Unravel 2

Amúgy kábé már január közepén befejeztük az Unravel 2 c. játékot. Ami számomra az utóbbi idők legjobb játékélménye volt. Egyszerre aranyos, mély, nehéz, de megcsinálható, igazzy co-op, ahol kell a másik, kell gondolkodni, és néha kell rábízni magadat a másikra. Az ügyességi részeknél bénább voltam, de rejtvényeket néha jól megfejtettem, és egyszer-egyszer nagyot villantottam pálcikán ugrálásból vagy a "sünik" kikerüléséből (süniknek hívtuk a fekete gonoszság-esszenciákat). 

Legjobban az 5. fejezet tetszett (Is that all there is), sok jópofa rejtvénnyel, kevés időzített meneküléssel. Legkevésbé a tüzes rész (Ashes to ashes), nyilván ennek ellentéte. Az utolsó fejezet meg kicsit béna volt a csak ügyességi feladatokkal, de azért nyilván az is érdekes volt. Amikor a harmadik fejezetben megérkezett a pulyka, akkor nem értettem, mi lett a jó kis puzzle-játékomból, miért kell szaladni folyton egy ellenségtől, erről nem volt szó. De aztán ahogy egyre ügyesebbek lettünk, úgy már egyre kevésbé stresszelt.

A grafika lenyűgöző volt, hihetetlen részletgazdag és gyönyörű. És a végén a végigjátszás utáni szöveg, na az beütött. A gyerekek pont végignézték, ahogy befejeztük, és kérdezték, mi van odaírva, de nem bírtam hangosan szinkronfordítva felolvasni, mert elcsuklott a hangom.

"Love forms bonds between us, but not to hold us back.

They're meant to save us if we fail, or help us all climb higher.

Yes, things break beyond repair sometimes, but we can always build anew.

If our fire ever fades, it just takes a single spark to set it off again.

No matter how dark things get, we can all help light the way.

We can make this life beautiful, for ourselves and for each other.

And we all deserve to be here, whatever shape or colour we come in."

De ha mindez nem lenne elég, a Yarnie-k olyan cukiiiiiik! A pirossal játszottam én.

Köszönöm, várom a harmadik részt. 10/10

Certified for coaching

Now this was quite a journey.

I joined the company's Toastmasters club with January 1, 2019. I had 11 speeches and a panel discussion since then, my path was the "Effective coaching". I learnt a lot, about speaking confidently in front of others and a lot of other things as well. 

Today I had my last speech reflecting on my experience, but I started the whole story from high school because I felt that was also relevant in this. Back then I was terrified to join the school's dispute club and after all those years, I reached the level where I would gladly pick up the challenge. Funny because is still feel I'm at the beginning of the whole learning curve. Maybe got out of the pit. :D

Farkasokkal álmodó

Legnagyobb hír: kiesett az első fogacska. A poén az volt, hogy épp karácsony reggel, úgyhogy a fogtündér elfelejtette elvinni egy napig.

Az elmúlt egy hónapban a farkasokkal küzdöttünk. Pindúrtündér valamiért kitalált magának egy álmot, hogy elmegyünk egy étterembe (nem voltunk legalább egy éve), ott mi mindannyian elmegyünk és ő egyedül marad, és egyszer csak jönnek a farkasok, és meg akarják enni. És ettől annyira fél, hogy nem bír elaludni, mert mindig erre az álomra gondol. Szóval a szokásos sztori.

Ugye ha mindig én kellek az elalváshoz, az nem jó. Ha nem tud elaludni, az se jó. Úgyhogy beszélgettünk, sokat. A félelemről, az ismeretlen dolgokról, a farkasokról, az álmokról, és arról, hogy ő hiába kívánja azt, hogy megszűnjön ez az álom, egyedül ő tudja legyőzni azzal, hogy ártalmatlanná teszi a képzeletbeli farkasokat. Szerencsére ugye a képzeletbeli farkasokat képzeletbeli módszerek is fogják. Napokon keresztül ötleteltünk azon, hogyan is kellene őket ártalmatlanítani, először szégyenlősen, aztán egyre lelkesebben (tesó is beszállt az ötletelésbe segíteni). Az alábbiak voltak a legnépszerűbbek: 

• Helló, farkasok! Gyertek, sakkozzunk! - és jönnek.
• Megdobja őket fagylalttal, és a farkasok rájönnek, hogy a fagylalt milyen finom.
• Felteszi őket egy kocsira, és legurítja a lejtőn.
• Rájön, hogy csak azért vicsorognak a farkasok, mert épp megkérik, hogy mossa meg a fogukat, hiszen ők nem tudnak fogkefét fogni a kezükben - és megmossa a fogukat.

Végül aminél maradtunk, az volt, hogy a hátizsákjából előveszi az alvómaciját, és megkéri, hogy segítsen. Az alvómaci pedig odarepül és leboxolja a farkasokat, majd visszarepül, és ad neki egy puszit. A történetnek a további részét is alaposan kidolgoztuk: miután a farkasok ártalmatlanok lettek, Pindúrtündér megkeres és megtalál minket, mindannyian beszállunk az autónkba, és hazajövünk. Enélkül ugye nem lehet teljes a sztori, és így ad végső megnyugvást. Ezt a történetet ébren elmeséltettem, elgyakoroltattam vele többször, és lefekvés előtt is gyakoroltuk. Innen már csak három nap volt, míg végleg megszűnt az egész, fokozatosan. Első nap csak egyszer jött ki, megbeszéltük még egyszer, második nap ki se jött, csak reggel mondta, hogy képzeljem, már nem is olyan nagyon fél a farkasoktól, és harmadik nap már "nem is gondolok többet az álomra, Anya, csak most".

Ezenkívül a hónap elég csendes volt, "feldolgoztuk" a karácsonyi ajándékokat. Fürdőbombát és szappant készítettünk, Makkant Mókusokkal játszottunk, vonalat vezettünk, olvasgattuk a Hogyan működik a  világ?-ot, Agymenők 5-6 éves kártyákat fejtettünk meg (ezek már túl könnyűek voltak, most veszem a 6-7 éveset), stb. 

A tesójától megtetszett neki a képregényrajzolás, és ő is elkezdett egyet, most már mindkettejüknek több mint nyolc oldalas a képregénye, mindkettejüknek három denevér a szereplője, és eléggé hasonlítanak egymásra, de ez inkább kedves szerintem, hogy a kicsi mennyire felnéz a nagyra, mennyire szívesen vesz részt az ötleteiben. Továbbra is úgy gondolom, hogy Pindúrtündér eszméletlen tehetségesen rajzol (ja, volt honnan örökölni), és ezzel majd még szeretnék is valamit kezdeni. Legutóbb lerajzolta a házunkat felülnézetből (nem tökéletes, mert nincs tisztában a tetőgerinc formájával), az összes térkő a helyén van, a vízakna is pont jól szerepel, az esőcsatornák pontosan ott vannak, ahol kell, illetve a kerítés és a mókus is, amelyet egyik reggel láttunk futni a vezetéken.

Ja, meg az első oltást is beadattuk, második hamarost.

Képregényrajzolás

Lassan a harmadik osztály első félévének végéhez érkezik Kistücsök, és az utóbbi időben megint elég sokat tanultam vele, pontosabban többnyire csak a jelenlétemmel támogattam a tanulását. Most már egyre önállóbb, és a pandémiának köszönhetően már kiválóan használja az MS Teams-et. Egyre kevésbé szégyenlős megszólalni is az éteren keresztül - kezdetben mindig csak akkor unmute-olta magát, amikor abszolút szükséges volt, és akkor is már a mondat közepén visszakapcsolta a mute-ot, így alig lehetett érteni - ez azért már sokat fejlődött, volt egy olyan angolórája is, amelyen nem volt bent a tanár, és nem búcsúzott el azonnal a többiektől, hanem beszélgettek egy csomót meg egymásnak mutogatták a desktopjaikat, hehe.

A legjobban azokat a feladatokat élvezem, amikor látszik, hogy az anyag tök száraz (pl. elég csoffadt a környezet tankönyvben a tápanyagok fejezet), és mi feldobtuk itthon mindenféle kutatással, kiegészítő érdekességekkel. Kísérleteztünk is már többször, pl. a sós víz fagyáspontjával legutóbb. És itthon valahogy jobban mennek a szorgalmi feladatok is, több kedve van megcsinálni, legutóbb pl. ritka gyógynövények hatásait gyűjtöttük ki az internetről. 

Jó látni, mennyire vág az esze, majdnem gyorsabban vonja ki a háromjegyű számokat egymásból, mint én. Logiscoolban legutóbb hibátlan lett a tesztje, kár, hogy azt nem láthattam. De pl. ilyen apróságokban is, hogy az Aknakeresőben is nagyon menő.

A zene mindig is érdekelte - hol erősebben, hol mérsékeltebben, de mindig ott volt. Mostanában elkezdtük az Alma együttes/Dzsungel könyve/Richard Clayderman/Enya nyomvonalról letaszítani őket, és szépen nekiálltunk a könnyűzene történetének. The Beatles megvolt, Queentől csak a best of, aztán áteveztünk a nyolcvanas évekre, és az autóban mindig valami újat hallgattatunk velük. A Final Countdown az abszolút kedvenc. azt mindig le kell játszani, utána meg órákig éneklik, ha beragad. Le akartam tölteni a kottáját Kistücsöknek, de ingyenesen nem találtam sehol, ahol az egész dal megvan, mindig csak az első oldalt - tök szomorú, hogy nincs egy ingyenes, normális kottagyűjtemény valahol. Vagy van?

Az aktuális legújabb hobbija amúgy a képregényrajzolás. A suliból kapta a feladatot fogalmazásból, hogy rajzoljon egy ötpaneles képregényt, kitaláltunk rá valamit, és aztán azt folytatta, most már szerintem túl van húsz panelen is, és nagyon élvezi. Reggel, mikor bemegyek 6:40-kor ébreszteni, már az asztalánál ül, és színezi a következő képet. Remélem, erre a lelkesedésre még sokáig fog emlékezni.

Január, karantén

Múlt kedden egyszerre zárták karanténba az iskolás gyerekem osztályát és az ovis gyerekem csoportját. Azóta itthon vagyunk négyen (semmi bajunk szerencsére), úgyhogy kicsit megint sűrű lett az élet, de amúgy jó a helyzet, csak postolni nem marad energia. Délelőtt a digitális tanrendben tanulás már annyira megy, hogy ahhoz nem is kellek, csak a kicsi van ilyenkor sokat egyedül, úgyhogy neki kell néha input. Délután általában a kertben játék, messzebb most nem megyünk, adminisztrációs hiba miatt (nem sikerült továbbküldeni a védettségi igazolványt a kicsinek, ezért kaptunk megfigyelésről szóló határozatot). De a kert is elég jó, mondjuk nem fáraszt le minket nagyon, de legalább friss levegő van, és lehet focizni, szobrosat játszani, satöbbi.

Közben meg már majdnem végigjátszottuk az Egerek és varázslók-at a gyerekekkel, az utolsó fejezet van vissza, majd a végén adok értékelést. Ja, meg kitaláltunk négyen együtt egy saját társast, most van a tesztelési fázisban. Nagyon izgi!

Amikor még volt időm olvasni, a Dűne-filmen belelkesülve nekiálltam a The Butlerian Jihad-nak, de lepattantam róla sajnos. A Project Hail Mary óta nem tudok scifit olvasni sajnos, mindegyik csalódás ahhoz képest. Ajánljatok valami igazán fantasztikusat.

Cserébe megcsináltam egy újabb rövidke fordítást (egy korábbi fordításom meg pont mostanábantól kapható), plusz megcsináltam a szokásos éves fotóalbumot, amit mindig januárban állítok össze a családi képekből. Ahhoz képest, amilyen évnek ígérkezett, egész sok minden történt, és egész sok szép fénykép lett. Szeretem ezeket visszanézegetni, különösen év elején, amikor semmi nem történik januárban, és csak várjuk, hogy február legyen.

Melóban persze határidő, beszéd, tréning, minden, ami fenntartja az izgalmakat.

Ja, és le kéne már szedni a karácsonyi díszítést, de mindig leesik a lista aljáról.

Ja, meg elkezdtem a farsangi ruhák gyártását.

Matrix: Resurrections

Megnéztem a Matrix: Resurrections-t még tavaly a két ünnep között moziban. Azt tudni kell, hogy anno az első rész annyira beütött, hogy utána elég sokáig nem tértem magamhoz (sikerült még anno úgy megnézni, hogy semmit, de semmit nem tudtam róla előre, és csodálatosan fantasztikus volt), és elég kevés film van, amit többször láttam életemben (kb. egy kezemen meg tudom számolni), de ez azok közé tartozik. Aztán lehet fikázni, de nekem tetszett a második és a harmadik rész is - nyilván nem annyira, mint az egy, de értettem a szándékot, tetszettek bennük a részletek (ikrek, Merovingi, Oracle, Keymaker, a lépcsős harc, aztán még Zion is), játszottam a videojátékkal, végignéztem az Animatrixot, kb. négy univerzum van összesen, amit ennyire magamba integráltam.

Úgyhogy annak lehetősége, hogy még pár órát újra együtt tölthetek ezekkel a szereplőkkel és ezzel az univerzummal, már önmagában elég lett volna. Keanu Reeves-t egyébként is megnézem, teljesen mindegy, mit csinál, mélységesen tisztelem és kedvelem. Nagyon örülök, hogy elvállalta, és persze Trinity is, ha három órán keresztül csak messzenéznek köpenylobogva, akkor is fine. 

És akkor elkezdődött a film, és szerintem zseniális az első egy óra. Ez a csavar, hogy Neo-t betették videojáték-készítőnek, és maga az Architect osztja az észt a pszichológusaként, hatalmas: hiszen én játszottam a videojátékkal (jó, nem úgy, de tényleg), hiszen én kicsiben átéltem ezt a mi valóság, mi nem az érzést a filmek után, az utóbbi idők legjobb inside joke-ja. Sajnos kicsit lelőtték a trailerben, de az a hosszú képsor, amikor peregnek a kék pirulák, közben vitatkoznak a fejlesztők, hogy mit kéne csinálni a Mátrix 4-gyel, közben Neo mindennap fut a futópadon, és a végén ott a gumikacsa a fején, az libabőr!

Aztán van az a rész, amikor gyakorlatilag végigpörgetjük az első Mátrixot, az ugye fun, de nem annyira, nyilván nem nekem szól, hanem azoknak, akik nem látták, vagy nem eleget - de oké. Az a kis poén, hogy az új Morpheus valójában Neo kísérlete, és a doboz a dobozban elmélet alapján kijjebb szabadul, tetszett, belefért. Poén a fehér hátteres beszélgetés, poén a kung-fu (talán picit túltolva). Az aktuális új kapitány jól sikerült karakter, szerethető. tetszik, fine.

És akkor van az a jelenet, amikor visszajönnek a Mátrixba, és Smith várja őket, és jönnek a kikukázott karakterek, és Neo egy szinttel lejjebb harcol, a többiek meg tessék-lássék csapkodnak, de amúgy minek, meg amúgy Smith miért támad rá, vagy aztán később miért gondolja meg magát, meg amúgy kik ezek a többiek, miért nem legalább az ikrek, hogy felismerjük őket? Na és a leggázabb: miért kell a Merovinginek ostobaságokat ordító béna homelessnek lennie? Értem, hogy sokkolás-polgárpukkasztás-csakazértse, de szerintem egy kihagyott lehetőség.

És onnantól a film "csak" okés. Vannak benne érdekes ötletek (pl. a reverse bullet-time), jópofa párbeszédek, Niobe öregen is cool, látványilag gyönyörű a két külön pod, amelyben Neo és Trinity van, aztán az a párbeszéd, mikor gyakorlatilag "kiszól a filmből" Wachowski (a kreatív alkotás és a képzelet vs. a valóság), meg a másik, mikor Neo és Trinity kávézik, és megbeszélik, hogy mi az élet értelme, ezek mind cool elemek. De nem áll össze annyira, amennyire lehetne. A zombis akciójelenet béna, a kiszabadítás és parancsmegtagadás a valóságban full béna, főleg utána ahogy kiderül, hogy akkor mégse kapnak fegyelmit, hanem elmennek a legrizikósabb küldetésre. Pár szereplő teljesen felesleges, csak zaj (a másik hajó kapitánya, Bugs hajóján a csaj - neki egyetlen értelmes párbeszéde van, "It's time I trust her", de azt másnak a szájába is lehetett volna adni). Van egy teljesen kihagyott ziccer szereplő, akiből sokkal többet ki lehetett volna hozni (a "neológus"), és az Analystet játszó Neil Patrick Harris szerintem kiváló volt a szerepében, meg még ezt a logikát is el lehet fogadni, hogy sokkal több energiát termelnek, de a végén valahogy szétesik a Nagy Gonosz Terv, meg bejelentik, hogy vissza kell állni az előző Mátrix verzióra, aminek tökre megörültem, hogy akkor most megint bakelittelefonok lesznek és kilencvenes évek, de ezt is kihagytuk.

Az utolsó jelenet persze cool, ez a de hát mi nem is egyezkedni jöttünk, és mindketten elrepülnek a RAtM-re még mindig libabőr, megkaptam, amiért beültem, köszönöm szépen az élményt, máskor is bármikor.

Egy pici kritikus szem nem ártott volna még a scriptírásnál, de azért én nem szomorkodom ettől a filmtől. Ja, egy utolsó dolog. Szerintem hiba volt nem megvárni Hugo Weavinget. Azt olvastam, csak nem bírták összeegyeztetni az időpontokat, és eredetileg ő játszotta volna Smitht. Minden tisztelettel az újfiú felé, SEMENNYIRE se tudta megközelíteni az eredetit. Kár volt.

Még így is 7/10 nekem, nyilván nem vagyok objektív.

I had an alien

Tegnap volt egy kis altatásos műtétem, de már aznap haza is jöhettem. Szerencsére minden jól ment, az egyik legjobban a PCR teszten fostam, mert utálom, ha az orromat piszkálják, de már annyira rutinosak voltak a kórházban, hogy szinte nem is éreztem. A vérnyomásom még odabent is csak 118/80 volt, úgyhogy úgy tűnik, nem izgultam annyira - vagy csak a gyomromban. A kórházzal, az összes ott dolgozóval és az egésszel szuperelégedett vagyok, hálásan köszönöm az egészet. A hatfős, teli kórterem viszont egy tanulmány volt, ha nem lenne annyira személyes, még mesélnék is róla. 

Mindenesetre most kicsi lábadozás és sok örülés, hogy ezen is túl vagyok.

Újévi fogadalmak

Ha igaz az, hogy azt csinálod majd egész évben, amit január elsején, akkor én az alábbiakat fogom: kirándulás, olvasás, sorozatnézés, társasozás, mosás-teregetés, takarítás, ilyesmik. Alapvetően fine. Igazából nem várok túl sokat ettől az évtől, csak azt, hogy kerüljön el minket továbbra is a betegség, és sikeresen beiskolázzuk a lányzót. Minden más (külföldre menés, sikerek, miegyéb) csak bónusz.

De mert tavaly nem volt újévi fogadalmam sem, legyen idénre mindjárt kettő:

1. Belekezdek egy regénybe.

2. Az új kedvenc idézetem szerint igyekszem élni minden nap.

"There is no way to happiness. Happiness IS the way."

/

Évértékelő 2021

2021 sok mindent tartogatott számomra, alapvetően elégedett vagyok vele. Sem én, sem a családom tagjai nem kapták el a koronavírust, nyilván vigyáztunk, de azért korántsem annyira, mint 2020-ban. Külföldön ugyan nem voltunk (és kicsit már hiányzik is), de szuper élményekkel gazdagodtunk belföldön is.

Balatonföldvár számomra az év meglepetése volt pozitív értelemben, én eddig nem kedveltem a déli partot, itt valahogy mégis megtaláltam azt a hangulatot, amit csak az északi partnak tulajdonítottam. Orfűn (és környékén) pedig mindent megtaláltunk, amit egy nyaralás alatt szerettünk volna: kirándulást, strandolást, kultúrát. Kettesben voltunk pár napot Visegrádon is, highlight of the year.

Szakmai téren rengeteget fejlődtem. Technical writing-ban talán kevésbé, de ott is elértem egy szintre, ahol újoncokat segítettem végig a kezdőlépéseken, és általam nagyra becsült kollégáknak is tudtam segíteni a tudásommal (amin magam is meglepődtem). Scrum masterként (nyilván) rengeteg tanulnivalón vagyok túl, októberben voltam "egy éves". Elvégeztem a hivatalos tréninget, kaptam plecsnit meg minden. És adott is a plecsni mellett használható tudást, elméletet, gondolatokat, nagyon élveztem. Azóta a LinkedIN folyamatosan nyaggat, hogy milyen jó scrum master állások vannak a nagyvilágban, már ki kellett kapcsolnom. 

