Hero of Ages

Kiolvastam a Mistborn-trilógiát. Az első részről már korábban írtam, de aztán rájöttem, hogy az egészet egyben van értelme felfogni, befogadni. Eszméletlen bravúros, hogy ennyire kicsiből indul a nagyszabású világmegváltás felé a szerző, és már az első kötet is működik, de a másodikban és főleg a harmadikban remekel igazán. Mindig mondom, hogy ahogy a Harry Potter-sorozatban előre ki vannak találva és el vannak hintelve dolgok, az etalon. Na itt ez hatványozottan így van, még jobban is. Már az elején el van hintelve minden, de csak a végén áll össze a teljes kép. Zseniális.
SPOILER.

Szóval ez, hogy úgy végződik, ahogy kezdődik, "I am, unfortunately, the hero of ages", és nekem legalábbis nem esett le, hogy a kis bejegyzések Sazedtől vannak, menő. Még menőbb, ahogy kibontakozik Rashek végső személyisége. Hogy az első könyvben ő a főgonosz, aztán a másodikban kezded úgy érezni, hogy valójában ő volt a jó, és diktatorikusan ugyan, de legalább rendben tartotta a világot, aztán a harmadikban kiderül, hogy mennyire előre kitervelt mindent, amit lehetett, hogy elősegítse a világvégén a túlélést.
Aztán itt van a két főszereplő személyes története. Elend jellemfejlődése, megérése, Vin kibontakozása és végül "megdicsőülése", ahogy a helyére kerül minden láncszem. Aztán az az elképesztően átgondolt kis apróság, hogy Vin mikor van Ruin befolyása alatt és mikor nem, és ezt olvasóként nem vesszük észre, csak a köd hozzá való viszonyából lehet gyanítani valamit.
Tele van a trilógia olyan átgondolt, nagyszabású dolgokkal, amelyek tetőfokára húzzák az olvasói elégedettséget.
Nem tudom, mennyi idő kellett kigondolni, és hogy nézett ki az anyag whiteboard-okon és/vagy füzetekben, de le a kalappal.
Fun fact: találtam Coppermind wikit.
A teljes trilógia 9/10, amelyből az első a leggyengébb, arról már írtam, kitartás, olvass tovább.