Pindúrtündér pont öt és fél éves. Egyik pillanatban a római számokról beszélgetünk, meg elmeséli, hogy a a plüssök is keresik a titokzatos aranyvárosokat, a másik pillanatban fogni akarja a kezem a lépcsőn, és sír, ha elesik, és sáros lesz a keze. Olyan nagy már, és mégis olyan kicsi! Fura ez.
Egyre jobban olvas. Csináltunk egy új társast (majd külön postban elmesélem), amelyben Európa térképe az alap, és kellett hozzá nyomtatni országkártyákat. Simán elolvassa az egyes országok neveit, sőt, némelyiket a zászlóról is megjegyzi. Nem értem, hova fér bele ennyi tudás, mindenre emlékszik, amit mondanak neki.
A kertet is magáénak érzi, az összes növényt számon tartja és ismeri, együtt beszélgetünk arról, mennyit nőtt a füge, melyik körtefának fagytak el a rügyei, és hol nőnek a szamócák.
Ezenkívül hihetetlen, milyen izmos, ruganyos a kis teste: bárhova felmászik, gyakorlatilag bármennyit sétál, felemeli és kitartja a másfél kilós súlyzóimat, és lemászik a monkey-baron 6-7 fokot is simán. Mostanában azon gondolkodom, hogy kéne járatni mászni rendszeresen, csak elég messze van lehetőség.
Gyakorlatilag minden érdekli, de kiváltképp az állatok, a sport és az édes dolgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése