Az ezeregy éjszaka meséi

Igazából nem is tudom, mikor kezdtem a blogolást (ja de, 2004-ben). Kb akkor, amikor ez még menő volt. Először nyilván a freeblogon, aztán, mert én ugye egyéniség vagyok, a saját honlapomon kértem a honlapkészítőmet, hogy oldja meg, hogy oda blogoljak, aztán mikor szakítottam szegény Indira Myles-szal, akkor jöttem ide, 2011. április 9-én.
Az első bejegyzésem arról szólt, milyen sokféle néven szólítanak, milyen sokféle "arca" kell legyen az embernek. Mostanában legtöbbször Anya vagyok, gyakran Zsófi, nagyon ritkán Mandzsi, és azóta van egy titkos nevem is, amit nem árulok el. A kisfiamtól kaptam.
Ez az ezeregyedik postom itt (az ezredikre akartam erről írni, csak közbeszólt a huszadika). Valószínűleg volt még egyszer ennyi 2004-2011 között. Ami már elég durva szövegállomány, és nem tervezem abbahagyni. Remélem, hogy az unokáim majd nem szenvednek a végigolvasásával (a többsége, ahogy ez már csak lenni szokott a blogoknál, nyafogás). De ha majd nyolcvanéves mamóka leszek, és sírva nevetni lesz kedvem, előveszem, és én magam elolvasom, esetleg kivonatot készítek belőle az utókornak.
Időm szerintem lesz rá.

Limonádé

Hol járok?
Arra biz', ahol
Rétest kapok estére
Mert egyszerre léptem
Innom félig teli pohárból
Narancslevet lehet, vagy
Citromot cukorral
Ez a limonádé
Gyógyital

Renaissance

Ide költözésem utolsó mozzanataként végre sikerült megújítanom az Indira Myles honlapot. Mostantól az a koncepció, hogy azon a honlapon csak az IM-es infók-hírek-írások fognak szerepelni. Többek között feltettem Shajaran c. regényemet letölthető formában, az összes megjelent művemből egy kis ízelítőt, valamint az eddigiekhez képest új kedveskedésként az Ár(ny)folyamok c. Mass Effect novellámat szintén teljes egészében. Még béta állapot, tehát egy-két dolog fog változni, de most már legalább mindent én piszkálok rajta.
Emellett a MEK-re is felkerült a regényem. Érdekes, hogy a saját nevem alatt fut. Nem mintha baj lenne, sőt, igazából azt hiszem, örülök neki.
Most viszont szélsebesen megyek aludni, hogy holnap legyen.

Áll-leesés

Azt nem tudom, meséltem-e anno, hogy 2007 táján megkeresett egy fiatal srác, hogy ő szeretne forgatókönyvet írni a Shajaranból. Hűha, mondtam magamban, kemény fába vágta a fejszéjét, na nem azért, mert olyan jó lenne, hanem mert kicsit sok az idősík. Akkor elkészített valamit, de aztán elsikkadt a dolog.
Nem olyan nagyon rég újra felbukkant, immár 4 évvel idősebben, és újságolta, hogy ismét elővette a dolgot, és most már rendes forgatókönyvíró-programmal, megfelelő formátummal csinálja. Mondtam, hogy rendben, csak küldje el a végén láttamozásra.
Hát elküldte.
Engem mindig elképeszt ez a lelkesedés, pedig néha azt hiszem, hogy lelkesedésben én is elég jó vagyok. És nem is lett rossz szerintem. Arra persze nagyon kíváncsi vagyok, mit akar kezdeni vele, de mindenesetre hihetetlen jó érzés volt olvasni a hűen megőrzött párbeszédeket, az alapos instrukciókat egész más formában, mint ahogy én anno elképzeltem.

Link-ség

A blogomat ugyan átköltöztettem az írói honlapomról, de azért a statisztikák érdekeltek, már csak az összehasonlítás miatt is. Ezért tegnap vettem a fáradságot, és átböngésztem Google Analyticsben a látogatásaimat, illetve hogy honnan érkeztek meg az indiramyles.hu-ra a gyanútlan áldozatok.
Hát ez valami eszméletlen jó élmény volt! Pár állandó linket persze pontosan tud az ember (ezeket majd meg is kérem, hogy módosítsanak), de az igazi élményt az jelentette, mikor rábukkantam egy-egy olyan oldalra, ahol csak egyszer említettek meg, jó eséllyel ismeretlen emberek. Példának álljon itt egy tavaly augusztusban utoljára frissített oldalról egy 2008-as bejegyzés:
"Nemrég kezdődött (újrakezdődött) blogolós életem napfénnyel szövi át Indira Myles. Csak most találtam rá, és a versek iránti tiszteletem arra kötelez, hogy ezt az élményt megosszam mindenkivel."
Vow. Az embernek tisztára feldobja a napját.
Lehet, hogy a verseimet is átköltöztetem ide...