2020. február 17., hétfő

Picard négy rész után

Eddig nekem nagyon tetszik a Picard. Az intro is mutatja, hogy ez egy kicsit más, mint az eddigiek, úgymond "öregesebb", a szó legjobb értelmében: a sztori érett, megfontolt, sok nosztalgiával és mély gondolatokkal. SPOILER.

2020. február 12., szerda

Napom

Reggel kivételesen nem én indultam előbb, ahogy szoktam, úgyhogy egészen 6:15-ig aludtam a szokásos 5:40 helyett. Gyorsan betettem egy mosást, összekészítettem a cuccomat, aztán leültem, és tíz perc alatt kicsit varrogattam a farsangi jelmezt, ami péntekre kell, majd felébresztettem a gyerekeket, öltözés, reggelizés, hajfonás, satöbbi, ügyesen időben elindultunk. Beértem Budapestre, dolgoztam, ezen belül is doksit írtam, planningeltem, próbáltam tartani a lelket kollégákban, Toastmasters officer meetingre mentem, csapatújságot szerkesztettem. Aztán elindultam vissza Leányfalura az ovis szülőire, de tizenöt perccel előbb értem oda, úgyhogy gyorsan beugrottam a papírboltba egy folyékony ragasztóért meg egy postairónért, ami kellett Kistücsöknek. A szülői másfél órásra (!) sikeredett, én nyertem meg a jegyzőkönyvezést, majd miután lement, az óvónők felkérésére rövid kis bemutatót tartottam azokból a játékokból, amiket anno én találtam ki a gyerekeknek otthon fellelhető eszközökből (tojástartó, befőttesüveg-tető, stb.). A szülők nem lelkesedtek annyira, hogy tovább rabolom az idejüket, de ha már elvállaltam, igyekeztem jól átadni, amit szerettem volna.
Aztán újra elindultam Budapestre, mert pont ezen a napon még régi kedves ismerősök is szerveztek összejövetelt. Este hét körül értem oda, fáradtságomat igyekeztem elleplezni, nem tudom, mennyire sikerült. Jó volt nosztalgiázni, látni a régi arcokat, merengni mi lenne ha kérdéseken, felidézni ezeréves ötleteket.
Végül másodszor is hazavezettem, út közben legalább hallgattam egy kis Sandersont.
Néha csodálkozom, hogy a körülményekhez képest egészen kevés dolgot felejtek el.

2020. február 6., csütörtök

Farkas Zoltán: Kárpótlásul akarat

Naszóval, lassan nyomdába megy a könyv, amelyen tavaly november elejétől január közepéig dolgoztam. Kicsit több mint 1,7 millió leütést kellett könyvméretűre szerkeszteni, ami elég nagy és kihívásokkal teli meló volt, de azt gondolom, megérte.
A könyv, amely hamarosan megvásárolható lesz, önéletrajz és egyben a kis magyar valóság egy olyan szeletébe való betekintés, amiről nekem fogalmam sem lehet.
Nemrég a HIP tréningen (majd mesélek) tanultam arról, hogy kinek milyen előjogok "járnak", és mi minden dőlhet el már születéskor és később bizonyos döntések meghozatala után.
Nos, ez a könyv ennek egyszerre megerősítése és cáfolata. Szerintem a végső verzió mindenkinek tanulságos.

Fülszöveg:

Mit jelent az akaraterő? 
Felállni minden pofon után. Kitartani akkor is, ha mindenki egyetért, hogy a cél esélytelen. Dolgozni, amikor más henyél. Sosem választani a könnyebbik utat. Elszántság és önfegyelem, amivel a nehézségek ellenére is elérjük, amit akartunk.
Farkas Zoltán már születésekor halmozottan hátrányos helyzetből indult cigány származásával, öröklött alacsonyságával, és ez csak rosszabbodott, mikor egy évesen árvaságra jutott. Mégsem volt hajlandó elfogadni, hogy számára nincs kitörési lehetőség, és ugyanabba az életmódba kell süppednie, mint amit a környezete akart ráerőltetni. Elhatározta, hogy tanulni fog, és úgy is tett. Hideg pincékben, buszon, focimeccs előtt, diákmunka közben. 
Ez a történet nem fantáziaregény az akaraterőről, hanem egy olyan ember vallomása, aki nagyon mélyről indult, mégis igyekezett mindent megtenni, hogy a története másmilyen legyen, mint sorstársaié.

2020. február 3., hétfő

Csalódás kígyókkal

Tegnap szürreális élményben volt részem. A falunkba érkezett egy társulat, akik a faluházban adtak elő. Az ígéret az volt, hogy egy hüllő show-t fogunk látni, kiegészítve cirkuszi elemekkel.
Már voltunk egyszer hüllőbemutatón még Pomázon, és ott az egész termet telepakolták mindenféle kígyókkal, békákkal, még egy tarajos sül is volt, gondoltam, ez is hasonló lesz. Kár, hogy előbb kellett kifizetni a jegyet, mint hogy megláttam a setupot, mert összesen három terrárium volt a teremben, ebből az egyikben három (!) kígyó, a másik kettőben két madárpók lakott. Ez volt a teljes felhozatal.
Az előadás pedig két részből állt egy szünettel, összesen kb. hat műsorszámmal. Majdnem minden műsorszámot ugyanaz a fickó játszotta: először egy humorosnak szánt, rendkívül szánalmas részeg pincéres sketchet láttunk, aztán ő volt a bohóc, aztán zsonglőrködött, végül kést dobált. Segítője egy idősebb és két fiatalabb nő volt, de ők végig csak asszisztáltak, kivéve egy műsorszámot, ahol az egyik lány hulahoppozott. Amikor öt karikát kellett pörgetnie, egész ügyes volt, nem tudom, miért kellett az ő számának a végére az, amikor felvett vagy harminc karikát, mert azokkal én is tudok annyi ideig pörögni, amennyi ideig ő csinálta (kb. 3 mp).
A tetőpont a zsonglőrködés volt: egymástól elvett buzogányokat még nem láttam máshol. De kb. ez az egy volt érdekes valamennyire, a mélypont pedig az a műsorszám volt, amit gondolom szintén humorosnak szánt a fickó, mikor is megmutatott egy bénán mosógatógépnek kidíszített dobozt, és közölte, hogy ez a mosogatógép víz, áram és vegyszer nélkül mosogat. Nyilván azonnal kitalálható volt, hogy egy állat van a belsejében, és már nekem volt kínos néznem, hogy ez így 2020-ban egy szórakoztatónak szánt műsorszám lehet valahol Európában.
A hüllő show abban merült ki, hogy az előadás második felében (ami állt összesen a tombolasorsolásból, a késdobálásból és ebből) kivették a három szerencsétlen kígyót a terráriumból, és körbevitték a közönségnek, hogy mindenki megsimogathassa őket.
Ha a három humorosnak szánt rettenetből csak a bohóc jelenetét tartanák meg, többet zsonglőrködnének, és vennének még tíz állatot, akkor esetleg megérné az árát a belépő.

2020. január 28., kedd

Tyrael és én

Fél éves lett Tyrael, a kisautóm, úgyhogy itt az ideje megosztani az eddigi tapasztalatokat.
Télen még jobban kedvelem, mint nyáron. Nyilván többet fogyaszt, így egy kicsit jobban érdemes odafigyelni az áramköltséges dolgokra, ha hosszabb útra megy az ember, de a mindennapi bejárásnál semmilyen veszély nem fenyeget, úgyhogy lehet maxra kapcsolni a popifűtést (<3), a kormányfűtést (<33) és a sima fűtést, hogy ne fagyjon le a kezem.
A legjobb feature nyilván az, hogy mikor 6:25-kor kicsattogok a hidegbe, ő már lelkesen felmelegítve és jeget leolvasztva vár, nincs kapirgálás meg ilyen nyavalyák. És ezt akkor is meg tudja csinálni, ha a lejtő alján kell megállnom az ónos eső miatt, szóval az utca magányában álldogálva is lelkesen melegíti magát, mire odaérek. Ehhez a kényelemhez olyan könnyű hozzászokni, hogy mikor véletlenül cserélünk, és én megyek később, nem értem, hogy lehet olyan hideg az autó.
Az adaptív tempomat is nagyon kényelmes, az autó meg is áll, ha előtte megállnak. Csúcsforgalomban nem praktikus, mert még a legkisebb követési távolságra állítva is nagy hézagot hagy (ami amúgy jó, csak nem akkor, amikor amúgy is mindenki ideges). Meg azért nem szoktam bekapcsolni, mert akkor aztán tényleg csak kormányozni kell, és elalszom közben.
Amit továbbra is imádok, az a holttér-figyelő a tükrökben, nagyon praktikus, rengetegszer könnyítette meg a helyzetemet. Az ütközés-figyelmeztető néha idegesítő (főleg akkor téved, ha előttem valaki jobbra kis ívben kanyarodik), de hát jót akar a drága, így hagyom.
Az egyetlen, tényleg idegesítő dolog rajta az automata reflektor. Még nem néztem utána, hogy ki lehet-e kapcsolni, de eddig nem bírtam elég sötétben menni ahhoz, hogy bekapcsoljon (holott de).
A csendességét viszont továbbra is imádom. Ha kikapcsolom a légkondit és a fűtést, akkor gyakorlatilag semmi zaj nincs, nagy gyorsításnál kicsit "felrepül a repülő", de összehasonlíthatatlanul jobb, mint a robbanómotor.
Kicsit féltem attól, hogy ennyi automata váltós utazás után elfelejtek kézi sebességváltós autót vezetni, de nem így van. Ez olyan mélyen ivódik az izommemóriába, hogy (legalábbis ennyi idő alatt) egyáltalán nem halványult a tudás (nyilván meg kellett szokni kicsit a kuplung fogását). Ez szilveszterkor derült ki amúgy.
Nem sokszor kényszerülök arra szerencsére, hogy nyilvános helyen töltsem, otthon elég, amit a 220-ból ki tud venni, és a cégnél van gyorstöltő (tudom, ez mák). De előfordult már, pl. a Kodály köröndnél, hogy bedugtam, az is egyszerű, nincs vele macera. Mondjuk fizetős helyen még nem álltam vele. És az a tapasztalatom, hogy egyre több elektromos autó van az utakon, egyre kevésbé szabadok a töltőhelyek. Az utóbbi időben alig találtam üresen egy állomást.
Egy szó mint száz, ezt az autót nekem csinálták. Ha rajtam múlik, nem lesz többet benzines autóm.

