Végre megnéztem a The Handmaid's Tale második szezont, igen, még csak a másodikat, úristen, mikor lesz időm a harmadikra, pedig nagyon izgi, spoiler.
Ezt a sorozatot az elképesztően jól felépített karakterekből és szituációkból adódó ütős drámai jelenetek miatt kedvelem nagyon - és hát a season finalban ahogy June meggyőzi Serenát, hogy adja oda neki a gyereket, aztán Serena elbúcsúzik, hát az kemény. És szinte közvetlenül utána June mégsem megy el Gileadból, az már csak hab a tortán.
A második szezon is van olyan ütős, mint az első, ami szerintem már önmagában nagy ritkaság. Eden tragikus története is megérinti az embert, de miután szánjuk ezt a kicsit butácska, naiv, de jólelkű lányt, és azt, hogy miért hal meg ilyen fiatalon, ráadásul tiniszerelem miatt, szintén az utolsó részben kiderül, hogy az apja köpte be, na, az szintén kemény.
A karakerek eddig is működtek, a diktatorikus országban meg továbbra is az a hátborzongató, hogy kívülről nézve tökéletesen működik: nincs környezetszennyezés, van gyerek, nincs éhínség, van rend... csak kell egy kis távolság, mert aki benne van, az viszont szív (kivéve ha commander).
Majd egyszer, ha odajutok, el fogom olvasni a könyvet. Pinky promise.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése