Meanwhile at the dentist

Közben az utóbbi három hétben többször is előfordultam fogorvosnál, mert egy már korábban is nagyon gyanús fogam elkezdett nagyon fájni. Nagy szerencsém volt, hogy másnapra már rögtön is volt időpontom, így nem kellett sokat szenvednem: mint kiderült, gyökérkezelni kell.
Amikor ezt meséltem kollégáknak, barátoknak, mindenki fogát szívva, együttérezve nézett vissza rám, de igazából azt mondhatom, nem volt vészes. Ami valószínűleg elsősorban az orvosomnak köszönhető. Injekcióadásban profi, úgyhogy nem éreztem semmit a reszelésből. Utána egy hétig csak ideiglenes tömés volt a teljes fogamban, aztán egy hétig ideiglenes tömés csak a koronában, és ma vége lett az egész műveletnek.
Mondjuk elég drága, ha ezt az összeget megszorzom 32-vel, és utána majd még pluszban jön a műfog, de hát ez egy ilyen biznisz. Remélem, a gyerekeim nem az én fogaimat örökölték.
Ja, és ez a kép van kint a fogorvosnál a szembe falon:

Úgyhogy minden kis kockát kivizsgáltam már rajta.

Cseresznyés-epres

Meg tegnapelőtt varrtam függönyt is. Pindúrtündér választotta (hiába mutattam neki gyerekmintásat, baglyosat, állatkásat, satöbbi, nem tágított emellől), én megkérdeztem, mikorra lenne kész, ha ott a boltban szegnék be, mondták, hogy két hét, úgyhogy kihagytam. Mindig is szerettem volna este 10-től fél 12-ig varrni.
Ez lett:

Tegnap tettük fel, és ma reggel kicsit később ébredtek a csemeték, úgyhogy tiszta gain.

Baglyok, lepkék, delfinek

Pindúrtündérnek az elmúlt hónap legnagyobb izgalma a beköltözés volt - kb. egy hét alatt dolgozta fel, most már nem ébred fel éjszaka. Amúgy ahhoz képest, hogy teljesen új szoba, teljesen ismeretlen falak, hangok, fények, stb., ahhoz képest ez ragyogó eredmény. Igyekeztünk mindent megtenni persze, teleraktuk a szobát ismerős dolgokkal, és mindennap kibontottunk valami régi játékot, amitől még ismerősebb lehetett.
A szundizás amúgy egy ideig odaát sem ment neki, erre találtam ki egy viszonylag egyszerű módszert, hogy vettem baglyos matricákat (mindegy, csak sok pici legyen), ráírtam egy papírra, hogy "Ügyesen elaludt", felragasztottam egy függőleges felületre, és attól kezdve az volt a jutalom, hogy ha ügyesen elaludt, másnap reggel felragaszthatott egyet. Az ügyes elalvás kritériuma először max 3 kijövés volt, aztán max 2, aztán max 1. És szépen leszokott róla. Most ugyanezt csináljuk az új házban, csak nem találtam meg a baglyokat, úgyhogy vettem lepkéket.
Amúgy továbbra is rettenetesen bátor, eszméletlenül okos, és elképesztően édesszájú.

Múltkor azt mondja nekem az óvónénije, hogy Mili olyan okos, hogy nagyon sajnálják, hogy el fog menni a csoportból, mert ő húzza a többieket, és hogy már most tud mindent, amit egy ötévesnek kell, és majd fontoljuk meg, hogy korkedvezménnyel menjen iskolába, és bárki mást mond, azt ne higgyük el. Ha ennek csak a fele volt smúzolás, hogy hátha ott maradunk a pomázi oviban, akkor is elég hízelgő. Persze most, hogy Kistücsökkel pontosan tudjuk, hogy mindenki 7 évesen megy iskolába, és még vele is szenvedünk, hogy most mi legyen (erről kicsit később), a korkedvezményt erősen kétlem.
Mikor járunk úszni a nagytesóval, vele is mindig úszkálunk, és őt egyáltalán nem zavarja, hogy be kell mártania a fejét a vízbe. Sőt. Múltkor azt játszottuk, hogy ő egy kis delfin, és mindig lebukott, hogy "szerezzen kishalakat", amiket aztán felhozott a kezében, és bekapta. A tanmedence aljáról is simán feljön, ha letolom. Erős kapálózással akár egy métert is megtesz víz alatt egy levegővel.
A legjobban viszont az tetszik, ahogy mesél. Azt gondolnám, hogy nem figyel oda, de aztán ülünk az autóban, és végigmeséli a mesét, amit legutóbb látott. Azzal sincs gondja, hogy az oviról beszámoljon, illetve telefonálni is jobban megy neki, mint Kistücsöknek ennyi idősen. Hiába na, valamivel ki kell vívni a figyelmet.

Játéktartó polc

Szóval adott volt egy 265x266-os féltetős beugró a gyerekszobában, amelyik úgy adta magát, hogy ott kéne lennie a játékos polcnak. Ez volt a terv:

A Zatik faáruházban megvettük a faanyagot, aztán jöhetett a csiszolás, lazúrozás, pocket screw-k behajtása, majd az egész összeállítása úgy, hogy gyerekbiztos legyen (= ne tudják magukra rántani, miközben belekapaszkodnak): falra fúrni, a parkettaszegélyeknél kicsit kivágni a lábból, a polcokat összeilleszteni, hogy ne essen le közöttük játék, a polcokat mind egyesével odacsavarozni, hogy ne lehessen felbillenteni.
Mikor itt tartottunk, nagyon elégedett voltam, hogy már mindjárt kész vagyunk:

Aztán bő négy órával, hat kivetőpánttal, némi körfűrészeléssel és anyázással később ez lett:

És a részleges birtokba vétel után:

Nagyságrendileg 70 ezer forint és rengeteg munkaóra. De megérte, szuper lett!

Úszik, játszik, varr

A hónap legnagyobb fejleménye, hogy beköltöztünk a házunkba. Ezt Kistücsök derekasan viselte, olyannyira, hogy az óvónénik nem is vettek észre semmit rajta, ő meg nem mondta, úgyhogy két nappal később derült ki számukra. Szóval úgy tűnik, hogy a sok felvezetés, körbejárás, autóban beszélgetés meghozta hatását.
A másik legnagyobb esemény pedig, hogy felnőtt (hüpp). Méghozzá úgy, hogy pénteken megmondta a nagyapjának, hogy nem kell hazahozni a szundipajtását, mert ő már anélkül is el tud aludni, úgyhogy a kis rongyimajom egész hétvégén az oviban árválkodott, azóta pedig otthon van, és nem kell bevinnünk többet.

Amióta újra járunk úszni, eszméletlen sokat fejlődött, már egyedül "átúszta" a tanmedencét, lábtempóval, deszkával, de segítség nélkül. Néha amúgy korábban érünk úszásra, és van egy hatalmas lépcső a V8 aulájában, amely pont ilyen gyerekmászásra meg üldögélésre való, és ott kitaláltuk azt a játékot, hogy mondunk egy témát, és aki a témában mond jót, feljebb léphet egyet. Például "szürke állatok" a téma, akkor jó a delfin, elefánt, stb. És ezzel kiválóan el lehet tíz percet várakozni, mozognak is, gondolkodnak is. Kistücsök különösen elképesztő ebben a játékban, néha egészen durva tudást hoz felszínre, pl. költözőmadarakból vagy európai országokból is tud négyet.
Másik játék, amit mostanában gyakran és szívesen játszik velem, a "mi kezdődik az adott betűvel". Mindig ő mondja a betűt, és felváltva mondunk rá szavakat. Amikor odafigyel, és nem fáradt, 4-4 vagy akár 5-5 szóig is eljutunk, néha egész meglepőeket is mond.

A harmadik pedig a szólánc. Ilyet már játszottunk, amikor 3-4 éves volt, de mivel most többet autózunk együtt, többször van rá alkalom. Ez a klasszikus mond valamit, megismétlem, hozzárakok, megismétli az első kettőt, hozzárak, stb. Korábban 7 volt a maximum, most legutóbb 11-ig jutottunk, amikor még el tudta mondani - nem elsőre, de miután én megismételtem, akkor ő is.
Volt egy meglepő kérése is ebben a hónapban. Egyik este, mikor megérkeztem, azzal fogadott, hogy "Taníts meg varrni". Először persze mondtam, hogy nem, mert a tű szúr meg ilyenek, de aztán megmutatott egy kispárnát, amelyen egy szakadás látszott, és meggondoltam magam. Ha ő a kis öt és fél éves lelkével oda jut, hogy sajnálja a párnán a lyukat, és ő szeretné megvarrni, és még segítséget is kér hozzá, hogy jót tehessen, akkor azt nem szabad visszautasítani. Úgyhogy befűztem neki a cérnát, kezébe adtam a tűt, és megmutattam a legegyszerűbb öltéseket, amelyekkel össze lehetett húzni a szakadást. Jó nagy öltések lettek, de ő a végén sugárzott a büszkeségtől és az elégedettségtől.

Ezt a feladatot nekem csinálta egy A4-es papírra,
ahol is a székeket kellett bekarikáznom

Voltunk a hivatalos állami iskolaérettségi vizsgálaton is, ahova kicsit fáradtan érkeztünk, de persze ez nem kifogás. Először csoportos feladatok voltak, aztán egyéni beszélgetés, aztán pedig behívtak engem a kiértékeléssel. Úgy kezdték, hogy inkább menjen még egy évet oviba. Hogy ADHD-s, és fáradékony. Én meg mondtam, hogy tavaly sokkal összeszedettebb volt, és minél nagyobb a vegyes csoportban (minél kisebbek a többiek), annál rosszabb neki, és szerintem csak unatkozna és butaságokat tanulna az oviban még egy évig (ahogy most is csak bőgni, halandzsázni meg affektálni tanul kb.). Erre végül megkaptuk az iskolaérettségi papírt, mondván, hogy a mentális képességei messze megvannak, de akkor el kell mennünk egy ADHD-s programra nyáron.
Aznap amúgy csak fél nap szabit vettem ki, úgyhogy a maradékban bejött a munkahelyemre. Olyan nyugisan és kedvesen viselkedett, hogy mindenki megdicsérte, és valahogy jó érzés volt, hogy mellettem ült és rajzolgatott meg feladatokat csinált.
Túl keveset tudok csak vele foglalkozni mostanában. Ha hazaérek, van egy órám mindkettejükre, most, hogy jobb az idő, inkább a kertben vagyunk, a beköltözéssel rengeteg kipakolási és helyretevési feladatom lett, erre jön a házimunka (amit igyekszem akkor végezni, amikor alszanak, de nem mindig sikerül), és egyszerűen nem találok időt a logopédiai feladatokra, a közös rajzolásra, amit korábban imádtunk, meg a zenélésre. Ő is stagnálni látszik, ugyanazzal a három-négy játékkal játszik az elmúlt pár hónapban, mintha ő is arra várna, hogy derüljön ki végre, mi lesz.

Beköltöztünk

Szóval szombaton beköltöztünk.

Konyha, beköltözés előtt, takarítás után

Az elmúlt három napban olyan fáradtak voltunk a nap végére, hogy kb. állva elaludtunk, de az elsődleges cél sikerült:
- gyerekszoba teljesen élhetőre varázsolása (még pár doboz maradt, de elfogadható lett)
- nehéz bútorok átvivése nagyon jófej baráttal
- konyha funkcionálissá tétele
- dobozok eltüntetése a legegyértelműbb helyekről

A másodlagos cél persze még messze (otthonná varázsolás), de majd küzdök, mint malac a jégen.

Fürdőszoba bútor majdnem házilag

Hétvégén csináltunk egy ilyet:

Amikor kész lesz, akkor már a jobb oldali fiókos elemben is benne lesz a 4 fiók, középen pedig 2x két ajtó és mindkettőben egy polc. Azért nincs ott, mert a csapot még be kell szerelni. És majd még lesz "szoknyája" is, hogy ne menjen alá a kisegér.

Úgy kezdődött, hogy pont 260x50 cm-es egy kis beugró a fürdőszobában, és amikor gondolkodtunk rajta, hogy két mosdókagyló kéne, akkor ahhoz két bútor is kéne, az meg már elég borsos, akkor jó lenne, ha csak simán pult lenne az egész beugróban.

Kértünk árajánlatot asztalosoktól egy oda tervezett bútorra, és beszereléssel együtt nagyságrendileg 400 ezer forint lett volna. Ami rendben is van, csak sejtettük, hogy a véghajrában azért számolgatni kell a pénzt, és valljuk be, nem a fürdőszobabútor a lakhatóság alapfeltétele.

Úgyhogy elgondolkodtunk a teljesen házi készítésen, ami szintén jó lett volna, csak akkor nem tudtunk volna színben ennyire stimmelni a koncepcióval, és nagyon nagy meló lett volna az alját megcsinálni.

Ezzel el is érkeztünk a kompromisszumhoz és a csaláshoz: alulra vettünk 260 cm-nyi leggagyibb konyhabútort munkapult nélkül az RS-ben, és a tetejére vettünk lapszabászatban gyönyörű vízálló munkalapot vágás nélkül (mert a két vágás is lett volna vagy 30 ezer).

A hétvégén meg összeállítottuk a négy konyhaszekrényt (mínusz fiókok), összecsavaroztuk az egészet, rácsavaroztuk a pultot, és kivágtunk két lyukat a két süllyesztett mosdókagylónak. Ez ugye úgy történt, hogy férj (<3) vágta, én meg fogtam a drótot.

Itt van egy kép munkafolyamat közben:

A mosdókagylóhoz szerencsére adtak kivágási sablont, úgyhogy ezzel a résszel nem volt gond.

Bréking

Tegnap hazafelé az autóban megszületett a következő regényem ötlete (korábban is voltak ötletek, de ez AZ!). Még egy picit emésztettem azóta, sőt, hangosan el is mondtam, és még mindig nem tűnik nagy hülyeségnek, ráadásul nagy kedvem van megírni, úgyhogy már csak pár kérdés maradt.
1. Mikor van az a time window, amikor írni fogok?
2. Milyen nyelven fogom megírni?
3. Odaadjam valakinek a szinopszist, hogy megszakértse, vagy csak írjam?
4. Nem kéne előtte írni egy-két novellát, hogy visszarázódjak az írásba?

Ezen a ponton még nincs spoiler, bocs.

Bezárt elmék

Közben múlt héten kiolvastam Scalzi következő kétkötetes sorozatát, a Lock In-t és a Head On-t. Már a szerző ténye önmagában elég volt ajánlónak, de a tematika is tetszett (nyilván nem új, nade a megvalósítás!), és az FBI-os nyomozós scifiben jó párosításnak tűnt. Nem csalódtam. SPOILER.