Kistücsök leszokott a délutáni alvásról. Ami amúgy nem lenne baj, végül is már öt éves elmúlt, kiegyensúlyozott kisgyerek, satöbbi. Csak pont ez romlott el az elmúlt hónapban, amióta nem alszik: sokkal labilisabb, random megmakacsolja magát vagy ordítva sír, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, és sokkal undokabb: piszkálja a tesóját, nem fogad szót, stb. Ő nem ilyen volt, és úgy érzem, van benne egy kialvatlanság (mert ha véletlenül mégis elalszik délután, utána sokkal kedvesebb és kiegyensúlyozottabb). Sajnos csak most jutottam el odáig, hogy akkor külön kell fektetni őket, és neki előbb el kell mennie aludni, ezt ma fogom kipróbálni először.
De amúgy azért továbbra is fundamentálisan jó kisfiú. Nagy a mozgásigénye, de azt szerencsére ki is tudjuk elégíteni így nyáron (úszás, trambulin, játszóterezés, sőt, elkezdtünk pedálos biciklizni is). Emellett a vakáció alatt megtanult sakkozni, úgyhogy azóta az egyik kedvenc elfoglaltsága (és sokszor nyer, és nem mindig hagyjuk magunkat nagyon, csak felhívjuk a figyelmét rá, amikor rossz helyre tesz egy tisztet). Okosan játszik; előre még nem gondolja ki a lépéseket, de a helyzeteket jól meglátja, és mindig jól cserél.
A zenélést mostanában mellőzi, de az építkezés még mindig megmaradt nagy kedvencnek.
Otthon a rendes méretű legóból építünk egész utcát együtt, és kitalálja, hogy a gyalogoslámpába hogy mehet az áram, Nagyapáéknál pedig a duplóból készít házat a nyuszinak fürdőszobával, hálóval, étkezővel és "melegítővel" együtt. Egyre kreatívabb, és ez nagyon tetszik nekem.
A vakáció rapszodikusságát ő egész jól viselte, bár persze lehet, hogy ez is hozzájárul a jelenlegi labilis lelkiállapotához. Ezt nem tudom. Jövő héten kezdődik újra az ovi, és most már nagycsoportos lesz, úgyhogy igyekszem felkészíteni erre. Nem tudom, ő mennyire várja, hogy visszatérjenek a dolgok a rendes kerékvágásba, de én nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése