A kapálás és kirándulás nemzetközi ünnepe

A munka ünnepét a magam részéről kapálással és kirándulással töltöttem. Az előttünk lakók eléggé elhanyagolták a kertet, és mi eddig csak részben tudtuk helyrehozni a dolgot. Úgyhogy tegnap kicsit nekiestem a kis opportunista gazoknak, felesleges bokroknak, magról nőtt vadszilváknak, és megritkítottam őket. Még van bőven dolog, de azért szépül a kert is. Valamint megalkottuk az idei veteményesünket is, két tő kaliforniai paprikával, hat tő különféle paradicsommal, némi cukkinival, két uborkával, és idén kísérleti jelleggel vettünk négy karalábét és négy zellert is, leginkább a gyerekeknek, hogy értsék, hogy vannak dolgok, amik a föld alatt teremnek. Ez a helyzet most:

Délután pedig elkirándultunk a házunktól 2,4 km-re levő Álló-rétre, ami nagy szám, mert ezt végigsétálta a 3 éves kislányom is (there is always a first). A motiváció persze a hátizsákjában lapuló finomság volt, de a cél szentesíti az eszközt.
És hogy mégegy közhellyel éljek, az út a fontos, nem a cél: láttunk ganajtúró bogarat, szőrös hernyót, gyászcincért és gyíkot, úgyhogy volt bőven böngésznivaló a Búvár zsebkönyvekben a kirándulás után.