Nincs kedvem semmihez.
Ami egyrészt meglepő, mert nem szokott ilyen lenni, másrészt ijesztő, mert nem tudom, meddig fog tartani. Általában azt a módszert szoktam alkalmazni az ilyen helyzetekből való kimászásra, hogy 1. sokkal jobban figyelek a környezetemre, hogy észrevegyem azt, amitől megjön a motiváció, 2. kényszerítem magam, hogy amikor "á, inkább nem", "leszarom", "nem érdekel" gondolat jön elsőre, akkor második gondolat is legyen, és végül nekiveselkedjek. A motiváció mindig a cselekvésből jön, mint a puding próbája.
De most tényleg nincs kedvem semmihez. Csinálom, amit kell, munka, háztartás, gyerekek, bevezetés, hazavezetés, közben diétázás és magam fegyelmezése, hogy ne egyek / igyak dolgokat, vigyázás, hogy ne betegedjek meg, odafigyelés a házra és a fejleményekre, tankolás este, de nem bírom magam rávenni többre. Elfolyt az energia decemberben, és még nem bírtam pótolni. De lehet, hogy a szilveszteri kevés alvás gyűrűz még mindig, mert azt sem sikerült bepótolni.
Na mindegy. Majd jövő héten lemegyek. És hallgatok közben Quimbyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése