Az új dobozon viszont ez van:
Amivel azt állítják, hogy Magyarországon a szülők _átlagosan_ 7 percet foglalkoznak a gyerekeikkel naponta.
Ezt viszont nem tudom elhinni. Ránézek az egyébként elég hatásvadász képre, és picit megsértve is érzem magam, mert ezt az állítólagos statisztikát a napi másfél órámmal (90 perc, de mondjuk osszuk el kettővel a két gyerekre, úgy is 45 - bár tudjuk, hogy nem így működik) eléggé feljavítom, és kétlem, hogy egyedül lennék. Ilyen kérdések keringenek bennem, hogy:
- Ki mérte fel?
- Kik voltak az alanyok? Mennyi alanyból szűrték ezt le?
- Saját bevallás alapján ment a dolog? Vagy megfigyeltek családokat?
- Mindkét szülőről szó van itt, ha van ilyen?
- Pontosan mit jelent "foglalkozni vele"? A vacsora közbeni beszélgetés számít?
stb.
Próbáltam utánakeresni ennek a felmérésnek, de még az alapítvány honlapján sincs link a felmérésre, amit mondjuk elvárnék. Máshol megtaláltam, hogy pszichológus beszél szintén nem bemutatott felmérésekről, de magát a felmérést sehol se látni - pedig engem ez érdekelne igazán.
A szándékot értem, és igen, foglalkozzunk többet a gyerekeinkkel, de nem tetszik ez az arcomba tolt 7 perc. Olyan csúsztatásnak érzem, amelyik elveszi a problémának a fókuszát.
Elég szégyen lenne az is, ha a magyar szülő átlagosan annyit foglalkozna a gyermekeivel naponta, amennyit Te: 90 percet összesen. Gyakorlatilag ott tartanánk, hogy a köcsög földrajz tanára (vagy bármelyik tanára, akit ki nem állhat) közel ugyanannyi időt töltene a gyermekeddel, mint az édesanyja. Másképp fogalmazva: az édesanya körülbelül annyira jelentős személyiségformáló, mint egy szaktanár, és kevésbé jelentős, mint például az osztályfőnök. Ezen a ponton hiába teszel meg mindent, csak egy morzsa leszel a gyermeked személyiségét formáló, államilag kiképzett, vadidegen felnőttek között, akik olykor bizony kiállhatatlan hárpiák.
VálaszTörlés