Walldorf-saláta*

Ma kaptam egy kis ízelítőt a rossz előadásból is. Mai oktatóim ketten voltak: a férfi halkan és érdektelenül beszél, folyton a papírját nézi, és elbizonytalanodik, ezt nagyon szofisztikált angolsággal palástolja. Mintha először tartaná ezt a kurzust, pedig állítólag nem. A nő határozott, mosolygós, vidám, hangosan beszél, viszont úgy kapkod, mint egy óvodás: belevág egy témába, eszébe jut róla valami, gyorsan elmondja, de csak félig, mert meg akar mutatni valamit, eddigre elfelejtette az első témát, satöbbi. Ráadásul amit tanulnom kell, azt a gyakorlatban gyorsabban és biztosabban megtanulnám, úgyhogy jó lenne sokkal több feladat. Például azt sem értem pontosan, hogy ha fél ötkor jutunk el oda, hogy megcsináljunk négy rövid feladatot (simán beleférnek fél órába), akkor miért kell azt mondani, hogy persze aki nem akarja megcsinálni a feladatokat, az mehet nyugodtan, az órának egyébként vége. Helló, ő az oktató, neki kell érdekessé tennie a témáját, neki kell azt mondani, hogy végre kipróbálhatjátok, amiről eddig csak beszéltünk, akkor most csináljátok meg ezeket a feladatokat, és megnézzük a végén (ja, amúgy semmiféle ellenőrzés nincs, Mr. Bunkó legnagyobb örömére és szerencséjére). Szóval a pedagógia teljes hiánya mutatkozik meg (ez mondjuk az összes tanfolyamra igaz). Hasznos lenne a tanfolyam-oktatók számára egy pedagógiai kurzus, legalább annyi, amennyit én tanultam az egyetemen... Nem mintha én lennék az évszázad előadója, de javaslataim mindenképp lennének, ráadásul növelnék a hatékonyságot, és így a termelékenységet is, ami meg ugye érdek.
Azt sem értem pontosan, hogy az oktatók miért ott helyben ismerkednek meg bizonyos feature-ökkel, illetve miért ott helyben próbálják kitalálni a példát, amit mutatni akarnak? Mert ez nem működik. Kábé nettó időben két óra ment el azzal, hogy arra vártunk, hogy találjanak egy olyan példát, ami megfelel az aktuális mutatnivalónak. Szerintem erre jobban fel lehetne készülni. Oké, azt értem, hogy nem ez az elsődleges munkájuk, és bizonyára a munkájukban alapos, kiváló emberek, de az oktatás nagyon fontos része egy cég életének.
És szeretném leszögezni, hogy az Életerő messze a legjobb cég betanulás szempontjából, ahol valaha dolgoztam. Csak bosszant, hogy olyan könnyen lehetne fejleszteni méég.

Amúgy Miss Strébert szerintem le fogom ütni holnap. Ma nettó egy óra ment el a hülye kérdéseivel, amelyeknek az volt a lényege, hogy "Itt vagyooook, vegyetek észre, építem a karrieremet, bele akarok szólni mindenbeeeeeee". Konkrétan megkérdőjelezte olyan feature-ök létjogosultságát, amelyekről most hallott először, és csak simán "nem tetszenek neki". Meg azon lamentált mintegy tíz percig (nem túlzok), hogy a "Ready for Language Editing" az túl clumsy megfogalmazás, és lehetne szebben. Grrrrrrr...
Mr. Bunkó ma csak a szokásos formáját hozta, viszont megtudtam róla, hogy orosz. De róla nem ejtek több szót, mert miután lelkesen ecseteltem DG-nek, mennyire nem tartom etikusnak, hogy valaki egy tanfolyam alatt a saját laptopján mással foglalkozik, DG ma három órát facebookozott. Értem én, hogy unatkozott Miss Stréber szenvedései közepette, én is. De kérem, ar-í-esz-pí-í-szí-tí...

Úgyhogy tanfolyam után kicsit kiszellőztettem a fejemet, ennek keretein belül körbesétáltam a falut. Átkapcsoltam turista üzemmódba, úgyhogy most megosztom, mire jutottam.
Walldorf valójában város, kérem szépen. A wiki oldal szerint Németország egyik legjobban virágzó városa. Na, ez látszik rajta. Amellett, hogy totál csöndes, nyugis, az összes német kolléga panaszkodott, hogy a franc se akar itt lakni, valahogy mégis 14 ezer lakosa van, akik mind rendmániásak. Az utcák mindenhol tiszták, rendezettek, és minden kert, amely mellett eljöttem, megépített minicsoda. Minden fűszál úgy áll, ahogy kell. Akár egy négyzetméter kertből is látványosságot csinálnak. Mutatom:

Ha van fű

Ha fű helyett fenyőreszelék

Pálmafa (!)

Emellett képesek voltak, és építettek egy aquaparkot is, de a kerítés mellett csak a csúszdát láttam rendesen. Egy csomó ház tetején láttam napelemet, ami szerintem menő. Próbáltam naplementét fényképezni, de sajnos pont nyugat felé határolja a várost egy komolyabb autóút, és hiába mentem ki a falu szélére, a horizont valahogy nem volt ideális.
A piszkoknak még erdejük is van a falu határában, ha esetleg természetre vágynak, le is fotóztam, de nem lett szép a kép, úgyhogy azt most kihagyom.
A mintegy egy órányi sétálás alatt 1, azaz egy darab olyan kertet találtam, amelyikben dzsungel uralkodott:

De ez is rendezett dzsungel

Viszont találtam egy igazán gazdagember-villát:

Ami semmilyen szempontból nem meglepő, de ennek kapcsán megemlítem azt is, hogy amúgy itt született John Jacob Astor, aki a maga idejében Amerika leggazdagabb embere volt.
Az egyetlen dolog, amit nem tudtam beleilleszteni az egyébként kialakult képbe, az a minden harmadik utcasarkon található cigaretta-automata volt - sokszor simán a kert végében, általában szerencsére használaton kívül. A legegyszerűbb, ha azt képzelem, hogy szentimentális okokból tartják meg őket, és nem rontom el az imidzset azzal, hogy ennyien dohányoznának itt.

Ja, és még valami, amit szintén a wiki oldalról tudtam meg, és vicces, hogy éppen most volt aktuális az életkémben (és nem is meséltem róla, most nézem, amit nem is értek!, csak annyit, hogy hazajöttem), nevezetesen, hogy Walldorf mellett találtak a hallstatti kultúrához tartozó halomsírokat. És mennyire menő, hogy én pont most voltam Hallstattban, és pontosan tudom, miről beszélek... És hogy pont itt is találtak pont ilyen leleteket, az meg regénybe illő.

* Bocsánat, ezt a címet már nagyon el akartam sütni... :) És igen, tudom, hogy egy l-lel van eredetileg.