Pálvölgyi-barlang

Hétvégén ellátogattunk a Pálvölgyi-barlangba. Érdekes, hogy a Szemlőhegyiben voltam már életemben több mint tízszer, de a Pálvölgyiben talán ha egyszer, még gyerekként. Maga a barlang is érdekes persze, és nagyon izgalmas a sok meredek lépcső és gyönyörű képződmény, de az élmény felét ezúttal Laci bácsi, az idegenvezetőnk adta. Először is megvárt bennünket, mikor már indult a csoport, és mi még a pénztárban vettük a jegyeket. Aztán végig vicces, kedves és érdekes volt, amiket mondott. Engedte, hogy a gyerekeim kapcsoljanak le vagy fel egy-egy lámpát, bekiabáltunk a boszorkánykonyhába vacsoráért, szóval teljesen interaktív és élvezetes volt. 

A hab a tortán az volt, amikor elmondta, hogy megmutatja a teljes barlangi sötétséget. Ilyenben még nem volt részem, és nagyon izgalmas volt a "pitch black" fogalmát sajátkézből megtapasztalni. Utána még felkapcsolt egyetlen elemlámpát, azt demonstrálva, hogy a barlangászok mit látnak a lámpájukkal, az is érdekes volt, persze, de a teljes sötétség méginkább.

Észre sem vettük, úgy elrepült az egy óra. Kiérve amíg kicsit megmelegedtünk, egy nagyon jól kialakított, bunkerszerű kis építmény járataiban játszottak a gyerekek, az is lehetne több játszótéren. Ha nagyobbak lesznek, akkor meg mehetünk valami érdekesebb kalandtúrára is.

Budapest Eye

Most, hogy már jó idő van Most, hogy már meguntam, hogy mindig valami baj van az idővel (vagy hideg van, vagy fúj a szél, vagy simán nem süt a nap), gondoltam, elrángatom a csemetéket az óriáskerékhez, mert már rengeteget nézegettük az enciklopédiában és már többször megígértem, és ezen a héten úgyse baj, ha mindenféle program vonja el a figyelmünket.
Éppen nem volt senki, úgyhogy amitől féltem, hogy majd fél órát kell sorban állni, és szétunják magukat közben, az nem volt. Csak simán odamentünk, beszálltunk, és megmondták, hogy három kör lesz, de végül ötre maradtunk - gondolom jófejségből, és nem azért, mert elfelejtettek minket.
Nem megy nagyon magasra, de azért így is sok mindent meg lehet figyelni föntről, jól néz ki. Még akár azt is mondhatnám, hogy túl gyorsan megy a kerék, lehetne egy kicsit többet hagyni nézelődni az embert.
Kisebbik törpének jobban tetszett az óriáskerék melletti játszótér, amelyet pár perc alatt teljesen birtokba vett. A nagyobbik törpe jobban értette, hogy mi történik, és szerintem tetszett neki. A harmadik körnél már magától mondta, mikor értünk fel a legtetejére.

Budapest másképp

Szombaton el lettem rabolva meglepetés-sétahajózni a Dunán.
Ilyet utoljára gyerekként éltem át, és alig emlékszem rá, valamint az egészen biztosan nem este volt, hanem nap közben, úgyhogy Budapest fényeit most tapasztaltam meg igazi pompájukban.

Sajnos a képek nem sikerültek jól

Rettentő meleg volt, amíg el nem indult a hajó, attól kezdve viszont igazán kellemes menetszélben lehetett ücsörögni az ablakos hajóorrban, és csodálni a jobbra-balra felbukkanó, amúgy ismerős, de soha ilyen közelről nem látott épületeket.
A svédasztalos vacsora is ízletes volt, én igyekeztem a szénhidrátszegény ételeket választani, úgyhogy végül kolozsvári káposztát ettem, egy grillezett csirkecombot, sokféle sajtot, némi zöldséget, és a végén még megkóstoltam a fokhagymás sertéssültet is.
Általában én igyekszem jóféle meglepetést találni a környezetemnek, de ezúttal én kaptam egy szuper élményt. Beigazolva látom magam: ha sikerül jól eltalálni, akkor a meglepetés az jó dolog.
Budapest pedig szerintem továbbra is nagyon szép.

Buszmetróvillamos

Kicsit sznobnak fog hangzani, pedig egyáltalán nem annak szánom: így, hogy nem kell minden nap BKV-vel utaznom, kifejezetten élvezetes egyszer-egyszer igénybe venni a busz-metró-villamos kombót. Tök jól el lehet olvasni a híreket az új kiállításokról és könyvekről, meg lehet szemlélni a várost úgy, hogy közben nem rohan az ember és nem kell odafigyelnie a forgalomra, és szerintem még gyorsabb is volt, mintha autóval próbáltam volna küszködni a dugóban és a parkolással.
Egyetlen dolog zavart, viszont az borzasztóan: a dohányzás. Hihetetlen, mennyire elszoktam tőle, és csak simán megyek valaki mögött, aki dohányzik, akkor már köhécselnem kell.
De amúgy még a járművek utáni futást is élveztem, többet kéne edzeni. A Kossuth tér viszont még mindig gyönyörű.

Elképzelt városnézés

Közben azon szórakoztam egy kicsit tegnap, hogy a londoni utazás alapján megpróbáltam elképzelni, hogy ha én külföldi lennék, és öt napom lenne Budapestre, akkor miket néznék meg.
Első körben megnéztem a Budapest City Card oldalát, ami nem pont olyan, mint a London Pass, hogy kifizetsz egy csomó pénzt előre, és akkor mindenhová bemehetsz ingyen, hanem olcsóbb, és csak pár helyre mehetsz ingyen (pl. Állatkert), viszont sok helyen meg kedvezményt ad. Viszont alapból benne van a BKV, ami fontos.
Aztán megnéztem a látványosságok listáját. Elég sokról azt se tudtam, mi az, vagy sosem jártam benne magam sem... A maradék viszont elég menő felsorolás a lényegből, meg merném kockáztatni, hogy teljes. Simán el tudnék tölteni itt öt érdekes napot külföldiként, és ugyanúgy nem látnék mindent, mint Londonban. Ez jó érzéssel töltött el. A London Eye meg a viaszbábok helyett termálfürdőben utazunk... a Parlamentünk meg minimum ugyanolyan szép.