Rajzpályázat, frizurák

Az ehavi legmenőbb dolog, ami történt Pindúrtündérrel, hogy a falunk rajzpályázatán ovis kategóriában dobogós lett, és ki is állították a rajzát a sétálóutcában. Jól megnéztük, büszkék vagyunk rá nagyon. Amúgy vicces, hogy ezt áprilisban küldtük be, és kb. márciusban rajzolta, és azóta fényévekkel ügyesebb, szóval remélem, jövőre is lesz ilyen pályázat, hogy beküldhessük a deltát.

Ebben a hónapban volt a névnapja, és névnapra élményt szoktunk adni, úgyhogy megígértük neki, hogy bobozni megyünk, ha majd megengedi a helyzet. Ha valakinek, akkor neki nehéz egy kicsit ez a vírus-időszak, de azért jól elvagyunk.

Remélem, nem veszti el a szociális, közvetlen kis természetét a társak nélkül. Próbáltam mondani neki, hogy most már nagycsoportos lesz, másik csoportszobában, ami milyen menő... de majd meglátjuk, mit szól hozzá, ha visszamegy szeptemberben. Az biztos, hogy küzdelem lesz a délutáni alvással... mert azt ő simán nem csinálja.

Amúgy leginkább nyaralunk. Gyümölcsöt eszünk, fagyit eszünk, "tavazunk", labdázunk, élvezzük a nyarat. Ő meg mindent lelkesen kipróbál, ami adódik. A Rukkel-tónál a csúszdázást, a Bakonyban a Pannon Csillagdában a távcsövet, Taksonyban a pónilovaglást (sokadszor). 

És néha azt is hagyja, hogy a hajával kísérletezzek.

101+101

Kistücsök nyaral. Azt nem tudom, mennyire érzi úgy, hogy nyaral, de az elmúlt egy hónapban eléggé összefolytak a napok, mi dolgozunk, ők játszanak. Azért igyekeztem odafigyelni, miket csinál, és persze munka után közös a program, de így is úgy érzem, kicsúszott az irányítás a kezemből teljesen. Ami nyilván nem feltétlenül baj, csak vannak dolgok, amik nem tetszenek, és nem tudom, hogy sikerül-e ezeket visszaterelni a szerintem helyes mederbe.
A nagyon homályos megfogalmazás mögött többek között ilyenek vannak, hogy: idétlen hangok kibocsátása, rengeteg édesség evése, rengeteg képernyő előtt töltött idő, amire eddig kínosan ügyteltem, hogy maximum napi fél óra legyen, még annyira se rendtartás, mint korábban, játékok elvesztése a házban, amikről eddig mindig tudtam, mi hol van, stb.
Amennyire kívülről látom, ő nagyon jól elvan, már a karantén ideje alatt is elég volt neki a ház, a kert és az erdő, és szerencsére azóta is így van. Minden nap zongorázunk, már a sokadik leckét csináljuk SimplyPiano-val, nagyon ügyes.
Egyik legújabb kedvenc játéka, hogy megtalált egy régi számológépet, és amikor épp nincs semmi tennivaló, akkor azt nyomkodja úgy, hogy 101-et beír, majd hozzáad 101-et, és innentől csak az egyenlőségjelet nyomkodja, és figyeli, milyen viccesen mennek fölfelé a számok. Sőt, mentése is van: néha leírja egy papírra, hol tart. Nem viccelek, valahol 11 milliónál tart most épp.

Az is új fejlemény, hogy lehet, hogy végül mégis lesz neki metszőfoga, mert most végre sok hónap után kibukkant az ínyéből a bal felső egyes. Még csak mi látjuk, de jövő héten már majd mindenki. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az én lapátfogamat örökölte-e, vagy a férjem csinos fogait. Sajnos valószínűleg az előbbi.
A szóviccek még mindig népszerűek nála, ezt olyan magasságokig fejlesztette, hogy most már az a kedvenc szórakozása, hogy ha hall egy szót, akkor azonnal összekeveri a szótagokat, és megismétli. Pl. ha mondom, hogy a Bakonyba megyünk a hétvégére, akkor dob rá egy ilyesmit, hogy "A Kabonyba?" Ez amúgy rém idegesítő, amikor épp komolyan szeretnék beszélgetni vele, de persze vicces, mikor nem.

Ilyeneket is gyártott, hogy "a bakonyi hegyeket a Bakony-vakond túrta fel", és onnantól kezdve mikor mentünk autóval az úton, az összes piros háromszög táblánál, ahol bukkanó volt, mondta, hogy vakondtúrás. A csúszós út tábla pedig "békalábas autó" lett.
A tesója kapott macikat ajándékba, és azon tanakodtak hosszasan, mi legyen az egyiknek a neve. Mire kb. fél óra után egyszer csak felderült Kistücsök arca:
- Mondjak valami vicceset? Lehet a kismaci neve Magasfeszültség!
Még egy kedvenc szórakozása van, az pedig a ház körüli térkőre akadálypálya rajzolása. Ezt olyan magasságokba fejlesztette, hogy egészen sziszüfoszi, mert mindig megnézzük az időjárást, és ha két napon belül nem esik eső, akkor már rajzolja is. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem esik kétségbe, ha az eső teljesen lemossa a rajzokat, hanem újrarajzolja, kicsit módosít rajta, sok mindent ugyanúgy hagy. Már nagyon komplex az egész, lehet benne létrát szerezni, és akkor eljutni olyan részekre, ahova egyébként nem, meg nem elég egyszer körbemenni, hanem kétszer kell, szóval nagyon izgalmas pálya, gyerek legyen a talpán, aki rajta kívül megérti.

Cinke és ringló

Készül az ecetes szilva

Amúgy vannak izgalmak, történések, csak sok pici. Tegnap arra ébredtünk, hogy egy cinke berepült a tetőablakon, mert odakint hideg volt, tőlünk meg dőlt kifelé a meleg, és gondolom, kíváncsi volt, mi van itt. Kicsit nehéz volt kiterelgetni, de végül nagyobb sérülések nélkül megúszta szegény (párszor azért nekirepült a télikert ablakának, mire megértette, hogy arra nem megy).
Ma meg ősi módszerrel gyűjtöttünk ételt: négyen kifeszítettünk egy lepedőt, Férj pedig megrázta a ringlófát, és lehullottak a finom ringlók - a fejünkre és a földre is bőven, de 3-4 kiló azért esett a lepedőbe is. Savanyúságot csináltunk belőle, ecetes szilvát, csak idén kísérletezésképpen a ringlóval (ha már itt van a sövényben).
Meg olvasok újra Butchert, és tök jó.
Meg befejeztük a Bodyguardot, megnéztük a Palm Springst, ami az utóbbi idők legjobb vígjátéka még úgy is, hogy koppintás, meg a Greyhound-ot, ami tök jó volt, és Tom Hankset még mindig nagyon kedvelem.
Meg a gyerekek már nagyon rágták a fülemet, hogy mi az a Catan, úgyhogy levettem a polcról, megmutattam, és még a négyéves is egész jól felfogta, úgyhogy ezen felbuzdulva megrendeltem a Catan Juniort, remélem, megérkezik.

Ja, meg akarok írni majd egy postot az Arkham Horror 3rd edition-ről is, most pénteken fejeztük be az összes scenario lejátszását kieggel együtt (Dead of Night).
Meg mostanában sokat sétálunk az erdő helyett a környék utcáit járva, és hihetetlen érdekes helyek vannak az ember házától tíz percnyire, olyan kis zsákutcák, talpfával kirakott földutak, erdei ösvények és kurflik, hogy nincs is a térképen. De már volt sikerélményünk is, mert egyik alkalommal találtunk egy jelöletlen kis ösvényt két tele között, és betippeltük, hova vezet, és igazunk lett, úgyhogy átvágtunk két amúgy nem összekötött utca között a dzsungelben. Izgi.
Meg az időjárás mondjon le.

Olvasnivalók

Na, most úsztam el végleg az olvasnivalókkal. Eddig párhuzamosan olvastam Sandersontól a Stormlight Archive második könyvet és Kleinheincz Csillától az Ólomerdőt, előbbit azóta befejeztem, és most jönne a harmadik kötet, utóbbit pedig abból a célból kezdtem el újra, mert megvettem az Ezüstkéz-t megjelenéskor, de nem mertem belevágni, mert már nem emlékeztem jól az előzőekre, és gondoltam, akkor elölről elolvasom az egészet.
Na, erre ma megjelent Jim Butcher Peace Talks-ja, amit azonnal megvettem elővételben, mikor a szülinapomra megkaptam a Kindle Paperwhite-omat, és nyilván le kellett tölteni, és akkor már elolvastam az első bekezdést, és akkor már nem lehet többet letenni, mert Butcher.
És akkor adalékként még ott van a tévéasztalon a 2018-as és 2019-es magyar scifi-fantasy antológia, ami kábé kötelesség is lenne, meg érdekelne is, meg rengeteg ismerős is van benne, hát most várnotok kell, bocsánat.
A többit már nem is mondom.

Oroszlán

Amúgy varrtam egy oroszlánt. Már picit régebben, a kisfiam szülinapjára, csak most jutottam el odáig, hogy írok róla.
Ő az:

És amúgy nagyon egyszerűen készült, csak kivágtam a testrészeket, hímeztem neki arcot, és összevarrtam az egészet. A farka volt trükkös, mert azt előre kellett beletenni, meg a sörény, mert elfogyott az anyagom félúton.

A nyakánál nem teljesen pontosan illeszkedik, és a keze talán egy icipicit túl hosszú lett a lábához képest, de elégedett vagyok, neki meg tetszett.

Láss csodát

Ez a Duna

Itt a nyár, az én időm. Süt a nap, a víz nem túl hideg, és gyorsan bele lehet csobbanni, nem kell fél órát szenvedni, mire megszokom; lehet fagyit enni, gyümölcsöt enni, gyorsan vettem is tíz kiló málnát, lett belőle málnalekvár meg tartalék télire, de 3-4 kilót így is megevésre tettünk a hűtőbe, és már alig maradt. Vennem kellett még egy szúnyoghálót, hogy a tetőablakot is használni lehessen. Feltettem még egy függönyt, hogy ne tűzzön be annyira a nappaliba a fény, és ne szívja ki a bútorokat. Tök durva, hogy kiszívta egy hónap alatt a kopogtatómat, már alig narancssárga.
Hétvégén a Rukkel-tónál voltam, amiről már többször írtam, milyen jó, és most is az volt. Fura, hogy nincs gombócos fagyi, csak krém, de mondjuk nagy duzzogva jó az is.
A felhők méltóságteljesen úsznak az égen, nem mozdul semmi, mintha megállna a világ, hogy egy kicsit körbenézzen, töltekezzen D-vitaminnal.
A kabócákról meg mindig az jut eszembe mostanában, hogy: "G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát".
Ja, és nőnek a növényeink, az első cukkini már megért.