Egy hete elektronyos

Közkívánatra: az ótó. Becenevén Tyrael. Vagy Tyr.

Kicsit több mint egy hete van nálam, és megy, mint egy angyal. Piros lámpánál szeretek elöl állni, az biztos, mert mire a többiek felgyorsulnak, én már száz méterre járok. Persze nem a fullgáz-fullfék vezetési stílus illik hozzá, és nem is ezt nyomom, de becsszó, ezt tanácsolta a Nissanos, hogy a lehető leggyorsabban vegyem fel a menetsebességet. Én csak követem az ajánlást.
Három fokozat van: D, amikor csak simán úgy viselkedik, mint egy automata sebességváltós autó. B, amikor elkezd visszafékezni, és ha ügyes az ember, és időben leveszi a lábát a gázról, akkor szépen lelassul az autó, és közben tölt is vissza. Illetve az e-pedal, amikor pedig teljesen befékez az autó, és csak a gázpedált kell lebegtetni, hogy mennyire menjen gyorsan. Mindhármat próbáltam már, többnyire B-ben megyek, de e-pedálra váltok akkor, amikor dugóban araszolok. Kezdem megérezni a hatékony vezetési stílust, jelenleg ott tartok, hogy egy haza és vissza cégbe az kb. 16-17%, és ebben benne van az is, hogy egy százalékot nyerek, amíg reggel legurulok a lejtőn. Na meg a klíma is.
Imádom, hogy hangtalan. Egyrészt végre hallom, mit bugyognak a gyerekek hátul. Másrészt sokkal jobban lehet audiobookot hallgatni, amikor nem zúg a háttérzaj. Harmadrészt a környezetemet is előbb érzékelem.
Imádom a holttérfigyelőt (egy kicsi narancssárga LED a visszapillantókban). Nagyon tetszik a tolatókamera, és az azon bejelölt ív, hogy hova fogok kifutni, ha tartom az ívet. Elég nagy előrelépés az eddigiekhez képest. Persze a sok csipogás még nagyon új, és azt gondolom, hogy anélkül is tudok parkolni vagy sávot váltani, hogy valami állandóan csipogjon, de azért nyilván a menőhöz nagyon gyorsan hozzászokik az ember.
Nem épp arra való, hogy elmenjek Gyulára, de az én use case-emre (reggel bevinni csemetéket intézménybe, aztán bemenni dolgozni, aztán haza) tökéletes. A cég évente két hétre ad benzines autót helyette, ha kérek, ha véletlenül mindenképp autóval akarok menni nyaralni, ami elég jó biztosíték lenne akkor is, ha a családban nem a második autó lenne ő.
Az elején fura volt, hogy olyan magasan ülök, és a felső lámpákat nem látom, csak előredőlve, de azóta állítottam kicsit, és megszoktam. Ma, hogy eső volt, végre rendesen beállítottam a törlőket is, úgyhogy már csak arra kell időt szánnom, hogy visszahozzam az áramfogyasztás ábrát a képernyőre, amit elkutyultam pár napja, és sehogy se találom, és akkor teljes zen.
Ja, meg egy sípoló gumikacsa kell még a járókelők riogatására.