Majdnem hat

Kistücsök egy hónap múlva hat éves, és történelmi mélyponton vagyunk. Eddig is idétlenkedett néha, meg eddig is piszkálta a tesóját néha, meg eddig se lehetett sok mindent kihúzni belőle azzal kapcsolatban, hogy mi történt vele rajtunk kívül, de ma reggel az óvónéni megkérdezte, hogy elmesélte-e a gyerek, mi történt pénteken. Mondom nem.
Azt hittem, elsüllyedek, mikor közölte, hogy a logopédus visszahozta a csoportba mondván, hogy nemcsak ő idétlenkedik az órán, hanem a többieket is zavarja, nevetteti, nem tud dolgozni miatta.
Szomorú, de még el is tudom hinni, hogy így történt, úgyhogy nem mentegetem. Az utóbbi egy hónapban mintha tetőfokára hágott volna a "rosszasága". Sose volt ilyen, kb. szeptemberben kezdődött a lejtő, amikor nyár után újra oviba ment, azóta persze nyilván nagy mennyiségű sokk érte: költözés, ideiglenesség zaklatottsága, megint költözés, idegen hely, iskolaválasztási mizéria, az ismeretlentől való tartás, stb.
Van három hónapom kinevelni belőle ezt az elromlott magatartást. Öt évesen kellett volna iskolába mennie, akkor minden rendben volt vele (viccelek).

Pedig amúgy amikor épp nem idétlenkedik, akkor zseniálisan okos, beszélgetünk, hogy Magyarország harmadakkora, mint Németország, Szlovénia meg harmadakkora, mint Magyarország, erre rávágja, hogy akkor Szlovénia kilencedakkora, mint Németország. Egyre jobban érti a térképet, mindent megjegyez, mindent megkérdez, mindenről lehet beszélni vele. És egy nagyságrendet ügyesedett is: kb. három hete ült először biciklire, eddig sose tetszett neki, és most már (pótkerékkel ugyan, de) hasít a teraszon. Focizni még mindig szeret, de sakkozásra mostanában nem lehet rábírni, inkább régi, regressziós játékokat játszik (pl. duplóval). Úgyhogy nyilván zavarja valami, de azt még nem derítettem ki, hogy micsoda.

Voltunk vendégségben kedves barátoknál gazdaságban, és amint kiszálltunk az autóból, azonnal elfancsalodott a képe, hogy ő be akar menni a házba. Nem értettem, mondtam neki, hogy menjünk, nézzük meg az állatokat, de már-már sírva fakadt, ezért bevittem a házba, és megpróbáltam ott kiszedni belőle, mi a baj. Végül csak órákkal később, délután sikerült kihámozni, hogy az ovival volt valami tanyán kirándulni, és ott megijedt egy disznótól (gondolom, felugrott vagy ilyesmi), meg a szaguk is kellemetlen persze, és ez a rossz élmény előjött neki, és ezért nem akart körbemenni a gazdaságban.
Na, valami ilyesmi kéne most is, hogy fény derüljön arra, miért csinálja az idétlenkedést.

Legnagyobb stresszfaktor az életemben jelenleg az, hogy éppen ma kiderült, hogy az ovi az eddigiektől eltérően fordítva csinálja a nyarat, azaz júliusban vannak bezárva, és ügyeletet egy tök másik ovi tart a városban (ugye az előző városban, ahonnan elköltöztünk), és augusztusban van ügyelet emebben az oviban. Ami szívás, mert egyrészt augusztusban már iskolára akartam készülni, másrészt a másik oviban meg pont augusztusban van szünet, úgyhogy jelenleg tíz héttel kell valahogy gazdálkodnunk, ha nem akarom, hogy tök idegen helyen tök idegen óvónénikkel töltse a napjait (és valószínűleg még jobban a lelkére menjen a bizonytalan környezet). Persze kussoljunk, ha két külön oviba járatjuk a gyerekeinket.