Az a legnagyobb egyébként Scalziban, hogy olyan természetességgel ír utánozhatatlanul tökéletes párbeszédeket, mint nagyon kevesen. És ezt tovább übereli az a természetesség, ahogy a világot mint valami egyértelmű dolgot bemutatja. Az olvasó nyilván már az első oldalon találkozik a "threep"-ekkel, amelyek a bezárt elméjű emberek személyi szállítóeszközei (kb. robotok, csak az ember irányítja őket távolról), és azonnal elfogadható így a világ, rendben van. Persze sejtjük, honnan kapták a nevüket, de másfél kötettel később (!) derül ki, hogy igen, valójában 3CPO-ról.
A főszereplő személye is igen jól lett kiválasztva: valaki, aki "bezárt", gazdag, intelligens, ugyanakkor ügynök is, ezzel kb. a világ minden aspektusát kényelmesen be tudja mutatni. Ráadásul a két köteten keresztül nem derül ki, hogy valójában férfi-e vagy nő (a Chris keresztnév is bármi lehet), és Scalzi saját bevallása szerint ez szándékos. Az angol nyelvben ráadásul még nehéz is ezt kerülni, úgyhogy ezt további bravúrnak tekintem (hozzáteszem, mivel nekem Will Wheaton olvasta fel, inkább férfi irányba hajlok persze).
Az első könyv is elég izgalmas, a mellékszereplők is jól eltaláltak, érdekesek, az ügy is izgalmas, de a második kötet szerintem még eggyel rátett a lapátra. A világra megalkotott saját sport saját problémákkal és alvilági szervezkedésekkel nekem még izgalmasabb volt, még kevésbé tudtam kitalálni a csavarokat és összefüggéseket. Mert csavar az volt bőven.
Mindkettő 9/10, ha időmilliomos leszek, újraolvasós (főleg, ha lesz még kötet, amire van kilátás).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése