Ruccanás második nap

Ma volt a fejtágítás, okosodás szakmailag. Előre megfontolt szándékkal halálra etettek minket: érkezéskor perec-péksüti-wrap, kávészünetben brownie-gyümölcsök-muffinok, ebéd ugye alapból ingyen van, második kávészünetben refill, majdnem minden booth-nál apró csemegék, közben ingyen italok... Valószínűleg úgy éltem túl, hogy minden másodikra csábultam csak el, és igyekeztem legalább részben tartani a diétámat, úgyhogy maradt a gyümölcs és az innivalók. Egy répatorta-szeletre és egy áfonyás muffinra nem tudtam nemet mondani, illetve a brazil kollégáktól kaptam egy kis repi-mogyorós snacket, de mikor elérkeztünk a vacsorameghíváshoz a kollégákkal, akkor már éreztem, hogy csak valami nagyon gyerekméretű menüt tudok bevállalni, szerencsére nem néztek nagyon csúnyán.
De maga a konferansz is kiváló volt. Már maga az előadóterem olyan impresszív, mintha színházban lettünk volna. Rengeteg előadás, pár meghívott előadóval, a témák is érdekesek voltak - egyik sem olyan, amit holnaptól tudok használni a napi munkámban, de valahogy jól esett a megerősítés, hogy tényleg fontos, amit csinálok, és mások is vannak rajtam kívül, akik ezt a munkát végzik, és kb. ugyanazokkal a problémákkal küzdenek; jó megismerkedni az aktuális trendekkel, megpróbálni elképzelni, hogy ez a mi területünkön hogy működne... És volt szó például az interaktív videókról is, amelyek most kezdenek teret hódítani pl. Netflixen, és hogy vajon tudnánk-e használni a user assistance-ben... Ez volt a legszórakoztatóbb előadás. A leghasznosabb pedig a feladatorientált tartalomról szólt, mert valószínűleg nekünk is ez lenne a követendő irány.

A szünetben kipróbáltunk egy vicces kis csapkodós játékot: asztal, kb. 8x8-as fénymátrixszal, szemben álló felek, az egyik oldalon sárga, a másik oldalon kék fények villannak fel random a 8x4-ben, és adott idő alatt ki csap le többet. A rekordom 71 csapás volt, amit jónak ítélek meg teljesen laikusan.

Na jó, voltak a szünetekben info booth-ok is különböző témákban (ott kaptam a fenti mogyorós ajit), ezeknél is lehetett inspirálódni. Az egyik legkelendőbb téma mindig a UA visibility, azaz hogy a mi munkánk akkor jó, ha nem is veszik észre, és ugye akkor veszik észre, ha valami baj van, ha valamit rosszul csinálunk, mert akkor van bibi a képernyőn. Szerencsére úgy érzem, a mi teamünkben nincs ilyen gond, de azért érdekes volt olvasni tippeket-trükköket, hogyan tűnjünk ki, hogyan vetessük észre, hogy a mi munkánk is a termék szerves része.

Az estét egy a környéken neves borász éttermében töltöttük, ahol is sem bort nem ittam, sem nem bírtam komolyabb kaját magamba préselni, viszont a kedves német kollégákkal megbeszéltük, mi hogy van nálunk és náluk, milyen a munkába járás, milyen autóval, ki honnan származik, és ki volt már Budapesten. Szóval a szokásos kicsit fura, de azért kellemes társalgás amúgy kb. vadidegen emberekkel, akikkel csak skype-on szoktam értekezni, csak munkaügyben.

Achievement of the day: külföldön vezetés pipa.

Ja, és vicces, hogy beszélgettünk kolléganőmmel, hogy mikor jártam a környéken utoljára, és hetykén rávágtam, hogy hat éve, de bizony most kikerestem a blogomból a bejegyzéseket (0. nap, 1. nap, 2. nap, 3. nap, 4. nap), és volt az nyolc is. Na jó, hét és fél.