Kamilleon és Kati

Jobb kézben a katica

Pindúrtündér az egyik kindertojásban talált egy színváltós kaméleont, azóta szinte csak azzal játszik. Úgy hívja, "kamilleon", lehet, hogy részben azért, mert ismerünk egy Kamilla nevű kislányt. Szerintem soha senki nem játszott még ennyit kinderes játékkal. Szerencse, hogy vízálló, így még fürdéskor is jó, mondjuk jobb lenne, ha nem 10 foknál lenne a színváltás határa.
Na mindegy. Szóval ezzel azt akartam mondani, hogy mostanra gyakorlatilag akármivel tud(nak) szerepjátszani, még két egyszerű rongyival is (mint írtam). Meg a nyuszitól kapott egy egyszerű, fából készült katicát, akkora, mint egy gyufás doboz, az a másik sláger most. Meglepő módon Kati a neve.
Őt még nem írattam be a közeli óvodába, de már tud róla, hogy át fog jönni, sőt, jártunk is a nyílt napon (amikor is megállapítottuk a lényeget, hogy a célpont csoportban még nem foglalt a cseresznye jel). Azóta mindenkinek mondja a mostani ovijában, hogy már csak pár napig fog odajárni... Az időérzéke még nem fejlődött ki teljes mélységében.

A szófogadása viszont sokat javult, többször csinálja meg, amit kérek, és ebben kifejezetten látom a Plukkido áldásos hatását. Sokszor mikor mondom, hogy menjen fogat mosni, elindul, és a fürdőszobából visszakiált, hogy "Szót fogadtam, Anya!" Amiben pedig mindig is elég jó volt, az az empátia. Nagyon jól megérti, hogy mit érez a másik, és annak megfelelően reagál. Odabújik, bocsánatot kér, megsimiz, stb. És van morál is. Mikor elolvastam neki a klasszikus Hamupipőkét, és látta a könyvben a képet a szurkos lépcsőn ragadt cipőről, kb. öt percig nem tudtunk továbblépni, mert folyamatosan azt magyarázta, hogy milyen csúnya dolog, hogy a királyfi szurkot tett a lépcsőre.
Eszméletlen ügyesen színez, bátran belevág ismeretlen szituációkba, legyen az mászás valahova, vagy találkozás ismeretlenekkel, és gyönyörűen énekel. Kb. mindig.
Egy hónap híján három és fél.