Éppen ezért ma reggel nagyon korán elindultam direkt, mivel Kistücsöknek tornaórája kezdődött 8:00-kor (jelenlegi tartózkodási helyünk és az óvoda távolsága 14 km, normál esetben 20 perc). 7:05-kor már cipőben voltunk (és egész meglepő módon a csemeték is közreműködtek). Még be kellett ugranom az épülő házunkba beszélni a festővel, és felmarkolni egy csempét mintának, aztán letotyogtunk a hegyről (mivel előrelátó módon tegnap a hegy alján álltam meg az autóval, és jól is tettem, mert elég durván csúszott az út). Ekkor már messziről láttam, hogy egy nyomi autós az én autóm előtt áll a csúszós úton, úgyhogy kicsit mérges lettem. Odaérve azt is láttam, hogy nem önszántából, hanem jó eséllyel odacsúszott a hegyről (még inkább örültem, hogy én lent álltam meg). Kiszállt a fickó, mondta, hogy már kért hamut otthonról, de nem mer továbbmenni, mert megcsúszott, pörög a kereke, és nekicsúszik a korlátnak (a BMW-jével).
Én bepakoltam a csemetéket az autóba, elindítottam a motort, hogy melegedjen, lekapartam az ablakokat, aztán közöltem vele, hogy nincs időm megvárni, amíg neki megjön a hamu, hanem ki fogom kerülni. Erre arrébb állt 10 centivel még, és simán kikerültem, úgyhogy elhárult ez az akadály is a tornaóra elől.
Persze nyilván rengetegen voltak az úton, és mindenki lassan totyogott, úgyhogy még baleset se volt, de már akkor is azt írta ki a maps, hogy csak 7:59-re érünk majd oda. Sebaj, énekelgettünk, beszélgettünk, elütöttük az időt, olyannyira, hogy ezek után elfelejtettem Pomázra kanyarodni, és mentem tovább Budapest felé! Ilyen se volt még.
Értékes perceket vesztettem, mire sikerült visszakanyarodni a helyes útra, de végre sikerült odaérni az óvodába - négy perc késéssel. Demoralizáló, hogy tényleg nagyon igyekszem sosem késni, és a feltételek adottak voltak, és valahogy mégsem sikerült.
Nade ezzel a reggelnek nem volt vége: mentünk a másik oviba a másik gyerkőccel, aztán ott még gyorsan be is fizettem a havi költséget, aztán pedig beugrottam az ovival szemben lévő csempeboltba (erről majd később bővebben), ahol is sikerült elintéznem, amit akartam. Onnan kikanyarodva már mentem is dolgozni - ahonnan szintén késtem.
De bent legalább már nem kellett mást csinálni, csak dolgozni. Így is elég kemény lesz a hazajutás (ismét késve), mert a 11-es út állítólag így néz ki most:
 |
| Fénykép a 11-es út FB csoportból |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése