Ez az ember tud valamit. Az alapötlet is jó, de a megvalósítás zseniális. Eleve viszonylag ritkán olvasunk hiteles öregember főszereplőt, de ahogy leírja, amikor új testet kap, az utánozhatatlan.
Na jó, kezdjük az elején.
Már az indulás is érdekes, egy pillanatra sem merül fel, hogy ne olvassam el a könyvet. Bevon a főszereplő életébe, döntésébe, és hirtelen már a "fánkon" találjuk magunkat, nézve a távolodó Földet. Megható, ahogy az öregek búcsúznak tőle.
Tulajdonképpen nagyon hatékony váltogatás történik a megható, a vicces és a drámai jelenetek között; bárcsak én is ennyire tudnám érezni az arányokat. Vagy mondjuk feleennyire. Amikor először ismerkedik a BrainPal-lel, hangosan felnevettem, amikor Jane-nek mesél Kathy-ről, akkor megkönnyeztem, amikor tapos az apró lényeken, megborzongtam... Minden mondat, minden szó a helyén van, funkciója van, nincs semmi felesleg.
Eleve az összes karakter már pár mondat után is érthető, nem sablonos, háromdimenziós, és ami meglepő, hogy bizonyos dolgok csak a regény közepén vagy végén derülnek ki róluk, de nem is hiányzott az információ, csak hozzáad. Mások pl. már az elején elmondják, hogy mi a főszereplőjük foglalkozása, itt ennek a leírására sokkal később kerül sor, és csak akkor, amikor van is értelme.
Szóval a könyv már önmagában is nagyszerű. És itt meg kell jegyeznem, hogy William Dufris, aki a hangoskönyvet felolvassa, nem kevésbé zseniális. Egyszerűen hozzáad a könyvhöz, ahogy felolvassa. Nemcsak színészi teljesítmény a sok hangszínnel, kiejtéssel, akcentussal, de hezitál, megszeppen, elcsendesedik, lelkesedik, tökéletesen a szöveghez illően. Olvastam már jó hangoskönyvet, de ez közülük is kimagaslott.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése