Szóval ellátogattunk az "anyaországba", a faluba, ahol a cég tízezer alkalmazottja dolgozik. Találkoztunk ugyanazokkal a kollégákkal, részt vettünk egy rettenetesen uncsi meetingen, ebédeltünk az ingyen canteenban, megnéztük a csillivilli új épületet, ahol minden fal és ajtó fekete, cserébe a wc-ben papagájos a tapéta, felmentünk egy teraszra, ahonnan az egész környéket be lehetett látni, aztán gyorsan elsétáltam a közeli boltba szuveníreket venni, és már indultunk is a reptérre a Crossroad X-ünkkel, és beccszó elég időt hagytunk, csak kicsit kalandosabbra sikeredett, mint szerettük volna, mert dugó volt, aztán tankolni kellett, és a nyomi Crossroad-nak a bal oldalán van a szája, aztán meg túlmentünk a kettes terminálon, úgyhogy az egyesen adtuk le az autót (ez szerencsére stresszmentesen zajlott), aztán át kellett bumliznunk a kettes terminálra, mert mégis onnan ment a repülő, aztán elvették a szuvenírsajtomat a piszok őrök (a zabszeletemet, ami tök ugyanolyan állagú illetve pont annyi, ha nem több nedvesség van benne, azt meg meghagyták), aztán meg a 44 kapuból a 43-ig kellett elsétálnunk mintegy tíz perc alatt.
De azért hányattatott sorsunk ellenére még így is átéreztük, hogy mennyire jó nekünk, hogy nem kell visszavezetni tíz-tizenegy órát, hanem felpattanunk a repcsire, kicsit késünk, kicsit turbulálunk a magyar esőben (Németországban verőfényes napsütés volt két napig), aztán pedig már meg is érkeztünk.
Kis családom kijött a reptérre értem, és végre semmi gixer nem akadályozta meg, hogy megörüljünk egymásnak az ajtóban, úgyhogy sikerült majdnem filmbe illő nyálassággal előadni a találkozást.
Kicsit sajnáltam a tegnapi napot, hogy amennyi erővel a HQ-ba mentünk, mehettünk volna Heidelbergbe is kicsit turistáskodni, de végül is munkanap volt, úgyhogy dolgoztunk is valamit, plusz nem tudtam volna elkészíteni ezt a képet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése