Bátrabb és önállóbb

Kistücsök az elmúlt hónapban elképesztően sokat fejlődött, mind bátorságban, mind kommunikációban. Ugrál a lépcsőről, néha a negyedik lépcsőfokról. Felmászik mindenhova, hajlandó kipróbálni új dolgokat, másodikosokkal focizik az iskolaudvaron, Ki nevet a végén?-t játszik a napköziben, sokkal inkább a szemembe néz, mikor beszélek hozzá, teljesen önálló a reggeli tevékenységekben, és korcsolyázni is elkezdett egyedül (eddig mindig vittük magunkkal kézenfogva).
Na, persze még nem tökéletes a helyzet, sokszor hagyja el a cuccait, amit utána napokkal később tudunk meg, és így kicsit nehéz összevadászni (egyelőre egy sálja azóta sincs meg, a tornazsák szerencsére megkerült). és még mindig nem mozdítja a füle botját se, ha nem érdekli, amit mondok, vagy nagyon benne van valamiben. De én így is nagyon büszke vagyok rá.
Meg arra is, hogy írt féléves felmérőt magyarból, ami 98%, és matekból, ami 100% lett. Mivel a matekot hozta haza először, egy kicsit tartott tőle, mit fogunk szólni, hogy a magyar nem lett tökéletes, de remélem, érthetően és a lehető legtöbb szeretettel magyaráztam el neki, hogy ez egy ragyogó eredmény, és nem kell mindig mindent tökéletesre, és nagyon büszkék vagyunk rá, és az ritka, hogy valaki mind a két tárgyból nagyon jó legyen, úgyhogy ő egy nagyon okos kisfiú.
Közben elmentünk január elején hallásvizsgálatra, amit már a sulikezdéskor akartam, de csak így jutottunk el, és egyrészt megállapították, hogy van egy kis túlhallása, a középhangokat jobban hallja az átlagnál, és ezért neki bonyolultabb kiszűrni a lényeget az ambiens zajok közül, ami egy hivatalos igazolás arra, hogy a füle botját se mozdítja, amikor messziről próbálok hozzá beszélni, másrészt a dobhártyájában nagy a nyomás, és azonnal kezdjük el porszívózni az orrát óránként (!).
Na, ezt nem csináltuk. Elővettem a rég elpakolt babacuccok közül az orrszívó-porszívót, de nem kínozzuk óránként, csak este meg reggel. Majd megyünk vissza kontrollra.
Ami a karácsonyt illeti, ez volt az első, hogy nem ült le velem, hogy együtt készítsünk Apának ajándékot, és nem ült le Apával nekem csinálni valamit, hanem egyik reggel közölte, hogy közös ajándékot csinált nekünk, és kész is van. És egyedül becsomagolta. Egy társasjáték volt betűkkel és számokkal, imádtam érte. Még bábukat is csinált papírból hozzá Apa és Anya felirattal.
Még mindig viccesen használja a nyelvet, és amióta olvasgatjuk a Zeusz és bandáját, és kérdezek valamit, hogy mondjuk:
- Elteszed a ruháidat?
Akkor mostanában az a válasz mindig, hogy:
- Perszefoné.
Az otthoni rajzolófüzetében pedig nyitott egy oldalt "Vicces szavak" felirattal, és eddig ezek vannak rajta:
1. Vakondtechnikus (ezt előszeretettel használja élőbeszédben is)
2. Palindrom (teljesen beleszeretett a palindrom szavakba és kifejezésekbe)
Közben azt is kitalálta, hogy szereti az ingeket, és vegyek neki ingeket, hogy azt hordhasson hétköznap is. Vettem is neki egy csomagot, úgyhogy most van elég akár minden napra (nem vesz minden nap persze). Vicces, ahogy érti, hogy ez menő és csinos dolog, és múltkor, mikor a tesója nyert egyszer Bolondos Labirintusban (ez elég bosszantó Kistücsöknek, mert szinte mindig ő nyer), közölte, hogy:
- Lehet, hogy te nyertél, de én vagyok a csinosabb.
Nem adjuk alá a lovat, hogy a piperkőcség jó dolog, de szerintem aranyos, ahogy elkezdett foglalkozni a ruháival.
Még egy utolsó dolog: a memóriája is még mindig elképesztő. Gyakorlatilag mindenre emlékszik, már párszor előfordult, hogy őt kérdeztem, ha én nem emlékeztem valamire. Csipet csapatot (Rescue Rangers) nem néztünk több mint fél éve, talán akár egy éve is megvan, és múltkor nem indult el a Netflix (amúgy a Dragons: Rescure Riders-t nézzük mostanában), úgyhogy felvetettem, nézzünk egy olyat. Erre azonnal közölte, hogy a második szezon 7. epizódot nézzük. Így. Mint kiderült, az volt a kedvence. De még Mása és a medvében is tudja a kedvenceit szezonra és epizódra, pedig az aztán tényleg elég rég volt.
Ja, és kiesett még egy foga, így már három elment, három mozog.