Ami az írást illeti, még 2020-ban megírtam 120 ezer leütésnyi szöveget (két novellát), amelyeknek a hegesztésével töltöttem 2021 kreatív idejének szinte egészét. Az egyik novellát háromszor, a másikat kétszer írtam át majdnem nulláról, és közben rengeteget tanultam, gyakoroltam, úgyhogy nem tekintem teljesen elvesztegetett időnek, de nagyon sajnálom, hogy az lett a vége, hogy a fióknak megy az egész. Ennyi energiával már egy regényt is sikerült volna befejezni. Ja igen, elkezdtem egy regényt, de három fejezet után abbahagytam, mert realizáltam, hogy ebben a formában nem működik. Az ötlet szerintem nem rossz, de majd egy más formába kell csatornázni. Emellett pályázatra írtam egy novellát, ami idén megjelent, és írtam három novellát, amelyek nem jelentek meg. Az egyikre különösen büszke vagyok, de a többi se lett szerintem annyira rossz, mindegy, fiók.

Ezt a blogot idén eléggé elhanyagoltam (összesen 77 post, csakúgy mint 2020-ban, a korábbi évek 100+ postjával szemben, legtöbb ezen a blogon 182). Sok témám lett volna, amiről aztán utólag úgy gondoltam, hogy senkit nem érdekel, pedig igazából mindig is filmes-könyves-videojátékos-megmiegyéb blog volt ez, de valahogy idén kevésbé volt kedvem (vagy energiám?) kifejteni a dolgokról a véleményem. Azt hiszem, ez leginkább annak köszönhető, hogy teljesen kiégeti az agyam, ahogy emberek viselkednek egymással a kibertérben, és nincs kedvem tartalmat szolgáltatni hozzá.

Ennek ellenére, vagy csak simán azért, mert valahol azért mégis kibuggyan az írásvágy, elkezdtem egy titkos, félszakmai blogot, amelynek nyilván nem árulom el a linkjét, és nagy elánnal vetettem bele magam, nagyon élveztem, nyolc post jelent meg rajta, és abbahagytam sajnos, egyszerűen nem maradt rá idő és energia. Pedig kedv még lenne is.

A home office-nak köszönhetően idén is nagyon kevés emberrel találkoztam, talán kicsit többel, mint tavaly. Moziban viszont biztosan többet voltam, sőt, idén először vittük el a gyerekeinket is moziba, hogy értsék ezt a jelenséget is. Sorozatot elég sokat néztem, filmet kevesebbet, és abból is csak néhány volt nézhető. Könyvet egész sokat olvastam ahhoz képest, hogy nem járok be mindennap az irodába (azaz hangoskönyv-hallgatás). Volt köztük kiemelkedő is. Videojáték is volt, de nem túl sok, itt highlight volt So'leah legyőzése, azt azért harmincnál többször próbáltuk, mire sikerült (többek között erről sem írtam, dec 13 volt a napja). Tök jó lenne egy friss, új MMO jó mechanikákkal, jó endgame contenttel, élvezetes sztorival és feelinggel, amibe bele lehet merülni ismét. 

A gyerekekkel igyekeztem sokat foglalkozni, asszertívnek és határozottnak nevelni őket, jó csapatjátékosnak, sok EQ-val. Hogy ez mennyire sikerült, azt majd megbeszéljük 10 év múlva. Jártak egy-két szakkörre (úszás, sakk, ovis torna, sulicsalogató - és persze a Logiscool), nem szeretnék többet nekik, úgy érzem, szükséges a pihenés, együtt levés. Retro videojátékokon keresztül tanítjuk kitartásra és a gyakorlás fontosságára, heti kétszer, szerda-vasárnap. Kicsit várom, mikor lehet majd tényleg együtt játszani velük. Mármint videojátékokat, mert amúgy karácsonyra megkapták az Egerek és varázslók c. társast, amely bevezetni hivatott őket az ameritrash társasjátékok világába, nagyon élvezzük, már a hetedik fejezeten is túl. Maginosszal vagyok, mindenkit levillámolok (amikor sikerül). A magyar fordítás botrányos.

Ezenkívül mit csináltam 2021-ben? Csak a szokásos rutinmunka, vagy mi a szösz.*

Furi, hogy tavaly nem írtam évértékelőt. Mondjuk megértem így utólag.

*Erre a kifejezésre keresve amúgy én vagyok a harmadik találat google-n! /proud