2020. január 24., péntek

Korcsolyázás, pogácsa

Annyira cuki volt, mondom az autóban, hogy lesz farsangi vacsora a faluházban, mire Pindúrtündér tiltakozni kezdett:
- Ne együnk ott vacsorát, mert nem lesz olyan finom, mint amit Apa szokott csinálni.
Az elmúlt hónap legnagyobb vívmánya, hogy egyre ügyesebb a korcsolyázásban. Szülinapjára kapta, és már egész sokszor voltunk idén, és nagyon ügyesen tipeg-topog egyedül, amikor pedig fogjuk a kezét, akkor kiválóan csúszik mellettünk. Sőt, mikor legutóbb voltunk, akkor már egyszer teljesen magától mondta, hogy:
- Anya, most álljunk meg, és nyugodtan menj egy kört egyedül.
Az egyik korcsolyázás alkalmával véletlenül pont összefutottunk az egyik kisfiúval a régi ovijából, ami neki gondolom kicsit fura volt. Hirtelen eszébe jutott, hogy ott volt egy kis barátnője, és hogy hívták az ottani óvónéniket, de szerencsére túljutott rajta.
Mondjuk a mostani oviban is nagyon szereti az óvónéniket, és ők is dicsérik, hogy milyen szépen rajzol, illetve "milyen tájékozott a világ dolgaiban, látszik rajta, hogy foglalkozunk vele otthon". Nem akartam mondani, hogy részemről folyamatosan azzal küzdök, hogy nem foglalkozom vele eleget, de mindegy.
Karácsonyra kapott egy Sylvanian macicsaládot, és ez az ajándék be is jött teljesen: a tesójával is tud játszani vele, de mi is rengeteget játszunk, a macik élik a hétköznapjaikat, piknikezni mennek, játszanak, nyaralnak, stb. De a szintén karácsonyra kapott Logico készlet is tetszik neki, sajnos többnyire öt éveseknek való lapokat vettem hozzá, de még azokban is elég jól teljesít. Az egyetlen négy éveseknek szóló feladatsort pedig már kétszer végigcsinálta.
Jut eszembe, további teljesítmény, hogy január első napjaiban egyedül, saját lábán felkirándult velünk a Vörös-kőre, leszámítva kb. 100 métert, ahol beleragadt a sárba, és át kellett vinni a cuppogós részen. Eddig egy szakaszon mindig vinni kellett, úgyhogy ez új egyéni csúcs.
Nemrég egy keddi napon kellett fél órát várnunk egy program miatt, és baromi hideg volt, és tíz perc után már nem akartunk tovább a patakparton játszani, és már azon gondolkodtam, hogy visszaülünk az autóba húsz percre, mikor megláttam a közelben egy cukrászdát. Mondtam a csemetéknek:
- Bemegyünk ide pogácsát enni.
Bementünk, és persze ott volt a sok sütemény is. Mikor meglátták, kérdeztem, mi legyen: együnk most süteményt, és akkor ezen a héten kedden lesz a finomságnap csütörtök helyett, vagy pedig együnk most pogácsát, és maradjon a finomságnap csütörtökön.
Teljesen meglepődtem, mert Pindúrtündér volt az első, aki azt mondta, hogy inkább pogácsát esznek. Pedig ő az édesszájúbb. Lehet, hogy neki is érik a túró rudi-teszt. :)
A hónap szövege pedig az volt, mikor magyarázott a Bagolyról a Nagyinak, ő a pizsihőst értette rajta, de a Nagyi poénból visszakérdezett, hogy mi az a bagoly. Mire ő:
- A bagoly az egy olyan ragadós állat.

2020. január 20., hétfő

Bátrabb és önállóbb

Kistücsök az elmúlt hónapban elképesztően sokat fejlődött, mind bátorságban, mind kommunikációban. Ugrál a lépcsőről, néha a negyedik lépcsőfokról. Felmászik mindenhova, hajlandó kipróbálni új dolgokat, másodikosokkal focizik az iskolaudvaron, Ki nevet a végén?-t játszik a napköziben, sokkal inkább a szemembe néz, mikor beszélek hozzá, teljesen önálló a reggeli tevékenységekben, és korcsolyázni is elkezdett egyedül (eddig mindig vittük magunkkal kézenfogva).
Na, persze még nem tökéletes a helyzet, sokszor hagyja el a cuccait, amit utána napokkal később tudunk meg, és így kicsit nehéz összevadászni (egyelőre egy sálja azóta sincs meg, a tornazsák szerencsére megkerült). és még mindig nem mozdítja a füle botját se, ha nem érdekli, amit mondok, vagy nagyon benne van valamiben. De én így is nagyon büszke vagyok rá.
Meg arra is, hogy írt féléves felmérőt magyarból, ami 98%, és matekból, ami 100% lett. Mivel a matekot hozta haza először, egy kicsit tartott tőle, mit fogunk szólni, hogy a magyar nem lett tökéletes, de remélem, érthetően és a lehető legtöbb szeretettel magyaráztam el neki, hogy ez egy ragyogó eredmény, és nem kell mindig mindent tökéletesre, és nagyon büszkék vagyunk rá, és az ritka, hogy valaki mind a két tárgyból nagyon jó legyen, úgyhogy ő egy nagyon okos kisfiú.
Közben elmentünk január elején hallásvizsgálatra, amit már a sulikezdéskor akartam, de csak így jutottunk el, és egyrészt megállapították, hogy van egy kis túlhallása, a középhangokat jobban hallja az átlagnál, és ezért neki bonyolultabb kiszűrni a lényeget az ambiens zajok közül, ami egy hivatalos igazolás arra, hogy a füle botját se mozdítja, amikor messziről próbálok hozzá beszélni, másrészt a dobhártyájában nagy a nyomás, és azonnal kezdjük el porszívózni az orrát óránként (!).
Na, ezt nem csináltuk. Elővettem a rég elpakolt babacuccok közül az orrszívó-porszívót, de nem kínozzuk óránként, csak este meg reggel. Majd megyünk vissza kontrollra.
Ami a karácsonyt illeti, ez volt az első, hogy nem ült le velem, hogy együtt készítsünk Apának ajándékot, és nem ült le Apával nekem csinálni valamit, hanem egyik reggel közölte, hogy közös ajándékot csinált nekünk, és kész is van. És egyedül becsomagolta. Egy társasjáték volt betűkkel és számokkal, imádtam érte. Még bábukat is csinált papírból hozzá Apa és Anya felirattal.
Még mindig viccesen használja a nyelvet, és amióta olvasgatjuk a Zeusz és bandáját, és kérdezek valamit, hogy mondjuk:
- Elteszed a ruháidat?
Akkor mostanában az a válasz mindig, hogy:
- Perszefoné.
Az otthoni rajzolófüzetében pedig nyitott egy oldalt "Vicces szavak" felirattal, és eddig ezek vannak rajta:
1. Vakondtechnikus (ezt előszeretettel használja élőbeszédben is)
2. Palindrom (teljesen beleszeretett a palindrom szavakba és kifejezésekbe)
Közben azt is kitalálta, hogy szereti az ingeket, és vegyek neki ingeket, hogy azt hordhasson hétköznap is. Vettem is neki egy csomagot, úgyhogy most van elég akár minden napra (nem vesz minden nap persze). Vicces, ahogy érti, hogy ez menő és csinos dolog, és múltkor, mikor a tesója nyert egyszer Bolondos Labirintusban (ez elég bosszantó Kistücsöknek, mert szinte mindig ő nyer), közölte, hogy:
- Lehet, hogy te nyertél, de én vagyok a csinosabb.
Nem adjuk alá a lovat, hogy a piperkőcség jó dolog, de szerintem aranyos, ahogy elkezdett foglalkozni a ruháival.
Még egy utolsó dolog: a memóriája is még mindig elképesztő. Gyakorlatilag mindenre emlékszik, már párszor előfordult, hogy őt kérdeztem, ha én nem emlékeztem valamire. Csipet csapatot (Rescue Rangers) nem néztünk több mint fél éve, talán akár egy éve is megvan, és múltkor nem indult el a Netflix (amúgy a Dragons: Rescure Riders-t nézzük mostanában), úgyhogy felvetettem, nézzünk egy olyat. Erre azonnal közölte, hogy a második szezon 7. epizódot nézzük. Így. Mint kiderült, az volt a kedvence. De még Mása és a medvében is tudja a kedvenceit szezonra és epizódra, pedig az aztán tényleg elég rég volt.
Ja, és kiesett még egy foga, így már három elment, három mozog.