Így utólag persze lehet, hogy nem kellett volna megszívatni szerencsétlen Kistücsök lelkét ezzel a sok érdeklődéssel, de a koncepció az volt, hogy szerettem volna olyan iskolát neki, amelyikben lehetőleg (aka. kritériumok):
- lehet angolul tanulni
- kevesebben vannak egy osztályban
- tudnak foglalkozni az ő különleges tehetségével / érdeklődésével a számok felé
- jó eséllyel felvételizhet majd gimnáziumba
Körbenéztem a környéki (=Leányfalu, Szentendre, Óbuda) iskolák terén, Óbudát végül kizártam, mert akkor nagyon sokat utazott volna minden nap. Leányfalun egy állami iskola van, amelyről korábban annyit hallottam, hogy az alsó tagozat jó, a felső nem annyira. Szentendrén van pár magániskola, amelyek közül kettő volt szimpatikus a honlap alapján (csak olyan jöhet szóba, amelynek a pedagógiai programja illeszkedik az állami oktatásba, tehát pl. Walldorf nuku):
A DAM-ban már szeptember óta hétfőnként volt sulicsalogató, ismerkedő program, amelyhez mi kb. novemberben csatlakoztunk. Az iskola ipari területen van, tehát a környezete eléggé szomorú, maga az épület viszont tágas, fényes, vidám (állítólag nemsokára elköltöznek innen). A foglalkozás tetszett mind nekünk, mind a nagyfiúnak, a leendő tanítónéni tartotta, aki határozottnak és kedvesnek tűnt. Az igazgatóval beszéltünk több soron, hogy mi várható, mi a rendszer az iskolában. Ami szimpatikus volt:
- nem várják el az elsősöktől, hogy tudjanak egy helyben ülni 45 percet -> ezt második osztály első félévéig kell elsajátítani
- nagyon erős a zenei képzés
- viszonylag kis létszám (15-18 fő)
- alternatív órák, pl. környezetismeret az erdőben
Ami viszont nem tetszett, az, hogy pár kérdésre nem kaptunk egyértelmű választ. Pl. amikor a továbbtanulással kapcsolatban érdeklődtünk, mindig azt kaptuk, hogy "ráérünk arra még", és az anyagi rész is el volt kenve, "attól függ, mit kérünk". Végül a döntő tényező, amely miatt ez az iskola kiesett, az összehasonlító honlap eredménye volt:
Nem értettük ezt a gyenge eredményt, de elriasztott.
Az Agy-Tanoda már első megtekintéskor, egy szülői értekezleten is szimpatikus volt. Itt elmondták, hogy egy komplett, két hétvégés (!) foglalkozás keretében külső, objektív szakértők segítségével felmérik a gyerekeket, és csak az jelentkezhet az iskolába, aki ezen vélemény szerint alkalmas rá, hogy a két tannyelvű iskolába járjon. Ez persze pénzes felmérés volt, de ez valahol érthető, kifizettük, elvittük rá a nagyfiút.
Az iskola maga gyönyörű helyen van (Dunakorzó), a parkolás eléggé agyrém, nem lehet parkolási díj nélkül megállni az iskola előtt, de a környezet eléggé inspiráló. Az épület maga olyan, mint Roxfort: zegzugos, hangulatos, régi. Mindenhol izgalmas lépcsők, félemeletek. Minden zsúfolt, kicsik a folyosók, kicsik a termek, de mindenhol a gyerekek művei, kedves hangulatot árasztva. A tanítónénik itt is szimpatikusak voltak, főleg Erika néni, aki egyszerre matematika szakos és néptáncos. A foglalkozás maga élménydús volt: játékos angolóra, tornaóra, rajzolgatás vetésforgóban, csoportokban. Közben vitték el a gyerekeket egy iskolaérettségi vizsgálatra, csoportosan illetve egyéniben is.
Ami szimpatikus volt:
- erős mezőny (bármelyik gyerekkel beszéltem ott, értelmes, intelligens volt)
- magas szintű angol
- matekos tanítónéni
- jó felvételi mutatók (ld. fenti táblázat)
Ami nem annyira tetszett:
- magániskolához képest sokan vannak egy osztályban (19)
- nincs tornaterem (!), illetve az iskola udvara is kicsi
- az ide jelentkező gyerekek nagyon nagy többségben 7 évesek
Végül emiatt nem tudtunk ide jelentkezni. A szakértő vélemény lényege az volt, hogy "jó gyerekanyag", és várják jövőre - csak most még a mezőnyhöz képest nagyon fiatal.
Így végül azon tanakodtunk egy keveset, hogy mi is visszatartsuk-e még egy évig óvodában, hogy járhasson az Agy-Tanodába. De nem tettük. Azért, mert:
- pont most költöztünk, tehát vagy maradna Pomázon óvodában (elég megterhelő oda visszavinni), vagy pont váltania kellene egy utolsó évre óvodai csoportot, új gyerekekkel, aztán meg az iskolában ismét, ami tök szívás lenne neki
- már most is unatkozik az óvodában, és csak butaságokat / rosszalkodást tanul
- most vegyes csoportba jár, és egyre kisebbekkel jár együtt, jövőre már nagyon kicsik lennének neki a 3 éves ovistársak, nem fejlesztenék semennyire egy év alatt
Úgyhogy végül a Leányfalui Móricz Zsigmond Általános Iskola maradt (ami körzetileg egyébként is az az iskola, ahová tartozunk). Jártunk itt megnézni még ősz végén, akkor úgy láttuk, hogy sok a gyerek (de hatalmas az épület, és itt is elkülönülnek az alsósok és felsősök, jól eloszlanak), hatalmas a tornaterem (és most lett felújítva, menő is), naposak, tágasak a folyosók és a termek, és kedves a gondnok, aki szívesen körbevezetett minket.
Aztán még megtudtuk, hogy nem lehet tudni, hány első osztály indul, mert a jelentkezési létszámtól függ (tehát vagy mákunk lesz, és két osztály indul, kevés-kevés fővel, vagy egy osztály, dugig gyerekkel). Azt is megtudtuk, hogy idén kísérleti jelleggel már első osztálytól indul játékos angoltanulás, osztályzás nélkül - ami szimpatikus kezdeményezés. Végül megismerkedtünk a leendő tanítónénivel, aki egy határozott, szigorú, de a gyerekek által igen kedvelt matekos tanítónéni. Volt is vele egy rövid ismerkedős óra már, amíg mi szülőin ültünk, addig ők csináltak húsvéti díszt.
A végső érvek a suli mellett:
- nem kell utaztatni a gyereket napi egy órát
- hatalmas tornaterem
- a dunabogdányi zeneiskola kihelyezi a tanárait ide, helyben van a zeneiskolai oktatás
- matekos tanítónéni
És a plusz pont, hogy mindenki eszméletlen kedves, mondom, maga az igazgató szánt ránk az idejéből, amikor látta, hogy kétségbe estem, hogy még fél órát kell várnom a beiratkozásra.
Mikor Kistücsöktől kérdeztük, hogy a Judit néni tetszik-e neki, azt válaszolta:
- Igen. De nekem már minden tanítónéni tetszik.
Úgyhogy ebből is látszik, neki is elege lett a végére, de legalább a mi lelkünk nyugodt, hogy az adott határokon belül megalapozott döntést hoztunk. Aztán meglátjuk tíz év múlva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése