LEGO-ból épített ügyességi pálya, ahol egy lego elemnek kellett végigcsúsznia egy labirintuson, valamint egy kétjegyű számok összeadását gyakoroltató játék, amelyben még hátsó ragasztott zsebek is voltak a kártyákon. Néha még játszunk a régi jó kis közösen fejlesztett kártyajátékunkkal, meg múltkor elővettük újra a Carcassonne-t, de a készen kapott játékok mostanában nem dívnak. Ja, még egy mánia volt ebben a hónapban: a papírrepülő-gyártás. Volt olyan időpillanat, mikor a gyerekszoba és a nappali is teljes négyzetméterében be volt terítve hajtogatott papírrepülőkkel. De nem ám egyfélével, már tud vagy ötöt.

A suli amúgy jól megy, jönnek a piros pontok, néha csinálunk közösen házit, de az többnyire írás vagy olvasás gyakorlása, kedvelem az új tanárnőt, mert követel, és Kistücsöknek olyan gyöngy betűi vannak a negyedikes vonalazású füzetben harmadikos létére, hogy csuda. Na, persze nem indultunk felhőtlenül, rögtön első nap le kellett rajzolni a legszebb nyári élményt, aztán délután a szülőin nekünk meg kellett keresnünk, melyik alkotás a mi csemeténké, én kerestem nagy szemeket meresztve a sok rajz között, de nem találtam egyet sem, amit felismertem volna, aztán a tanárnő rámutatott egy üres lapra a jobb szélen, hogy az az enyém. Kicsit pityorogtam tőle, de aztán persze otthon megbeszéltük. Az volt a gondja Kistücsöknek, hogy nem volt nála sárga színes, és csak olyan élmények jutottak eszébe, amelybe kellett sárga. Végül otthon rajzolt nekem egy tök menő Aquaglide-pályát sárga mentőmellényekkel.

Az iskolába járás egyik highlight-ja meg az volt, mikor a leckefüzetet egyszer hazahozta, és megláttam, hogy csinált leckefüzet-könyvjelzőt (!) hozzá. Még bele is tette a vonalzó műanyag tokjába, hogy ne menjen tönkre. 

Úszásra járunk heti kétszer, de már lassan kicsi neki a tanmedence, a tanárnéni rendszeresen átküldi a nagymedencébe egy pár hosszra. Kell a mozgás, neki is, nekünk is. 

Ja, és még ebben a hónapban volt a könyvfesztivál is, igyekeztem rávenni, hogy dedikáltassa a kedvenc könyvét, úgyhogy először ki kellett deríteni, melyik a kedvenc könyve (Kertész Erzsi: A tevefutam), utána ki kellett nézni, mikor dedikál a szerző, és szerencsére még kedve is volt hozzá, nagyon aranyos élmény volt. Élete első dedikálása, yay!

Szemét szerda

Nem véletlen, hogy szeptemberben még nem írtam semmit - pedig volt minden, ovikezdés, sulikezdés, könyveknek bekötése, szülői értekezletek, SZMK-s túlsokdolog nemerrevállalkoztam, harmadik oltásos kidőlés, kormányablakos-szívás, őszköszöntő party, könyvfesztivál, végre újra úszás, kompozás, minden... ezt a postot is hat napja írom.

Amúgy minden oké, eddig az egész kis családunk megúszta betegség nélkül, a suliban és oviban is sorra dőlnek ki a gyerekek, mi még tartjuk magunkat, meglátjuk.

Elmondom, mi volt a legutóbbi dolog, ami felbosszantott. Beiratkoztunk hétfő-szerdára úszásra a gyerekekkel, mindketten járnak, addig mi úszunk. Yay. Erre jön az értesítő, hogy lesz sakk-kör a suliban, mikor? Szerdán. Fene. Nem baj, akkor idén ezek szerint nem járunk. Erre jön az értesítő, hogy az ovis tánc, amire tavaly még kicsi volt, de már akkor is szemezgettünk vele, hogy milyen jó lesz idén járni, mikor van? Szerdán. Fogcsikorgat. Jó, hát akkor nem lesz tánc, az úszás fontos. Aztán megérkezik az iskolának a sulicsalogató tájékoztatója, ahová menni tervezünk. Mégis mikor lesz az a fütyfürütty sulicsalogató? SZERDÁN. Hogy nyomorodjon meg. Közben sehol nem bírtam úszószemüveget venni a környéken, Decathlon messze van és nekem most kell, kínomban elmentem szerdán egészen a Vízes Nyolcasig, mondván, hogy ott van egy bolt, ami tuti mindig nyitva van, na, melyik nap nincs nyitva? SZERDÁN.

Valami baj van ezzel a szerdával.

Az i-re a pont persze az, hogy pont most hívtak, hogy nem indul a Logiscool online kurzus szombaton, csak hétfőn. 

Úgyhogy éber óráim szervezéssel telnek. Amúgy szeretek szervezni, de amikor öt munkanap van a héten, nem bírom felfogni, hogy lehet minden hétfőn és szerdán. Tudom, kussoljak, és ez még csak rosszabb lesz, amikor a kicsi is iskolás lesz. Still.

Relax helyett

Tegnap új élménnyel gazdagodtam: AC/DC-t hallgattam masszázs közben. :)

Új helyet próbáltam ki (home office-ban már messze van az előző jól bevált), és a masszőz hölgy az első kerülgetős szóvirágok és nagy hallgatások után mondta, hogy ha nem baj, akkor kicsit felhangosítaná a zenét. Valami kellemes retrózene ment nagyon halkan, mondtam, hogy persze, semmi gond. Szabadkozva hozzátette, hogy húsz évig bírta a relax zenéket, de most már kicsit elege van belőle, úgyhogy csinált magának egy válogatást, és azt véletlenszerűen játssza le, így egy kicsit nagyobb a változatosság.

Aztán beszélgetni kezdtünk, én néha csak tőszavakban válaszoltam, amikor recsegtem-ropogtam, ő viszont gyakorlatilag egy komplett regényt elmesélt közben. És úgy az idő felénél egyszer csak megszólalt a Highway to Hell. Szerintem legalább fél percen át várta, mit fogok reagálni, én ugye semmit nem reagáltam, max elmosolyodtam, aztán mondta, hogy hoppá, ez a biciklis válogatása. Biztosítottam róla, hogy semmi gond, magam is jobbára rockzenét hallgatok, bár nem pont AC/DC-t.

Aztán a Balaton körüli biciklizésről beszélt, meg a barátnőjéről, meg arról, milyen nehéz volt a járvány ideje alatt dolgozni, és hogy rászokott a podcastok hallgatására autóvezetés közben, még hallgattunk egy kis további AC/DC-t, én tovább recsegtem-ropogtam, aztán kész is voltunk.

Nem mondom, hogy nagyot relaxáltam közben, de felejthetetlen élmény volt - és még a hátamból is eltűnt a fájás.

A két fős kalandozócsapat

Tegnap befejeztük a Jaws of the Lion-t (mármint a fő küldetést - maradt nyitva két mellékküldi, illetve nem találtunk meg további négyet). Nagyon jól szórakoztunk, és éppen annyira volt kihívás a játék, hogy még ne vegye el a fun factort, és mégis kelljen gondolkodni. Kicsit spoileres leírás következik.

Én a voidwardent választottam, J a demolitionist-et. Összességében úgy gondolom, ez egy jó csapat, végül is a demolitionist volt a tank/dps, én meg a healer/support. Pénzünk nem volt sok, mert semmit nem tudtunk lootolni, viszont elég robusztus felállásban haladtunk, és egyszer sem buktunk küldetést. Nálam bent volt mindig a három heal, a maradék lapjaimból meg jobbára curse-öket osztogattam, esetleg poisont. Az utolsó négy-öt scenarióban már nem tettem be a Master of Influence-et, mert egyszerűen nem érte meg azért plusz egy lap, hogy eldobhatós lapokat tápoljak vele.

Igazából ezt tartom a voidwarden egyetlen gyengeségének. Amúgy nagyon élvezetes volt vele játszani, és sokszor közvetve derült ki, milyen hasznos (nem ölt meg olyan sok ellenséget, de mikor már 6-8 curse volt az ellenfél dekkben, az tényleg számított). A lapok viszont úgy vannak kitalálva, hogy több játékossal jött volna ki igazán a szépsége, páros játékban pár lap egészen gyenge - és ehhez képest pedig az átlag 50 fölötti initiative-et kicsit erősnek érzem. Rengetegszer kellett újragondolnom, mit is fogok csinálni, mert én jöttem utoljára. A végére már meg is elégeltem, és inkább a gyorsabb, direkt lapokat választottam a lassú kombók helyett.

Az 5-ös szinten megkapott Ward viszont csudálatos. Onnantól kezdve jön ki a voidwarden igazi szépsége. Nagyon erős cucc, nyilván nem a játék elején kell kitolni, hanem a taktikailag legmegfelelőbb helyre - tipikusan legalább egy long rest után. Az, hogy mindenkit poisonol, aki mellette áll, az utolsó bossnál is eszméletlen jól jött, és a három hexes disadvantage aura meg számtalanszor mentette meg a popinkat.

A scenariók érdekesek, változatosak voltak, egyáltalán nem az utolsó csata volt a legnehezebb - bár amikor megláttuk a két sima és egy elit blood monstrosity-t, amelyek még csak az első pakk, egy kicsit elkerekedett a szemünk... Nekünk a Tainted Blood volt a legnehezebb, mert rengeteg objective, nincs obstacle, amit a demo szétverhet, nagyon sokat kell mozogni a szobákhoz, és kétszer is előfordult, hogy megütöttem egy asztalt, és nem sikerült lecsapnom, mert szar módosítót húztam. Ezt úgy tudtuk a végén megverni, hogy én már exhausted voltam, és a demolitionisnek az utolsó támadása volt az utolsó mob.

Az ez utáni scenario is elég nehéz, a Mixed results, de arra már sokkal jobban válogattam lapokat, és fel tudtam tartani az egyik oldalt, amíg a demo végzett a másik oldalon - és persze itt ideális volt a ward középen.

Mindent egybevetve kiválóan elköltött pénz volt ez a játék, és most már talán nekigyürkőzhetnénk a nagynak is...