Ebben a hónapban a legfontosabb fejlemény az volt, hogy Kistücsöknek beadtuk az iskolaérettségi vizsgálatra vonatkozó kérelmet. Megvolt a féléves fogadóóra az óvónénikkel, ahol is egyrészt közölték, hogy legyünk kicsit rugalmasabbak, és hogy nem kell mindent beszabályozni (igen, ezt talán hallottam már valahol), másrészt pedig hogy rengeteget fejlődött szociális készségekben, és ami fél évvel ezelőtt még gondot okozott, azokban mind teljesen beilleszkedett mostanra. Az értelmi képességeivel, beszédével, szociális készségeivel tehát nincsen gond, az egyetlen, amitől félnek az óvónénik, hogy ne jelentsen túl nagy terhelést az idegrendszerére az iskola. Úgyhogy ők saját hatáskörben inkább nem akarták eldönteni, hogy érett-e az iskolára, és elküldtek minket. A vizsgálat maga februárban lesz. Holnap megyünk egy szülői értekezletre egy magániskolában, de ez nem a fix választás, hanem egy lehetőség, amit meghallgatunk.
Ebben a hónapban egyébként megismerkedett a kémia alapjaival. Ez úgy történt, hogy már eddig is néztünk rakétakilövéseket (talán a lego kapcsán került elő), például a Falcon Heavy-t, ami nagyon tetszik neki, de már kicsit sok volt a rakétanézegetésből, ezért Nagyapa arra terelte a szót, hogyan is megy fel a rakéta az űrbe, mi hajtja, és milyen atomok találkoznak közben. Úgyhogy azóta tudja, hogy a hidrogén, oxigén, nitrogén trióból kinek mennyi "keze" van és mennyire szeret "kezet fogni", és egyik kedvenc szórakozása az, hogy az éppen nem használt kesztyűivel szaladgál a szobák között, és nekünk meg kell mondani, hogy ő most éppen milyen atom.
Költött egy dalt is, teljesen saját magától. Még nem lesz híres popénekes, de a tudatosság már ott van, mert mindig közli, hogy ez az ő dala, nem engedi, hogy következő versszakot találjak ki hozzá (mert az övé), és mindig ugyanúgy énekli, tehát megvan az állandósult dallam és szöveg. Így szól: "Kis hó, kis hó, gyere a kezembe". (szó-mi-szó-mi-szó-fá-mi-ré-dó-dó)
Azt, hogy egyéniség, karácsony és szilveszter közötti baráti gyerekes partin is bemutatta, mert egyik kedves barátunk, aki tud lufit hajtogatni, lelkesen kérdezte a gyerekeket, mit szeretnének: kutyát, cicát, virágot vagy kardot. Mire Kistücsök közölte, hogy ő szőlőt szeretne.
Nem tudom, honnan jött. Amúgy kapott, majdnem úgy nézett ki, mint egy szőlő, és ő elégedett volt vele. De az látszott, hogy feladta a feladatot...
Rengeteget kirándulunk-sétálunk, talán idén eddig a legtöbbet télen. Közben elkezdtünk korcsolyázni is, és még benne van ugyan a távolságtartás bármivel kapcsolatban, ahol el tud esni, azért egész jól megy neki (egyik kezét fogom, közben megyünk körbe, és néha felemeli egyik vagy másik lábát).
Egyre ügyesebben rajzol, festeni nem szeret annyira, és most éppen kevesebbet gyurmázik, viszont ami nekem nagyon tetszik, az az egyre jobban kialakuló precizitása és harmóniára törekvése. Van egy aktuális kedvenc játékunk, amit karácsonyra kaptunk, a "szörnyecskés" (
TrioMonsters), és amikor épp nem játszunk vele, akkor szimmetrikus mintákat rak ki belőle (ld fent). Majdnem mint egy mandala.
Ja, és amúgy kiesett az első tejfoga. Ezt a levelet írta a fogtündérnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése