Úszik, játszik, varr

A hónap legnagyobb fejleménye, hogy beköltöztünk a házunkba. Ezt Kistücsök derekasan viselte, olyannyira, hogy az óvónénik nem is vettek észre semmit rajta, ő meg nem mondta, úgyhogy két nappal később derült ki számukra. Szóval úgy tűnik, hogy a sok felvezetés, körbejárás, autóban beszélgetés meghozta hatását.
A másik legnagyobb esemény pedig, hogy felnőtt (hüpp). Méghozzá úgy, hogy pénteken megmondta a nagyapjának, hogy nem kell hazahozni a szundipajtását, mert ő már anélkül is el tud aludni, úgyhogy a kis rongyimajom egész hétvégén az oviban árválkodott, azóta pedig otthon van, és nem kell bevinnünk többet.

Amióta újra járunk úszni, eszméletlen sokat fejlődött, már egyedül "átúszta" a tanmedencét, lábtempóval, deszkával, de segítség nélkül. Néha amúgy korábban érünk úszásra, és van egy hatalmas lépcső a V8 aulájában, amely pont ilyen gyerekmászásra meg üldögélésre való, és ott kitaláltuk azt a játékot, hogy mondunk egy témát, és aki a témában mond jót, feljebb léphet egyet. Például "szürke állatok" a téma, akkor jó a delfin, elefánt, stb. És ezzel kiválóan el lehet tíz percet várakozni, mozognak is, gondolkodnak is. Kistücsök különösen elképesztő ebben a játékban, néha egészen durva tudást hoz felszínre, pl. költözőmadarakból vagy európai országokból is tud négyet.
Másik játék, amit mostanában gyakran és szívesen játszik velem, a "mi kezdődik az adott betűvel". Mindig ő mondja a betűt, és felváltva mondunk rá szavakat. Amikor odafigyel, és nem fáradt, 4-4 vagy akár 5-5 szóig is eljutunk, néha egész meglepőeket is mond.

A harmadik pedig a szólánc. Ilyet már játszottunk, amikor 3-4 éves volt, de mivel most többet autózunk együtt, többször van rá alkalom. Ez a klasszikus mond valamit, megismétlem, hozzárakok, megismétli az első kettőt, hozzárak, stb. Korábban 7 volt a maximum, most legutóbb 11-ig jutottunk, amikor még el tudta mondani - nem elsőre, de miután én megismételtem, akkor ő is.
Volt egy meglepő kérése is ebben a hónapban. Egyik este, mikor megérkeztem, azzal fogadott, hogy "Taníts meg varrni". Először persze mondtam, hogy nem, mert a tű szúr meg ilyenek, de aztán megmutatott egy kispárnát, amelyen egy szakadás látszott, és meggondoltam magam. Ha ő a kis öt és fél éves lelkével oda jut, hogy sajnálja a párnán a lyukat, és ő szeretné megvarrni, és még segítséget is kér hozzá, hogy jót tehessen, akkor azt nem szabad visszautasítani. Úgyhogy befűztem neki a cérnát, kezébe adtam a tűt, és megmutattam a legegyszerűbb öltéseket, amelyekkel össze lehetett húzni a szakadást. Jó nagy öltések lettek, de ő a végén sugárzott a büszkeségtől és az elégedettségtől.

Ezt a feladatot nekem csinálta egy A4-es papírra,
ahol is a székeket kellett bekarikáznom

Voltunk a hivatalos állami iskolaérettségi vizsgálaton is, ahova kicsit fáradtan érkeztünk, de persze ez nem kifogás. Először csoportos feladatok voltak, aztán egyéni beszélgetés, aztán pedig behívtak engem a kiértékeléssel. Úgy kezdték, hogy inkább menjen még egy évet oviba. Hogy ADHD-s, és fáradékony. Én meg mondtam, hogy tavaly sokkal összeszedettebb volt, és minél nagyobb a vegyes csoportban (minél kisebbek a többiek), annál rosszabb neki, és szerintem csak unatkozna és butaságokat tanulna az oviban még egy évig (ahogy most is csak bőgni, halandzsázni meg affektálni tanul kb.). Erre végül megkaptuk az iskolaérettségi papírt, mondván, hogy a mentális képességei messze megvannak, de akkor el kell mennünk egy ADHD-s programra nyáron.
Aznap amúgy csak fél nap szabit vettem ki, úgyhogy a maradékban bejött a munkahelyemre. Olyan nyugisan és kedvesen viselkedett, hogy mindenki megdicsérte, és valahogy jó érzés volt, hogy mellettem ült és rajzolgatott meg feladatokat csinált.
Túl keveset tudok csak vele foglalkozni mostanában. Ha hazaérek, van egy órám mindkettejükre, most, hogy jobb az idő, inkább a kertben vagyunk, a beköltözéssel rengeteg kipakolási és helyretevési feladatom lett, erre jön a házimunka (amit igyekszem akkor végezni, amikor alszanak, de nem mindig sikerül), és egyszerűen nem találok időt a logopédiai feladatokra, a közös rajzolásra, amit korábban imádtunk, meg a zenélésre. Ő is stagnálni látszik, ugyanazzal a három-négy játékkal játszik az elmúlt pár hónapban, mintha ő is arra várna, hogy derüljön ki végre, mi lesz.