Egyre jobban tartok attól, mi a fenét fog csinálni Pindúrtündér még egy évig az óvodában. Már a félévi beszélgetéskor is megmondták, hogy iskolaérett, és azóta csak "rosszabb" lett a helyzet: most már nemcsak a nyomtatott nagybetűket olvassa és írja, hanem simán elolvas nyomtatott kisbetűs szavakat is, például egy recept összetevőit a Varázsfazék c. retro társasjátékból, amivel néha játszunk. De most az utóbbi egy hónapban nagyon ráállt a számokra is, száz alatt tízeseket is összead, húsz alatt összeadás-kivonás hibátlan, párosával is elszámol százig, és a legújabb az, hogy a tesójával kártyákat csinálnak ordenáré nagy számokból álló egyenletekből (pl. 811*31), és a számológéppel számolgatják ki őket, majd az eredményt a hátoldalára írják, és végül megjegyzik. Ja, és osztályzatot is kap rá, hogy jól számolta-e ki. Én először nem értettem, hogy kerülnek olyan kártyák a még nem egészen öt és fél éves gyerekem elé, ahol tízezres nagyságrendű számok vannak.
Szóval megy a kiképzés itthon.
Azért mást is játszunk, csináltunk saját dobble-t a kedvenc mesehősökből, az nagy sláger, meg múltkor megtanítottam labdát pattogtatni, azt gyakorolgatja, meg focizunk a kertben. A társasjátékokat mostanában nem annyira kedveli, biztosan azért, mert ő a legkisebb a családban, és mivel mindig 7+ éves játékokkal játszunk, neki kevesebb babér terem. De azért a kanasztapartikba be szokott szállni, és egész jól játszik, csak kimenni nem tud egyelőre. Páros kanasztában viszont már jók vagyunk, mert bedobni nem szokott, arra odafigyel ügyesen.
Ebben a hónapban a legmegdöbbentőbb dolog az volt, amikor elémtett egy rajzot, ahol Kamek (a Super Mario-ból az egyik ellenség) osztálykirándulásra megy, és ott vannak a Kamek osztálytársai (piros meg másféle színű köpenyben), és aki hátrébb áll, az kisebb, aki meg elöl, az nagyobb. Eddig is tudtuk, hogy jó megfigyelő, mert tényleg minden apróságot képes megfigyelni és akár szavakba, akár rajzba átültetni, de nem gondoltam volna, hogy a perspektíva ilyen kezdeti lépései felé ennyi idősen el lehet jutni.
Persze továbbra is nagyon bátor, múltkor lementünk a Duna-partra biciklizni, és már a nagyokkal biciklizett az aszfaltúton, minden szabályt, amit mondtam neki, betartott, nagyon menő volt. Apa meg csinált neki a mászókára trapézt, úgyhogy azóta azon lóg és tornázik fejjel lefelé, és tökre emlékszem, hogy én is ugyanezeket csináltam gyerekként a révfülöpi strand játszóterén, de így szülőként elég ijesztő, úgyhogy türtőztetni kell magam, hogy ne rohanjak oda. Meg minden oszlopra felmászik, simán hozza a kötélmászós lábtartást, a vállizma meg olyan, mint egy atlétának.
Felesleges energiákat meg a trambulinon vezetnek le a tesójával, bár elég sokszor mondtuk nekik, hogy nem lehet egyszerre ketten bent lenni, én már lemondtam ennek betartatásáról, mert így legalább ugrálnak, és eddig csak egy baleset történt, amikor Pindúrtündér haja beleakadt a tesójának a gombjába, és ahelyett, hogy megálltak volna, rángatták, és kitéptek egy elég komoly csomó hajat.
Amikor van egy kis időnk, és ketten vagyunk, mert mondjuk a fiúk Logiscooloznak, akkor pedig szerepjátszunk a plüssállatokkal, mostanában akadálypályát építünk nekik, vagy kempingezni mennek, és sütögetnek a sátor mellett.
