Képzelete szárnyal

Most csalok, és 25-én írok Pindúrtündérről, egyrészt mert azért mégse írok szenteste, másrészt mert meg akartam várni, hogy mit szól az ajándékaihoz. Kapott tőlünk egy gőgicsélő, nevetgélő, puha testű csecsemő babát, mert egy kislánynak kell, hogy legyen csecsemő babája, és nagyon cuki vele. Már el is nevezte Olíviának, lefekteti, felveszi, megölelgeti, puszit ad neki, megeteti, minden. Kapott hozzá babakocsit is, úgyhogy sétáltatni is tudja.
Nyilván a többi ajándéknak is nagyon örült (matricás könyv, mesekönyv, gyurma, ruhák, lego, egy konyha közösen a tesójával, meg ami még most nem jut eszembe), ezt most csak azért emeltem ki, mert ez is jellemzi, milyen kis empatikus, gondoskodó kislány.
A képzelete továbbra is szárnyal, neki egy sima fakocka is lehet sütemény, a lego nemcsak az összeépítésről szól, hanem utána játszani kell a csúszdával és a hörcsöggel, stb. De múltkor olyat is csinált, hogy talált egy átlátszó uzsonnás zacskót, a kezére húzta, és közölte:
- Én vagyok a husis néni.
Kellett kis idő, mire rájöttem, hogy a boltban a hentespultnál álló nénire gondol, aki mindig átlátszó kesztyűben méri a felvágottat.
Máskor meg csak úgy a semmiből a nappaliban mesélni kezdte, hogy a robotka így meg úgy csinált. Mondom, milyen robotka? Mire ő:
- Csak képzeltem.

Énekelni is nagyon szeret, és bár már tavaly is harsogta a Hull a pelyhest, idén azért mind dallam- mind szöveghelyesebb, amitől nagyon cuki lesz. Szívesen énekel, új kedvence a Hó-hó-hóember, de az összes karácsonyi dalt szívesen mondja, és ami a legaranyosabb volt, hogy velünk énekelte a Mennyből az angyalt is a karácsonyfa előtt.

Meg bátor is. Ha van valami kérdés, hogy szeretne-e felmászni valahova vagy lecsúszni valahonnan, akkor azonnal megy is. Pont ma találtunk egy fát az erdőben, amelyikre valaki rátett egy kis teraszt pár deszkából. Volt vagy két méter magasan, de ez nem zavarta Pindúrtündért, felkapaszkodott, felhúzta magát, aztán ott vigyorgott a tetején.

A szókincse továbbra is meglepő, kiejtése nem változott (r ->j, nincs s, zs), de amilyen választékosan fogalmaz, az nagyon tetszik (csak az esetek 90%-ában nem tudom felírni). Múltkor építettünk lego buszt, és tettünk rá pár széket, beleültek a gyerekek, aztán tett egy párat simán a földre is. Mikor kérdeztem, hogy nem kell-e szék nekik, azt mondta:
- Nekik nem kell szék, ők potyautasok.

Keletkezett

Pont öt és fél éves Kistücsök. Az óvónéni szerint megviselte a költözés, kicsit visszazuhant a saját világába, most kevesebbet játszik megint másokkal - de azért szerintem valójában kiválóan tűrte a zaklatottságot. Sőt, igazából szerintem érezte, hogy ez most mindenkinek nehéz, és sokkal kedvesebb volt, mint amilyen egyébként is: segített kivinni a tányérokat, megsimogatott, mikor látta, hogy fáradt vagyok, szót fogadott, satöbbi. Most, hogy átköltöztünk, az elején furcsa volt, hogy nem megyünk vissza, de igyekeztünk mindent megteremteni ahhoz, hogy megszokható legyen, és ő szerintem túl van rajta. Legalábbis visszatért a szokásos tréfássága, ficánkolása. Mondjuk épp ma reggel megkérdeztem, hogy mit álmodott, és azt válaszolta:
- A régi játékokról álmodtam, hogy milyen jó lenne újra játszani velük.
Rákérdeztem, melyik játékokról van szó, mert ugye nyilván a játékok 90%-a még mindig a dobozokban van, de majd megpróbálom előszedni, amiket konkrétan említett.

A héten már szerda óta nincs ovi, voltak a Nagyinál, azóta pedig otthon kirándulgatunk, játszunk a kertben, pihengetünk. Egyik nap elkezdett olyat játszani, hogy az ujja egy légyszúnyog, amelyik egyszerre légy, és koszos a lába, és összekoszolja az ételünket, és egyszerre szúnyog, aki csíp. És elkezdte csipkedni a tesóját. Mondom, nekem ez a játék nem tetszik. Erre módosított, hogy "ez egy aranyos szúnyog, csak nagyon éhes". Na, akkor előszedtünk egy csomó színes fakockát, és adtunk a szúnyognak mindenféle ételt, készítettünk neki házat, és így már nem csípett, sőt, minden adomány ételért cserébe sütött mindenkinek egy mignont.
Szóval így, hogy nincs elöl valami sok játék, virágzik a szerepjáték.
Tegnap meg a duplo számokat tett össze, és lett három számgyerek, megmondta, hány évesek, és melyiknek kell vigyáznia a másikra, és úgy játszottak vagy fél órát. Ma ugyanezek a számgyerekek is játszottak, és egyszer csak hallom, hogy:
- A négy éves számgyereknek keletkezett egy unokatestvére.
Ezzel a szóhasználattal. És egy ugyanolyan színű duplo építmény volt, csak nem szám volt rajta. Annyira cuki volt, majdnem megzabáltam.
Karácsonyi ajándékokat is csináltunk, persze.

Porcica utca

Egy másik véletlen folytán a kezembe került Nyikos János: Porcica utca című verseskötete. A könyv magánkiadás, az alcíme szerint „Afféle gyermekverses album”. És ez részben igaz is.

A hátsó borítón egy Csukás István-idézet szerepel, ami nem semmi ajánlás. És a kötet igazából meg is érdemli. Valóban érett a kötet, és mesterségbeli tudásban sincs hiány. A versek többsége gördülékeny, verstani szempontból kiemelkedő, nincsenek olcsó rímek, szellemesek a témák, szerethetőek a ritmusok.

Az egyetlen dolog, ami egy kicsit elgondolkodtatott, a célközönség. A könyv nem árul zsákbamacskát, a hátlapszöveg elárulja, hogy a versek „mindenkinek szólnak”. Ami egyrészt persze jó, mert akkor anyuka vagy apuka is élvezi, amikor felolvassa a gyerekeknek. Másrészről viszont nem jó, mert ha a gyerek pont egy olyan verset kér – mondjuk a gyönyörű illusztrációk egyike alapján – ami nem neki való, például nem érti, vagy esetleg akár nyomasztó, ellentétben a többi verssel, akkor nem érti, hogy ez hogy kerül oda. Persze minden verseskönyvben vannak a gyerekeknek kedvenc versei, és a többit amúgy sem olvassák el, de az segítene, ha mindegyik egyféle célközönségnek szólna.

Mondok példát is. Az én óvodás korú gyerekeimnek nagyon tetszik az Obligát pékes, a Csóri, a hörcsög, kedvencük az Unka Pál. Viszont túl hosszú nekik Az elbizakodott csiga, nyomasztó A pók szerelme, és egyenesen ijesztő a Hétköznapi horror.

Ettől még a kötet teljesen jó, örülök, hogy a kezembe került, csak nem vagyok benne biztos, hogy oda tud kerülni a polcra a Weöres Sándor-kötetek és Lackfi János versei mellé. Talán egy-két év múlva.

Személyes kedvencem (a „bánja kánya Pali bá’t”-on kívül) egyébként a Bóbita-folytatás. Méltó, kedves, kicsit vicces is, gördül, lüktet, szuper. Úgyhogy ezt be is idézem ide.

Szóval szunnyad az ág sürüjében, aztán…

Bóbita, Bóbita fázik,

fel libabőrösen ébred –

két csiga ment tüzelőért,

vissza tavaszra sem érnek.

Bóbita, Bóbita táncol.

Géza malac les ijedten:

röpteti tán…? – De csupán csak,

hogy kicsit átmelegedjen.

Bóbita, Bóbita tüsszög.

Mind, aki hallja, jön, áthoz

ezt meg amazt – tuti mézet,

C-vitamint a teához.

Bóbita, Bóbita hajlik

törpe-király igazára:

nedves a vár, az a köd-fal –

s költözik át csigaházba.

Pixel 3

Véletlenül úgy alakult, hogy lett Pixel 3 telefonom. <3<3
Anno a Nexus 5x-em volt a nagy kedvenc, csudajó kamerával, minden tökéletes volt, csak a memória miatt cseréltem le, de a Samsung A5-tel egyáltalán nem voltam megelégedve. Hiába, hogy a több memória miatt nem dobta el a Hearthstone magát folyton, ha nem szinkronizált rendesen semmi, és a fotók is eléggé kutyaütők voltak rajta.
De most!
A Pixel 3-at kb. egy hete használom, és eddig semmin nem akadt fent, mindent tökéletesen csinál, kézre áll, azonnal kinyitja magát az ujjlenyomat-olvasó (ami a Samsungnál rettenetes pain), a képek fantasztikusak, a szinkronizálás egy álom, szóval bódottá.

Home is where your hearthstone is...

Ja, amúgy a költözés közepette azért készítettem egy kedves kollégának egy hearthstone-t, mert ő is játszik a játékkal, és a teamben kihúztuk egymás nevét, és pont őt húztam.

Kő és akrilfesték. És amúgy kék a minta, csak ezen a képen valahogy sötétebb.

Fontossági sorrendek

Naszóvalelnézést.
Az előző hét arról szólt, mint írtam, hogy becsomagoltam a közös életkénket. Igyekeztem eladni mindent, amihez nem fűzött nosztalgikus érzés, és túl nagy volt költöztetni, ez részben sikerült is. Ami durva, hogy ennek ellenére nem fértünk bele egy teherautóba, úgyhogy kétszer kellett fordulni.

Hétfő reggel kezdtük a költözést, délután fél négyre sikerült kezet fogni a költöztetőbácsikkal, akik valószínűleg a föld legjobb költöztetői amúgy. Úgyhogy jelentem, megérkeztünk ideiglenes szállásunkra.
A közös életkénk jelenleg egy fél garázsban, egy icipici, fűtetlen szobában és egy fél nappaliban van felhalmozva, nagyjából így:

Nyilván vannak fontossági sorrendek, tehát az első, amit elővettünk, az adventi LEGO naptár.
Azóta persze rendeződtünk valamelyest, sőt, eddig mindent megtaláltam, ami eszembe jutott, hogy kéne. Az elv pedig az, hogy a lehető legkevesebb dobozt nyitjuk ki, míg azt mondják a házunkat készítő bácsik, hogy be lehet költözni. Ez jelenleg január második felére várható. A ház szerkezetkész, szerda óta fűtés is van, úgyhogy ami visszavan, az a burkolás (hideg, meleg) és a festés.
Egy stresszfaktorral ezennel kevesebb lett az életkémben.

Movin'

Rajk László (mai Pannónia) utca
Hajnal utca
Csipke út
Üllői út
Szentendrei út
Ányos utca
Csipke út
Hajnal utca
(kolesz költözések ki-be)
Pannónia utca
Visegrádi utca
Zsálya utca
Pácoló utca
Búza utca
Istenhegyi út
Dobó István utca

Eddig ennyiszer költöztem. Ma +1.

Dobozolás

Ma ment el a konténeres az utolsó lomokkal, úgyhogy most már minden xart be kell csomagolni, ami itt maradt. Egyelőre tűrhetően állunk. A lomtalanítás legfájóbb tárgya ezúttal a párbajtőröm volt, amit kb. 10 éves korom óta cipeltem mindenhova, hogy majd jó lesz valamire, de nyilván nem lesz jó semmire.

A gyerekek ma a Nagyinál alszanak, közben azt a merényletet követtem el, hogy elraktam majdnem az összes játékukat. Ami elöl maradt: a legó, egy doboz tele kis kártyajátékokkal (pl. Bújócska, memory, agytorna, házi készítésű dominó, stb.), illetve a teljes asztaluk az összes rajzfelszereléssel. Ennek elégnek kell lennie másfél nap szórakozásra. 

Ruhát úgy csomagolok, hogy egy heti készlet megy sporttáskába, a maradék zsákba, lesz egy hetem kipakolni. A doboz vagy épp elég lesz, vagy épp nem, holnap kiderül. A függönyöket már leszedtem és kimostam, most száradnak. Még pont két nap van két mosásra, aztán a maradék az szennyes alakban költözik.

Kedvem lenne újraolvasni a Tótékat.

Magabizonytalanság

Az vajon mit jelent az életkémre nézve, hogy a "Confident" feliratú, fél literes kulacsomat valaki betette a mosogatógépbe a cégnél, és összezsugorodott ici-pici ráncos használhatatlan kis nyomorékká?

Jobb a második rész

Közben még múlt héten megnéztem a Grindelwald bűntetteit. Az első rész nem annyira tetszett, de azért gondoltam, mégiscsak adok neki még egy esélyt. És ebből a rossz kiindulásból tulajdonképpen pozitívan csalódtam. Spoiler.

Szundimatrica, bújócska, utánzós

Három éves lett Pindúrtündér. Néha csak nézem gyönyörű hosszú haját, kedves kis arcát, színváltós szemét, ahogy mosolyog, huncutkodik vagy morcog, és nem is értem, hogy lehet, hogy ez az okos, önálló és határozott kis lény nem is volt még három éve.
Nagyon jó nyomon követni, ahogy alakul a személyisége, ahogy fejlődik az értelme, az ügyessége.
Szülinapjára tőlünk festékkészletet és gyöngyfűző készletet kapott, mindkettő telitalálat volt, olyan ügyesen húzza az ecsetet, mintha mindig ezt csinálta volna, és simán fűzött úgy egy karkötőt, hogy én nem nyúltam hozzá, csak amikor az elején és a végén meg kellett csomózni. De örült a szép ruháknak, koronának, sütis játéknak, meséknek is, sőt, elvittük pónilovagolni egy fedett pályás lovardába, ami szintén nagyon tetszett neki.
A feje telis-tele van mesékkel. Nézni bármit megnéz szívesen, a diafilmek is nagyon népszerűek így ősszel, bármilyen olvasós mese is jöhet, sőt, mostanában néha angolul olvasunk mesét, ezt persze gyorsabban elunja, mert nem érti, de a dalokat szívesen énekeli vicces angolsággal. És közben meg mesél ilyeneket, hogy "az égben van egy zsák, és ha vizes lesz, akkor kiesik belőle az eső". Meg rajzol valami kis kriksz-krakszot, és közli, hogy az egy vízi mókus, ami megeszi a halat". Szívesen játszik az összes plüssel és babával, főz nekik, meg elmennek sétálni, sőt, a legújabb, hogy az icipici medvéjét, amit ajándékba kaptunk még kb. két éve egy bababoltban, mikor ott vásároltunk, papírzsepivel bepelenkázzuk, aztán meg kell szagolni, hogy büdi-e.

Ami nekem nagy öröm, hogy megtanulta ő is a "duplós-utánzós" játékot, amikor is ugyanolyan formájú és színű elemekből álló készlete van mindkettőnknek, és egyszer ő épít valamit, egyszer én, és a másiknak le kell utánozni. Ehhez ugye térlátás kell, megfigyelés, koordináció, nagyon jó kis játék. Most már vele is tudjuk játszani.
A délutáni alvás még mindig nem megy tökéletesen, nem azért, mert nem fáradt, hanem mert a sok élményt meg akarja osztani, és nincs kedve aludni. De találtunk új motivációt, készítettünk neki papírból füzetet, aminek kidekoráltuk együtt az elejét és a hátulját, aztán vettem neki egy jó nagy tábla cicás matricát, és bevittük az egészet az oviba. Ha kedvesen elalszik mindenféle serteperte nélkül, akkor kap egy cicás matricát. Működni látszik, sőt, most már otthon is bevezettük, otthon gyümölcsös matrica van.
Egyre ügyesebb a futóbiciklivel, akárhova felmászik, a kicsi legókat is összeépíti, elképesztően szépen és pontosan színez, és gyakorlatilag egyedül öltözködik.
Az egyik legnagyobb kedvenc játéka a Bújócska, és nem véletlenül (az igazi elbújósat is szereti, de abban még nem olyan ügyes). Elképesztően jó megfigyelő, sokszor én magam sem látom, amit mond, aztán kiderül, hogy tényleg. Kifigyeli a kis mókust a vezetéken, észreveszi, ha valakinek, aki szembe jön, micimackós a hátizsákja, stb. És mondja is.
És ami szerintem a legmenőbb, az a szókincse. Mindig igyekszem lejegyezni, miket mond, amikor meglepődöm, ha szerintem három évesnél komolyabban fogalmaz meg valamit, de így is a tizedét sikerül. Ebben a hónapban a legkomolyabb szerintem az volt, mikor éppen szerepjátszottunk Klára királylánnyal és Jani manóval (én voltam a manóval), és gombát szedtek az erdőben. Aztán lerakták a kosarat, és Jani manó javasolta, hogy játsszanak egy kicsit ugrálósat. Mire Klára:
- Nem, inkább nem hagyom a kosarat őrizetlenül.

Fog, foci

Kistücsök öt éves, öt hónapos. Az utóbbi idők legnagyobb izgalmát az jelentette, hogy észrevettük, hogy kinőtt a 21. foga, azaz az első csontfoga (jobb alsó hatos). Azóta a bal alsó hatos is kikandikál persze, de a lényeg a büszkeség, hogy őneki már van csontfoga, mert tudja, hogy az csak a nagyoknak van, és a felelősségtudat, ahogy most már reggel és este kérés nélkül megy fogat mosni, és mindig megkérdezi, hogy az adott ételben mennyi cukor van. Na, ettől nem szereti kevésbé az édességeket, de ez nem is volt cél.
Megkaptuk végre a logopédustól az anyagot az interdentálisok eltűntetéséhez, azt csináljuk, amikor tudjuk - néha nem tudjuk, mert fáradt, elidétlenkedi, stb., de azért mondjuk minden másnap sikerül, ami jó eredmény.
Az óvónénik megdicsérték mostanában, hogy részt vesz a foglalkozásokon, most már tornázni is szeret, sokkal interatívabb és szociálisabb. Plusz most már köszön is rendesen. Ami jó, mert egy hónappal ezelőtt még aggódtak azon, hogy jövő szeptemberben iskolába akarjuk adni. Egyelőre ez a terv, majd most jön az iskolaérettségi vizsgálat.

Szerintem érti és megérti, hogy lassan költözni fogunk, egyelőre nem látok rajta semmi rossz érzést, inkább viccesnek tartja, hogy miért vannak a tálaló helyén dobozok. Biztos, hogy lesz egy kis átmenet, de igyekszünk megkönnyíteni az egészet, amennyire csak lehet.
Az oviból hazahozott néhány idétlen szokást, néha bőg, mint egy oroszlán vagy ugrál mint egy kis majom, de azért az esetek többségében mostanában az eddigi legkedvesebb. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető, látja rajtunk, hogy le vagyunk harcolva, vagy csak megért valami benne, de örülök ennek is.
Még egyet szerintem elfelejtettem elmesélni (asszem), hogy elkezdtünk focizni. Egyelőre állok a kapuban, ő kitalálja, melyik nemzet csapatával lesz (általában a németekkel vagy a horvátokkal), kitalálja, hogy én kikkel vagyok, aztán addig rúg gólokat, amíg úgy dönt, hogy most cserélhetünk (mondjuk 4:0), aztán én rúgok neki párat, hogy még ne nyerjek (4:3), aztán ő még rúg párat 6 gólig, és az ő csapata nyer. De a lényeg az egészben a labda rúgása és a mozgás, amit ősz végén is lehet csinálni, ha épp nem esik az eső.

Lépcsőzetesen

Úgy tűnik, a mai nappal hivatalosan is mini scrum master lettem.
Állítólag szeretek beszélni emberekkel meg szervezni dolgokat, és a mi csapatunkban eddig ez a szerepkör nem volt betöltve, így folyton vándorolt, mint a púp mindenki hátán. Azért mini, mert egyrészt a mi csapatunk is mini, másrészt pedig mert nem vagyok bedobva a mélyvízbe nulla tapasztalattal, hanem van a medencéhez lépcső, hogy ne kapjak szívrohamot, hanem szép lassan tudjam hozzászoktatni magam a hideg vízhez. :)
A feladatok tisztázása a következő lépés, aztán majd meglátjuk.

Csempék, teendők

Szóval picit a házról és az építkezésről. Eredetileg úgy volt, hogy "karácsonyozni már biztos ott fogunk". Pár hete nyilvánvalóvá vált, hogy nem. Viszont a régi helyről el kell mennünk, december 10-e a költözés tervezett napja. 

Most éppen így áll a helyzet: 

A vakolás majdnem kész. Az ablakok november végén jönnek. A hidegburkolást két hét múlva kezdik. A gépészethez a csövek mind megvannak, az áram behúzva. A ház kívülről szigetelve, vakolva, a szépítés tavasszal lesz. 

Az új fejlemény, hogy tegnap megszereztem az utolsó csempéket is, a konyhacsempe hiányzott (nyilván csak 3 különböző helyről lehetett megvenni az összes csempét (összesen több mint 100 doboz lett). A legjobb csempebolt, ahol voltam, a CsempeStílus Pomázon. Szép és kimerítően változatos a választék, nagyon kedvesek az eladók, minden flottul ment a megrendelés és a szállítás során. Például ilyet vettem náluk:

A következő lépés részünkről a maradék cuccok összecsomagolása, ami egyelőre némileg aggasztó, de végül is még van szabim. Ehhez majd konténert is kell rendelnem, már kinéztem, honnan fogok. Sajnos az évi egy ingyen nekünk járó lomtalanításról lemaradtunk, október 31-ig kellett volna. 

Aztán most ilyeneken kell gondolkodunk házi feladatként, hogy:

• Milyen párkány legyen (kint-bent)
• Hogy nézzen ki az ablak körül a díszkeret
• Milyen színűek legyenek a falak
• Hogy legyen a fürdőszobában a szekrény (ezt mi csináljuk majd, ha minden igaz)
• Milyen belső ajtókat szeretnénk (ezt már elvileg kitaláltuk)

Sok a dolog, kevés a fóka. De bízva bízunk.

Én jól vagyok

Ma nekimentem egy kicsit egy előttem hirtelen fékező autónak a Szentendrei úton. Annak nem lett különösebb baja, az enyémnek teljesen benyomódott az orra, nem lehet felnyitni a motorháztetőt.

Egy kedves néni szállt ki, tök nyugodt volt, kérdezte, hogy van-e betétlapom, mondtam, hogy nincs, mondta, hogy semmi gond, ő kárrendezésben dolgozott. Félrehúzódtunk, hogy ne akadályozzuk a forgalmat, tanárnénisen, kedvesen megmutatta, mit hova írjak, közben, mikor látta, hogy remeg a kezem, mondta, hogy semmi baj, mindenkivel előfordul, aztán kitöltöttem, és elmentünk.
2004 óra van jogsim, 2011 óta vezetek aktívan, B4-ben voltam, sose okoztam balesetet.
Nem hiszem, hogy mindenkivel előfordul. Inkább egy jel.

Busz, rendőrautó

Múltkor mikor mentem jógára, ott volt egy nyolcéves forma kisfiú. Hamar kiderült, hogy az oktató kisfia, aki gondolom éppen iskolaszünetben volt, és rettenetesen unatkozott. Amíg próbáltam fizetni, folyton az anyukáját nyaggatta, hogy beszélgessen vele, meg hadd húzza le ő a bankkártyát, meg ilyenek. Úgyhogy gondoltam, kicsit besegítek az oktatónak, és odaszóltam hozzá:
- Mit szólnál hozzá, ha rajzolnál valamit?
Jól meglepődött, hogy hozzá beszéltem, nyilván korábban levegőnek nézték. Mondta, hogy jó, kért egy papírt az anyukájától. Én meg tovább, hogy:
- Az én kisfiam még csak öt éves, de nagyon szeret házikót rajzolni.
- Én autókat rajzolok - közölte, de már láttam, hogy nyertem. Ez a minimális kis foglalkozás elég volt neki, hogy csillogó szemmel vesse magát a "munkába".
- És buszt is tudsz?
- Persze.
- Akkor mit szólnál hozzá, ha rajzolnál nekem egy buszt? Én most bemegyek az órára, de aztán majd nemsokára kijövök.
Beleegyezett. Gondoltam, ha ez 10 percre leköti, akkor az anyukája annyit is nyert.
Aztán bementem órára, kijöttem, és ott várt mosolyogva, és átnyújtotta nekem ezt:

Aztán mondta, hogy rajzolt nekem még egyet,

és mindkettőt nekem csinálta, ajándékba. Adtam neki puszit érte, és megmondtam, hogy nagyon tetszik, főleg az alvó utas és a kutyus, és majd legközelebb is beszélgetünk. Ragyogott az arca tőle. Nekem meg nem került semmibe.

Jövőbeli háztervező füzet

Amúgy ahogy kezdünk összecsomagolni, de még van idő, szelektálunk is. Három csoport van (mármint azon kívül, amit magunkkal viszünk költözéskor):
1. Értékes dolog, csak nekünk nem kell már --> eladni
2. Nem annyira értékes vagy eléggé használt dolog --> adományozás az Anyák az Anyákért Alapítványnak
3. Értéktelen vagy nagyon használt dolog --> lomtalanítás

Ennek a szelektálásnak kapcsán találtam meg például régi, kézzel írott papírlevelezéseket, egyetemi tankönyveket, sőt, megtaláltam azt a kis füzetet is, amelyet apukám adott öt évesen, és kapcsos zárójeles feladatokat oldottam meg benne (poén volt összehasonlítani a kisfiam füzetével), és az első naplómat is, 1991-ből:

Ja, és kiderült, hogy már tizenegy évesen is házakkal foglalkoztam, mert volt egy "jövőbeli háztervező füzetem", amelyben fura alakú alaprajzokat osztottam be szobákra, és azt adtam el a családtagjaimnak (amúgy emlékszem is rá, ugyanilyen divattervező füzetem is volt, de valahogy a házak jobban mentek. :)

Személyes kedvencem a vállfa-ház, de a füzet tele van. Kb. 64 oldal. És nincs két egyforma közte.

Reggeli történet

Ma ahogy beléptünk a folyosóra az oviban reggel, hallottam, hogy az egyik ovistárs kislány sír. Az anyukája pedig ráförmedt:

A képnek nincs köze a történethez, csak ma reggel fotóztam

- Utálom ezt a szándékos műsort! Szia!
És betuszkolta a lányt az öltözőbe, majd elment.
Ilyenkor persze mindig kicsit nehezebb átöltözni, nyilván senkit nem hagy hidegen, hogy az öltözőben ott sír egy kislány. És nyilván tudom, hogy ez az esetek nagy részében csak a szülőnek szóló műsor, én is kaptam ilyet bőséggel. Úgyhogy idáig még nem is írnék róla. Viszont ahogy ott hüppögött a kislány, majd némi téblábolás után "anyuci" motyogással kiment a folyosóra, igyekeztem megszólítani, hogy ne szökjön meg. Mondtam, hogy tudom, hogy ilyenkor picit nehéz, de délután majd találkoznak újra, és már folytattam volna, hogy addig csináljon neki valami ajándékot (mert ez szokott hatni), ő rám nézett, és elpanaszolta, hogy nem is az anyukája jön érte délután. Egy pillanatra abbahagyta a sírást, én biztattam, hogy azért este biztosan találkoznak majd, de aztán újra lebiggyedt a szája, és azt mondta:
- Olyan keveset vagyok vele!
Erre nem volt kész válaszom. Fontolgattam a "tudod, miért megy dolgozni anyukád?" illetve a "te már nagy kislány vagy" témaköröket, de egyik se volt az igazi, és végül így maradtunk, mert az óvónéni eddigre bevitte a szobába.
Mindez persze akár lehetne is mindennapos dolog, még a nagycsoportos óvodások is tudják rosszul viselni az elválást, akár csak átmenetileg is (pl. Kistücsök is matrica mostanában), de így még nem jött az arcomba ez a kevés együttlevés dolog. Néha én is így érzek ugyanis, hogy keveset vagyok a gyerekekkel, este fél 6 háromnegyed 6, mire hazaérek, ők meg vacsi, fekvés már fél nyolckor. Az elmúlt két hétben sokat voltunk együtt a szabi alatt, és az talán kicsit feltöltött mindannyiunkat. Remélhetőleg elég lesz a karácsonyi szünetig.

Két hét szabi

Na.
Két hét szabin voltam, közben az alábbiakat csináltam:
1. Elvégeztem egy céges tréninget, így már doc lead lettem. Ez egy technikai titulus, most már több mindent tudok csinálni a rendszerben. Azért szabi alatt végeztem, mert október 23-25-ig tartott, és minden nap csak fél nap, így volt legegyszerűbb.
2. (A szabi lényegi funkciója) Nagy erőkkel elkezdtük az összecsomagolást a decemberi költözéshez, a feladat az volt, hogy nagyjából mindent pakoljunk el a két hét alatt, ami nem kell a mindennapi élethez (=könyvek, babacuccok, nyári ruhák, stb.) az elkövetkező két hónapban. Ez elég jól sikerült, dobozokkal tele már minden szoba, de azért még mindig rengeteg a cucc - alig lesz elég hétvége.

3. Eladtam egy kis kanapét és egy tálalót, ami már nem kellett. Még van pár cucc, amit nem szeretnék költöztetni, úgyhogy már alig bírom nyomon követni, mit tettem fel FB-ra, Jófogásra, Vaterára, stb. De azért igyekszem.

4. Megérkezett a csempéink fele, egy hatalmas teherautó hozta, amely alig fért az utcába, és aztán nem hozott raklapvillát a bácsi, ezért egyesével kézzel kellett lepakolni, miután négy órát késett. És nem hozták az egyik csempét, amit rendeltem. Picit mérges voltam.

5. Kitakarítottam egy kb. hat éve nem használt helyiséget, és aztán szépen felújítottuk költségkímélő módon, hogy műhely lehessen belőle (festés, linó lerakása szegéllyel). Még nincs kész, de már nem sok hiányzik. Alapvetően elégedett vagyok az eredménnyel ahhoz képest, hogy most csináltuk először.

Emellett kirándultunk, játszottunk, sőt, még egy mozi is belefért (First Man, beszámoló talán később, tetszett).

Lemondás

Note to myself: ma volt az a nap, amikor lemondtam róla, hogy a leendő házban karácsonyozunk.

Csokiszíngyár

Egy hónap híján hároméves a kislányom. Az utóbbi időben rohamosan fejlődött a rajzkészsége. Amikor kicsi volt, nagyon szép köröket rajzolt krétával, de ez aztán annyiban maradt, és kb. egy évig alig lehetett rávenni, hogy rajzoljon. Ez most megtört: szívesen és sokat rajzol, és a képzeletével egészíti ki, amit nem sikerült papírra vetnie. Kedvencem egy nekem készített mű az oviból, a "csokiszíngyár". De rajzolt már szőrös bálnát, lufis kislányt, virágos rétet, épp ami eszébe jut. És szívesen színez is, ráadásul eszméletlen ügyesen! A színezés majdnem jobban megy neki, mint az öt éves tesójának.
A szerepjáték és a mesék még mindig uralják a napjait. Rengeteget játszunk például az ikeás babáival (Krullig és Klára), ők már mentek gombát szedni az erdőbe, bújócskáztak, táncoltak, satöbbi. De állatkák / babák nélkül is tud szerepjátszani. Múltkor boltosat játszottunk, és ő vásárolt. Betette a kosarába a plüss zöldségeket, aztán rám nézett:
- Veszek a kislányomnak egy Dörmit, mert ügyesen segített vásárolni.
Nem tudom, honnan vette... :)

Általában fel vagyok készülve a meséire, de azért néha még mindig meglep. Egyszer jött hozzánk uzsonnaidőben, és teljesen magától (nem beszéltünk erről aznap, de még azon a héten se):
- Születik majd a pocakomban egy baba, és az lesz a neve, hogy Kelingó.

Szóval nem unatkozunk, minden pillanat lehetőség egy újabb mesére, legyen az autóban utazás vagy ugrálás a trambulinon (mondjuk ez utóbbit lassan le kéne szedni, mert ilyen hidegben úgyse nagyon használjuk). Aktuális kedvence a három kismalacos (szalmaház, faház, kőház), ezt olvassuk is, nézzük is (a Disney-s verziót), és már mondta, hogy egyszer majd keressünk egy négy kismalacos mesét, amiben lesz papírház is.

A szófogadással még mindig gondok vannak, ha valamihez nincs kedve, akkor azt ötödikre se csinálja meg. A családi manók valamennyit segítenek, de csak ha egyébként is jókedvű. Van bőven műmorcogás, műnyafogás, miegymás, és van egy aranyos szokása, amikor úgy érzi, hogy ő most rettentően meg van bántva, és kellene mennie valahova (fürödni, fogat mosni, vagy csak fel az emeletre, stb.), akkor közli, hogy "Nincs lábam". Ez azt jelenti, hogy vegyük fel és babusgassuk kicsit. Persze felveszem, és végigjátszom vele a játékot, mert cuki.
És már mindjárt három éves, OMG.

Szorzótábla és melegpor

A hónap slágere öt éves kisfiamnál a szorzótábla. Tavaly karácsonyra kapott egyet fából, amelyiken rajta vannak a szorzások, és ha megfordítja, ott az eredmény, de akkor nem sokat foglalkozott vele, nyilván. Viszont mostanában elővette, matatott vele, rendbe rakta, szétszórta, rendbe rakta, és közben megjegyezte először a könnyebb szorzatokat, de végül az összeset, és mostanában felkel reggel, lerobog a lépcsőn, leül az asztalához, és rajzol egy 13x13-asat (vagy nagyobbat - a képen egy kezdeti verzió látható). 10x10-ig fejből tudja, talán a 11-eset is, a többit pedig úgy számolja ki, hogy az oszlopot tölti, és soronként ad hozzá.

Persze a sakk sem ment ki a divatból, rengeteget játszunk vele, arányosan nyer is, veszt is, de nagyon ügyesedik. Ha nem este 7-kor nyaggat, hogy játsszunk, mikor amúgy se tud figyelni, akkor ha én nem figyelek, simán megver. De a normális sakk mellett elkezdtünk "sakk-szerepjátszani" is, ami azt jelenti, hogy építettünk két palotát a sakktáblán, és ő van a fehérekkel, én a feketékkel, és a király elküldi a futót a hírrel, hogy meghívja vendégségbe a másik királypárt, és akkor szépen átsétálnak vagy átlovagolnak, és együtt eszik a négy figura, a gyalogok a szakácsok, stb. Nagyon vicces, én ezt gyerekként sokat játszottam - mondjuk saját magammal -, és az a vicces, hogy Kistücsök sosem szeretett szerepjátszani, a plüssöknek nem kölcsönöz hangot, mindig E/3-ban beszél róluk, és ezzel a módszerrel titokban rávettem, hogy beszéljen a figurák nevében. Azokat a neveket használjuk, amit a Polgár Judit-könyvből már megtanultunk (Vendi vezér, Keresztes király stb.).
Képzeletbeli játékot még egyet nagyon szeret, a főzőcskézést (ez már régebben is volt: számleves és társai), de most egy aranyosat mondott. Mikor magyaráztam, hogy már ősz van, és nem lehet fagyit enni, akkor eszembe jutott, és megemlítettem, hogy létezik téli fagyi, ami nem hideg. Onnantól csak téli fagyit "főzött", és tett bele melegport, hogy ne legyen hideg.

Másik vívmánya, hogy megtanult cipőt kötni. Kiszúrtam vele, mert cipőfűzős cipőt vettem neki, ami amúgy még menőbb is szerintem, mint a tépőzáras, és egy hét alatt megtanulta bekötni, nagyon ügyes. A "két nyuszifüles" módszert használja, és megbeszéltük, hogy ha kicsit ügyesebb lesz, akkor majd megtanulhatja az "egy nyuszifüleset" is. Egyelőre annyi hátrány van, hogy nem húzza meg eléggé, ezért sokszor kikötődik.
Ahhoz képest, hogy ősz közepe van, szerencsére nem voltunk betegek (talán csak egyszer, szeptember elején), viszont orrfolyás, némi pici köhögés majdnem folyamatosan van, ami kicsit elvesz a kedvéből, de azért még így is jobb, mint pl. tavaly. Viszont egy csomó idegesítő szokást tanult mostanában (én azt gyanítom, hogy az oviból, persze minden szülő mindig erre fogja), például hogy ha valami izgalmasat vagy furcsát lát, akkor bőgő oroszlánhangon jó hosszan elnyújtva megkérdezi, hogy "Miiiiiiiiiii?!", meg egy ideig mindenre azt mondta, hogy "őrült", de erről szerencsére leszokott (bár pont ma hallottam megint).
Még egy aranyos beszélgetésünk volt, amit feljegyeztem erre a hónapra. Amikor beszéltünk a Mindenszentekről és a töklámpásról, azt mondtam neki, hogy a töklámpást majd azért tesszük az ablakba, hogy a rossz dolgok ne tudjanak bejönni. Erre azt kérdezte:
- Mi van, ha egy rossz álom a fenti ablakon jön be?
- A rossz álmok nem tudnak repülni, kicsim.
- De mi van, ha egy szúnyog berepül, és behozza a hátán?
Aha, azt hittétek, kifogott rajtam. De én:
- Azért vannak a pókok a sarokban, hogy elkapják ezeket a csúnya szúnyogokat, és akkor a rossz álmok lepottyannak a földre, és összetörnek.

Restauráltam

Ja, meg amúgy a hétvégén restauráltam is.
Szeretem, ha valami régi dolog meg van őrizve, látszik rajta a gondoskodás. Anno a 70-es években még kézzel festették az utcanévtáblákat, és mára már nem sok maradt meg belőlük. De ez igen:

Persze készíthettem volna újat, szépet, saját betűimmel, díszítéssel. De úgy gondoltam, talán annak is van értéke, ha valami régivel fejezem ki, hogy mennyire értékes számomra a hely, ahol élni fogok.
Úgyhogy vettünk fehér és fekete Hammerite-ot, aztán zsírpapírra rámásoltam a betűket, ami megmaradt, a maradék betűket lemásoltam az utcában található egyetlen megőrzött másik ilyen tábláról, utána kivágtam a zsírpapírból körömvágó ollóval a negatívot, hogy át lehessen másolni az alapozásra. Aztán tettestársam lealapozta, én pedig átmásoltam rá a betűket/számokat:

Aztán pedig fekete Hammerite-tal megcsináltam a betűket és végül a keretcsíkot. Ez lett:

Nettó 3 óra volt. Remélem, most egy ideig nem kezd el majd rozsdásodni.

Egynyári sláger

Amúgy van egy pár aranyos gyerekmese, és minden mesesorozatban vannak jobb és rosszabb részek. Én igyekszem azt tanítani a gyerekeimnek, hogy nem kell mindig új epizódot nézni, néha vissza kell térni korábbiakra, elmesélni őket, megérteni eddig meg nem értett részeiket stb. (pl vezetjük füzetben egyes mesesorozatok epizódjait, hogy melyik számúban mi történt - ez persze nekem is segít, mikor el kell indítani Yatse-ban).
Viszont nemrég megtaláltam a tökéletes meseepizódot. A Mása és a medvében van, és az a címe, hogy Egynyári sláger. Csak orosz verziót találtam belőle, a magyar is tökéletes. Gyerekeknek is érthető, aranyos, felnőtteknek is élvezetes (amúgy az egész mese ilyen, csak ez a legilyenebb).

Sikerek és kudarcok

Szombaton egy "How to turn your failures into career advantage?" workshopra mentem, ahol többek között a growth mindsetről és a learned optimism-ről tanultam. A growth mindsettel kapcsolatban már tavasszal elvégeztem egy tökjó tanfolyamot, ez most kicsit máshonnan, a hibázásból, kudarcból indul ki, és azt hangsúlyozza, hogy a kudarchoz való hozzáállás, a kudarc értelmezése adja meg, hogy milyen sikereink lesznek a jövőben. És az a jó benne, hogy ennek látom gyakorlati példáit akár a saját életemben is: amikor a kudarcot úgy fogtam fel, hogy legközelebb majd jobban csinálom, akkor sikerült, amikor pedig lelombozódtam, és hagytam az egészet, akkor nyilván nem volt lehetőség sem a sikerre.

Ez a videó mutatja be a growth mindsetet a legjobban azok közül, amiket láttam. Mindenképpen ajánlom.
És sokadjára jut eszembe a témában Gaiman 2011-es újévi kívánsága. Make mistakes.
Az már más kérdés, hogy a gyakorlatban ezt mennyire vagyok képes alkalmazni, és mennyire torpanok meg egy esetleges kudarctól, vagy akár annak lehetőségétől. És mennyi kudarc kell ahhoz, hogy végül feladj valamit - mert az se jó, ha mindig nekimegy az ember a falnak, hogy ha elég jól csinálom, egyszer biztos betörik...

Vaják képregény 3

Közben túlvagyok egy újabb fordításon, úgyhogy most már jelenthetem: valamikor a Vaják képregénysorozat harmadik része is megjelenik Hollók átka címmel.
Történetben ez a legérdekesebb szerintem, és minden spoiler nélkül csak annyi, hogy talán ebben a legemberibb és egyszerre a leginkább kedvemre való Geralt. Van ugyan egy rész, ahol bele tudnék kötni a történetvezetésbe, de ez leginkább az én nyavalyám. Plusz ez a rész áll a legközelebb a játékokhoz, mert közreműködött benne egy CD Projektes szerző.
Ami a grafikát illeti, ez a rész talán kevésbé művészi, mint az előzőek, sokkal plasztikusabb. Nekem az előző jobban tetszett, de ez ízlés kérdése, és mint rajzok ezek is professzionálisak.
Szóval várjátok csak, jó lesz...

Nyavalyák

Szóval az van, hogy március óta köhögök. Nem mindig ugyanúgy, és vannak jobb meg rosszabb napok, de általában mindenki összerezzen tőle, és vagy csúnyán néz, hogy miért nem megyek haza meggyógyulni, vagy meg is jegyzi, hogy betegszabit kéne kérni.
Először csak azt gondoltam, biztos még a februári influenzából maradt. Aztán gyanús lett, hogy nem, akkor elmentem dokihoz. Ő azt mondta, szerinte reflux, szedjek rá gyógyszert. Kételkedtem a dologban, mert nekem mindig is nagyon jó volt a gyomrom, mindent meg tudtam enni, sokat is, nehezen emészthetőt is. Szeretem is a finom ételeket, és sosem fájt a hasam. Most se fáj, márciusban se fájt. Azt hittem, a refluxnál az embernek fáj a hasa meg büfizik meg minden. De elkezdtem szedni a gyógyszert, lássuk meg, mi lesz belőle.
Nem lett jobb egy hónap alatt. Akkor elküldött a doki helicobakter kilégzésre, tüdőröntgenre, allergiavizsgálatra, teljes vérképre és további gasztroenterológiára. Nem vagyok allergiás, minden negatív lett, kivéve a röntgen, ahol gyanakodni kezdett a néni, hogy amúgy nem látszik semmi, csak ha nagyon nézi, bele tud magyarázni valamit. Úgyhogy elküldött CT-re. Elmentem.
Kiderült, hogy hörgőtágulásom van. Ami általában csak a dohányosoknál alakul ki. Én ugye nem dohányoztam soha. Volt két tüdőgyulladásom, de erre azt mondta a pulmonológus, hogy már ezek is jó eséllyel azért húzódtak ennyire el, mert már akkor is megvolt ez a tágulás.
Erre nincs gyógymód, el kell viselni, kontrollálni kell, és mostantól minden influenza elleni védőoltást be kell adatnom magamnak.
Közben a gasztroenterológus megnyomkodta a hasamat, és mondta, hogy azt nem tudja, mi van a tüdőmmel, de szerinte tuti van refluxom, úgyhogy felírt erősebb gyógyszert. Ezt szedtem két hónapig.
Szeptember elején három hónap szedés után még mindig nem éreztem azt, hogy olyan nagyon meggyógyultam volna a köhögésből, és úgy döntöttem, inkább bizonyságot szerzek, hogy van értelme annak a sok gyógyszernek, amit beszedek. Úgyhogy bejelentkeztem gyomortükrözésre, és leálltam a gyógyszerekkel, hogy kimutatható legyen, ha van valami.
Kedden voltam gyomortükrözésen. Nem ez volt életem legkellemesebb élménye.
Cserébe kiderült, hogy tényleg van refluxom. Méghozzá elég csúnya, a gyomorszájam "tátong". Úgyhogy akkor vissza a gyógyszerekhez, és pápá paradicsom, csoki, édességek, fehér kenyér, tej, zsíros ételek. Hüpp.
Tök jó lenne, ha a köhögés elmúlna, mert eléggé zavar. De azt mondták, ezzel a refluxszal legalább 5-6 hónap.

Kiképezve

Szóval múlt héten végig tréningen voltam. Megtanultam a műszaki szövegírásban használatos statikus grafikák készítésének alapjait (itt grafika alatt elsősorban diagramot, ábrát, ilyesmit értünk, nem kézi rajzot). Ezt már korábban is viszonylag jól tudtam, de sosem árt a frissítés.
Utána elvégeztem azt a tanfolyamot, amelyért az egészet megszerveztem (hogy idejöjjön Németországból egy tréner, mert ezt a tanfolyamot nem lehet virtuálisan elvégezni): az infografikák világába nyerhettem betekintést. Nyilván nem lettem szakértő a témában, és nem fogok holnaptól Illustratorban dolgozni, de látom értelmét a tudásnak, mert a vizuális információátadás hatékonyabb és gyorsabb bizonyos esetekben, mint a szöveges.
Aztán voltam Photoshop alaptréningen. Nyilván már korábban is mókoltam ezt-azt, de azért más egy profi trénerrel gyakorlatokon keresztül megismerni egy alkalmazás csínját-bínját, nyilván egy nap alatt azért nem lettem szakértő ebben sem, de tanultam újat, és összeszedtem az eddigi tudásomat.
Csütörtök délelőtt a szakmámban egyre inkább népszerű információs videók ("how-to videos") készítéséről tanultam, amit már szintén elvégeztem korábban, de mindig jól jön a frissítés, meg én valahogy mindig fellelkesülök, amikor lehet efféle modern kommunikációs csatornákról beszélgetni. A Camtasia használatában is vannak még szürke foltok, de már kevesebb.
Utoljára pedig a promóciós videók világába pillantottunk bele, ebből lettünk a legkevésbé kiképezve, ez inkább afféle tájékoztató volt az alapelvekről, sok konkrétummal. Ez kapcsolódik talán legkevésbé a munkámhoz, viszont ennek is látom értelmét a jövőre nézve. Plusz érdekelt és tetszett. Akár még magánjelleggel is hasznosítható, elvégre legalább évente két videót készítek, hehe. Na persze a trénerünk itt már Adobe Premiere-rel és After Effects-szel dolgozott, ami nekem egyelőre kínai.
Nagyon élveztem, hogy ez egyszer nem kell kiadnom magamból semmit (jó, nyilván voltak gyakorlatok, de az más), hanem szívtam magamba a tudást, és engem kifejezetten feltölt, amikor olyan emberekkel találkozom, akik nagyon értenek a szakmájukhoz, és még szeretik is.

Video games for beginners

Még mielőtt kiraktam volna a cuccokat

Egész héten tréningen voltam, és majd erről is szeretnék írni, de még előbb a múlt péntek.
Szóval némi szervezési hozzájárulással a cégemnél létrejött egy elsősorban női dolgozóknak szánt nap, amelyen többek között volt színtanácsadás, ékszerkiállítás és workshop, fürdőbomba-készítés, Kiss Balázs Kunó előadása, satöbbi. Ami az én részem volt benne, az két dolog.
Egyrészt arra gondoltunk, hogy legyen olyan téma is, amely sztereotipikusan férfiaknak érdekes/ismert, de talán jó lenne egy ilyen bevezetés / női szemmel ránézés. Mivel senki másnak nem akadt használható ötlete, bedobtam, hogy én szívesen tartok egy előadást a videojátékokról. Miközben nagyban készültem az eseményre (=egyre riadtabban jöttem rá, hogy még mindig nem csináltam semmit, és közeleg a határidő), kiderült, hogy van egy könyv ebben a témában (Nincs kapcsolat - Hová lettek a férfiak?), és mindenki azt kérdezte, hogy majd ezt a könyvet veszem-e alapul, én meg pont az ellenkezőjéről akartam beszélni... hogy mi nők hogyan közelítsünk ehhez a világhoz, és mit tehetünk, hogy értsük vagy akár meg is szeressük a videojátékokat.

Ez meg amikor már kipakoltam

Úgyhogy huszáros vágással úgy döntöttem, demózok. Kértem négy pool gépet az IT-ről (telepítettem rájuk Heroes of Might and Magic 3-at, Rayman: Originst, Hearthstone-t, valamint Darkartát), meg vittem a sajátomat egy Ori and the Blind Forest-tel, és kineveztem az asztalomat "Videojátékok kezdőknek" bemutató asztalnak. Sőt, mi több, csináltam egy kezdőknek szóló cheat sheatet (angolul persze), amit kinyomtattam, hogy el lehessen vinni. Meg vittem pár artbookot, ami megvolt otthon, és pár szoftverdobozt, hogy jól nézzen ki az asztal.
Nem mondhatnám, hogy lerohantak az érdeklődők, de volt két kellemes élményem, egy teljesen kezdővel, és egy lánnyal, akik végigjátszotta a Witcher-játékokat.

A másik, hogy készítettem egy kétszintű gasztro-quizt, cook és chef nehézséggel. Nekem több élvezetet okozott kitalálni az egyes kérdéseket, mint amennyi energiába került valószínűleg kitölteni, de ha valaki szeretné próbára tenni a tudását, akkor szóljon, és küldöm... :)

Nyuszi Gyuszi és Csubakka

Még két hónap van a harmadik születésnapjáig, de amióta miniovis, azóta nem mulaszt el lehetőséget, hogy hangsúlyozza: ő már nagylány. És igazából tényleg az is. Gyönyörűen beszél (egy-két hang persze hiányzik), egész mondatokban, egészen komoly gondolatokkal és szókinccsel. A fantáziája határtalan: folyamatosan mesél, akár az autóban ülünk, akár épp aszfaltkrétával rajzol, akár a lego-emberkékkel játszunk. Múltkor csináltunk az emberkéknek asztalt és székeket, mire kiválasztotta az egyik emberkét, épített neki egy kis főzőlapot három kockából, és közölte:
- Ő a főnök, úgyhogy ő főzi az ebédet.
Máskor meg krikszkrakszot rajzolt az aszfaltra, mire mondtam, hogy szerintem az egy halacska. Ő meg rámnézett, bólintott, és hozzátette:
- A halacskának van fagyija.
Ezt még tetéztük is kicsit azzal, hogy kérdeztem, hogy az uszonyával hogyan fogja meg a fagyit, mire neki a szeme se rebbent, közölte, hogy két uszonnyal összefogja.
Rajzolni amúgy kevésbé szeret, mert látja, hogy nem hasonlít a rajza az enyémre, ugyanakkor ha végre sikerül rávenni, akkor eszméletlen, miket belelát a saját vonalaiba. Egyszer arra próbáltam rávenni, hogy rajzoljon egy napot, mire csinált valamit, és közölte,

hogy az inkább Csubakka.

Humora is fejlődik, biztos a tesójától tanulja, mert a szóviccek neki is tetszenek. Mikor a trambulinon ugrált legutóbb, hívott engem is, hogy menjek ugrálni, így, kedveskedve:
"Ugrácskálj velecském!"

De a hónap slágere a Nyuszi Gyuszi dal, amelynek eredeti szövegét némileg átírva tesójával együtt éneklik (eddig mindig mondtam nekik, hogy ne külön dalt énekeljenek, és próbálják egymást túlharsogni, de eddig az eseményig süket fülekre találtam):
"Ide néz, odanéz, szétrobban."
És nevetnek.

Amúgy nyilván hisztizik, meg felháborodik, ha valami nem úgy történik, ahogy gondolja, meg még egy mese kell akkor is, amikor már megmondtam, hogy ez volt az utolsó, meg megsértődik, ha leszidom, meg elpityeredik, ha a tesója rászól, de ennek a fele színészet, a másik fele manipuláció. És amikor nem vagyok nagyon fáradt egy hosszú nap után, akkor annyira cuki, hogy alig bírom mosolygás nélkül a szigorúan nézést.

Kiszámolja

Szóval öt éves, három hónapos. Elkezdődött az utolsó év ovi. Nem telt el három hét, és kaptam egy mms-t az egyik óvónénitől, amelyen Kistücsök egy épp négy éves ovistársnak puszit ad, és ez hozzá a szöveg: "Óriási fejlődés! Kötődés, stb.!" És rengeteg szmájli. Akkor most már úgy tűnik, minden feltétel adott a jövő évi iskolakezdéshez. Persze mindenki le akar beszélni róla (az óvónéniken és a szűk családon kívül). De szerintem halálra unná magát még egy évig oviban.
A sakkozás továbbra is sláger, bár most volt egy-kétszer, hogy megsértődött, ha nem ő nyert, azért az esetek többségében jól viseli - és közben meg egyre jobban játszik. Ha félig nem figyelek oda, mert máson jár az eszem, akkor simán megver tényleg. Közben poén, hogy pont most értünk el a Mása és a medve mesében a sakkos részig (S3E2), ahol is Mása veri meg folyton a medvét és a tigrist, és ez új kedvenc epizód.

Néha nagyon vehemens tud lenni, és sokszor direkt majomkodik, vagy dobálja a játékokat, amikor tudja, hogy azt nem szeretem, de azért kritikus helyzetben mindig tudja, hol a határ. Amikor az építkezésen megmondtuk neki, hogy középre nem mehet, mert ott veszélyes, és véletlenül beejtette a papucsát, ott állt a beton szélén, és azon tanakodott vagy húsz percig, hogy a szabályok betartásával hogyan szerezhetné meg mégis a papucsát. A kivitelező megkérdezte, hogy "Mindig ilyen nyugodt ez a gyerek?".
Mostanában szerintem elkezdte foglalkoztatni ez a lány-fiú kérdés (nyilván csak ovis szinten). Amikor eddig olvastuk a Kippkopp gyerekei c. mesét, akkor a kipikopik eléggé nemtelenek voltak, de legutóbb rákérdezett, hogy melyik kipikopi lány és melyik fiú. Mondtam neki, hogy mondja meg ő. Kiderült, hogy Bogyó, Virág és Mogyoró lány, Levél és Csigabiga fiú.

Ja, meg elkezdtünk pedálos biciklizni, mert váratlanul kiderült, hogy van. Vettünk sisakot, hogy vonzó legyen a történet, és már egyszer el is mentünk a legkisebb körre a környéken. Elég óvatos, mondhatni, de szerintem lesz ez még jó is. Csak csinálni kell, és a környékünkön eléggé göcsörtös az út.
Az utóbbi hónap kedvenc elfoglaltsága amúgy a szorzótábla-készítés. A 10x10-es már snassz, és az A4-esre nem is igazán fér jól ki, úgyhogy változatos módokon 6x10-es, 8x12-es és ilyesmi készül. Sőt, legutóbb kaptam egy A4-est egy 6x9-essel, aminek a hátuljára ráírta, hogy a tesójának és nekem készítette, a tanuláshoz. Igen, ő tölti ki a számokat. A nagy részét fejből, a többit kiszámolja.

Dö Big Nyúz

Ma vált valósággá - és ezáltal publikussá - az év legnagyobb híre: Leányfalura fogunk költözni.
A folyamat már korábban elkezdődött, ugyanis egy némileg elhanyagolt házat kell hozzá jelentősen felújítani, ami miatt el kellett adnunk a jelenlegi ingatlanunkat, viszont most már minden úgy tűnik, mintha sínen lenne, és egyelőre sehol egy alagút.
A régi helyről december 15-ig kell kiköltöznünk. Az új hely most így áll:

Úgyhogy lehet drukkolni vagy kuncogni, vérmérséklettől függően. Mindenesetre most az "unalmas óráim" csempenézéssel, kályhatervezéssel és ablakméricskéléssel telnek. A közeljövőben lehet, hogy lesz még ez ügyben post.