Láss csodát

Ez a Duna

Itt a nyár, az én időm. Süt a nap, a víz nem túl hideg, és gyorsan bele lehet csobbanni, nem kell fél órát szenvedni, mire megszokom; lehet fagyit enni, gyümölcsöt enni, gyorsan vettem is tíz kiló málnát, lett belőle málnalekvár meg tartalék télire, de 3-4 kilót így is megevésre tettünk a hűtőbe, és már alig maradt. Vennem kellett még egy szúnyoghálót, hogy a tetőablakot is használni lehessen. Feltettem még egy függönyt, hogy ne tűzzön be annyira a nappaliba a fény, és ne szívja ki a bútorokat. Tök durva, hogy kiszívta egy hónap alatt a kopogtatómat, már alig narancssárga.
Hétvégén a Rukkel-tónál voltam, amiről már többször írtam, milyen jó, és most is az volt. Fura, hogy nincs gombócos fagyi, csak krém, de mondjuk nagy duzzogva jó az is.
A felhők méltóságteljesen úsznak az égen, nem mozdul semmi, mintha megállna a világ, hogy egy kicsit körbenézzen, töltekezzen D-vitaminnal.
A kabócákról meg mindig az jut eszembe mostanában, hogy: "G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát".
Ja, és nőnek a növényeink, az első cukkini már megért.