A jó kihívás

Tegnap megtartottam az első Toastmasters beszédemet, amely az Icebreaker címre hallgat. Lényege, hogy mindenki saját magáról tud a legjobban beszélni, úgyhogy bármit mondhatsz magadról.
Ez egy előkészített beszéd, amilyet még sosem csináltam. Nyilván álltam már több ember előtt, beszéltem is, de úgy, hogy valamit olyat kellett előadnom, ami előre meg volt írva, legutóbb versmondó versenyen csináltam, és az ugye kicsit más.
Úgyhogy gondoltam egyet, és arról beszéltem, miért is játszom én egy MMORPG-t már jó rég óta. Szerintem jól sikerült a beszéd, volt eleje, közepe vége, a visszajelzések alapján jól lehetett érteni, és ami a legjobb, hogy tényleg értékes feedbacket kaptam azzal kapcsolatban, mit érdemes fejlesztenem.
A legmeglepőbb viszont az volt, hogy egy csomó olyan feedback jött, hogy milyen jó téma, és milyen bátor vagyok, hogy ezt választottam...
Nem tudom, ehhez mennyi bátorság kell, és abban is biztos vagyok, hogy nem ez határoz meg engem a leginkább, de témának bejött.

A vicces az egészben az, hogy miután kifejtettem, milyen jók a kihívások a játékban, hogy nehezek, de megcsinálhatóak, és ezért a lehető legjobb elégedettséget érhetjük el, este persze játszottunk, nagyot álmodtunk, és bementünk Tol Dagor börtönjébe (M8+), ahol is potom ~120 halál árán végül két óra alatt végigmentünk hősiesen.
És igen, jó érzés volt, hogy végül sok kudarc és wipe után mégis megcsináltuk.

I'm a social, adventurous, and challenge-loving tank.
But this is only one of my personas.