Szóval az utolsó pillanatban a főnököm (<3) mégis úgy döntött, hogy menjünk repülővel, úgyhogy a hajnali indulás helyett kényelmesen, kora délután felröppentünk Ferihegyről, és már itt is voltunk ötre. Fél hatig álltunk sorba a bérautónkért, amit gondoltunk, hogy jó lesz a "compact" kategória nekünk, nem kell nagy batár. Úgyhogy kaptunk egy Opel Crossland X-et, carplay-jel, automata váltóval, és mindennel, mi szem-szájnak ingere, úgyhogy az autobahn is elhussant Frankfurttól Leimenig.
A piciny hotelünk recepcióján idősebb, csodálatos angolsággal beszélő, eszméletlen kedves bácsi fogadott minket, a wifihez külön kódot kellett kérni minden eszközre, a fürdőszoba kicsit retro a világosbarna színű szaniterekkel és a kerek mozaikokkal, de a szoba tágas, Penny Market két percre, olasz étterem négy percre, szóval mi kell még?
Az utazás varázslatos része az volt, amikor kiderült, hogy egy évek óta nem látott barát épp Frankfurtban lesz a héten. Aztán kiderült, hogy még csak most megy ő is. Aztán kiderült, hogy ő is repülővel. Aztán kiderült, hogy ő is Wizzairrel, pont azzal, amivel én. Mindenkinek van olyan ismerőse, akivel évekig nem találkozik, aztán ott folytatja a beszélgetést, ahol abbahagyja? A régi történetek megelevenednek, már-már elfeledett, megmosolyogtató emlékek előjönnek, és vicces.
Holnap lesz a nagy szakmai nap, úgyhogy koránkelés, izgalom. Majd írok megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése