2019. augusztus 16., péntek

00's Rock Anthems

Most, hogy újra elkezdhetek gondolkodni azon, hogy mit vegyek a fizetésemből, elhatároztam, hogy augusztusban végre én is előfizetek a Spotify-ra (tudom, nagyon lame, hogy eddig nem). Amikor bejött ez a jelenség, érdeklődtem, mert a LastFM-et kipróbáltam, tanítgattam, csak szegénynek beletört a bicskája az ízlésembe. Csak amikor kezdett, akkor a Spoti is még kicsit buta volt, ráadásul elég alacsony választékkal, és az én use case-eimnek nem volt elég jó (pl. magyar gyerekdalok, nem a legnagyobb slágerek minden előadótól), úgyhogy hagytam.
Azóta persze már több forrásból megerősítettem, hogy ez nem így van, a zene meg ugye lételem (már többször kifejtettem, hogy igen, és egy ideig követtem is a fejleményeket, de az utóbbi 5-6 évben jócskán lemaradtam, pedig még rádiót is hallgattam egy darabig), úgyhogy itt volt az ideje az előfizetésnek.
Egyelőre tetszetős.
Nem is az appal vagy a jelenséggel kapcsolatos élményeimet akartam elmondani, az már jócskán elkésett és kutyát se érdekli, hanem hogy milyen vicces, mik jöttek szembe eddig.
Új fülest, zeneeszközt, JBL-t ilyesmit mindig az Apocalyptica: Path II c. számával próbálom ki, itt viszont valamiért (talán a koncert miatt, amelyről lemaradtam) a Foo Fightersre kattintottam először, úgyhogy ehhez igazítja az ajánlásokat, és elég jók a találati arányok. Már találtam is olyat, akiknek utána fogok nézni.
Aztán meghallgattam a 00's Rock Anthems válogatást, és megnyugodtam, hogy a kétezres években azért még eléggé követtem a zenét, nagy arányban voltak az ismerősök (főként Foo Fighters, 3 Doors Down, Muse, Rise Against, Thirty Seconds to Mars, etc.). Amikor a Kryptonite megszólal, még mindig, ennyi meghallgatás után is megborzongok, az a szám tökéletes.
Csináltam egy playlistet is, még elég gyatra szegény, de majd felturbózom.
Na, jó lesz ez.

2019. augusztus 13., kedd

Reinkarnáció


||
\/


Abból a pénzből, amit a Karakból kaptam, vettem egy Xiaomi Roborock S50 robotporszívót. Azért, mert a nappali-konyha-étkezőnkben nincs küszöb, nincs szőnyeg, és elég sok kis apró morzsa-kosz összegyűlik szinte mindennaposan, és ezekre tökéletes.
Órákig olvastam utána, mit kell venni, vannak olcsó modellek is, aztán meg határ a csillagos ég, ez viszont mindent tud, ami nekünk kell, szisztematikus bejárás, HEPA szűrő, felmosás, lidaros érzékelés, androidos alkalmazás, amiben nyomon követhetem, mit csinál, és távolról is elindíthatom:
Az új legjobb gép-barátom.

2019. augusztus 12., hétfő

Fagyi, csúszda, orgonák

Kilátás az apartmanból
Naszóval, nyaraltunk. Gyakorlatilag nem sikerülhetett volna jobban, szuper időnk volt. Ja, de, az mondjuk jó lett volna, ha nem fázom meg az elején, és nem rekedek be két napig. De azon kívül teljes szuperség.
Révfülöpön béreltünk egy apartmant, amely a strandbejáratra nézett gyakorlatilag, úgyhogy megerőltető száz métert kellett megtenni, csak átmenni a 71-esen és a síneken. Az apartman amúgy megrekedt valahol a 80-as évek végén (a néni például meglepődött, hogy nem előre akartunk fizetni, és amikor javasolta, hogy fizessünk, akkor meglepődött, hogy miért nincs nálunk kp, mire el kellett magyaráznom, hogy van pénzem, csak bankkártyán van, és ki kell vennem), de azért cuki volt, a hangulathoz legalábbis
Kilátás a Fülöp-hegyi kilátóból
illett. Mert Révfülöpön SEMMI szignifikáns dolog nem változott azóta, hogy ott laktam. Ugyanolyan a strand, a lángos, a hajóállomás, a Balaton-illat, a csúszda, minden. Ja, az egyetlen változás, hogy a strandon most már van egy kis kialakított rész a kisgyerekeknek, ahol homokos a part, és szép egyenletesen mélyül, hogy ne azonnal kelljen a mélyvízbe menni. Ami nekünk pont kapóra jött a két törpikével.
A falu látnivalóit felfedeztük hamar: a hajóállomás, a Gomba étterem (a környék legjobb étterme) - ahol is jegyzem meg, hogy kisgyerekeknek kérdés nélkül azonnal hoznak egy tolltartót színes ceruzákkal és egy foglalkoztató lapocskát, amíg várunk a kajára, milyen egyszerű szolgáltatás, és mennyivel
Kilátás a csónakból a tavasbarlangban
megkönnyíti az életünket - ahol ettem egy spenótos-tojásos-sonkás pizzát és egy kacsamell karamellizált gyöngyhagymával és pirított édesburgonyával-t, mindkettő zseniálisan finom volt. Aztán ellátogattunk a Fülöp-hegyi kilátóhoz is, kicsit benőtte a növényzet, de azért még így is eszméletlen impresszív volt a kilátás.
A környék látnivalói közül (majdnem minden délelőtt mentünk valahova) jártunk a nagyvázsonyi Kinizsi-várban, a tapolcai tavasbarlangban és a Szent György-hegyi bazaltorgonáknál, ez utóbbi kicsit kemény volt egy 6 és egy 3,5 évesnek, de nagyon ügyes hegymászók voltak, és majdnem zokszó nélkül mentek végig a négy km-es túrán. Szerintem megérte: a kilátópontról szintén pazar kilátás, az orgonák képződménye pedig lenyűgöző.
Kacsamell nyam-nyam
Lehetett volna további programot csinálni: éppen ott volt Monster Truck stunt-show, illetve ott volt a Tarkabarka Kompánia is, de ezeket kihagytuk.
A délutánokat pedig a strandon töltöttük, csúsztunk gyerekkorom csúszdáján, ettünk fagyit (a fagyiárus lány nem sajnálta a fagyit, egy gombóc általában másfél volt, és amikor egyszer az enyémről lepottyant a fele a kanálról, és így "csak" egy rendes gombóc lett volna, közölte, hogy "Hát ez elég vérszegény lett", és rápakolt még egy fél gombócot, úgyhogy utólag is köszi, <3), egyszer vízibicikliztünk is, a maradék időt pedig felváltva töltöttük a kisgyerek-részen és a "Nagy-Balatonban".
A bazaltorgonák
A strandon egy dolog zavart (illetve tulajdonképpen mindenhol): a szelektív gyűjtés teljes hiánya. A nénit még értem, hogy nem nyolcvan évesen kezd el majd szelektíven gyűjteni (bár akár igen is), de egy önkormányzat által működtetett intézmény miért nem sikerült eljusson idáig 2019-ben, az rejtély. Nekem fizikai fájdalmat okozott a sok műanyag villa, palack, stb.
A gyerekek imádták a kb óránként eldübörgő Szergejeket, megszámoltuk mindig a vagonokat, és még utolsó nap is lelkesen szaladtak az erkélyre, ha meghallották, hogy közeledik, csak hogy végignézhessék, ahogy elhúz az apartman előtt.
Jó volt, maradtam még volna, nodemajd jövőre, vagy nem.

2019. augusztus 4., vasárnap

Kapa és gereblye

A hétvégén sikerült a ház környékéről végleg eltüntetni a sittet, elegyengetni a sok csatornaásás után maradt hepehupákat, és gyönyörű új termőfölddel, majd fűmaggal bevetni az egészet. 
Sajnos nem készült előtte-kép, de ez lett utána:
Itt eredetileg sittes földkupacok voltak ránőtt, térdig érő  dzsindzsával. Az én fő eszközöm az irtókapa és a gereblye volt.

Jól megérdemeljük a pihenést, ami pedig holnaptól jön: az idei nyaralásunk Balatonnál lesz, úgyhogy stay tuned, valószínűleg nem fogok közben írni.

2019. augusztus 1., csütörtök

Újabb póki

Tegnap megnéztük a Spiderman: Far From Home-ot. Kicsit nehezen lendültem bele a dologba, mert az Endgame után úgy éreztem, kiválóan le van zárva ez az egész, és nincs is szükség többre, de persze a pénzcsapot nem szabad elállítani, láttuk a San Diego Comic Conon is, hogy bőségesen lesz új tartalom - bár hozzáteszem, nekem ennek a fele inkább rókabőr-szagú, nem hozott lázba egyáltalán (nade a Blade! huhúú, az jó lenne, ha jó lenne).
Na mindegy, szóval kicsit neki kellett durálnom magam, hogy most akkor megint nézünk szuperhősöset, de azért még ezzel az indulással is simán nézhető volt. Spoiler.

2019. július 30., kedd

Guppik

Időközben meg guppi-nagytenyésztők lettünk.
Az úgy volt, hogy Kistücsök tőlünk többek között halakat kapott szülinapjára: 9 neonhalat, 2 guppit és egy páncélosharcsát. A guppik jól érezték magukat, úgyhogy született kishal, de csak egyet sikerült átmenteni egy befőttesüvegbe. Ő Kitti.
Kittinek vettünk babahaltápot, és felneveltük szépen külön, majd visszatettük az akváriumba. Időközben azonban megszületett a második eresztés, itt szemfülesebbek voltunk, úgyhogy 7 kicsi guppi úszkál most a befőttes üvegben, és később észrevettünk még három kicsikét Kitti mellett az akváriumban, de őket már nem tettük külön, gondoltuk, hét elég lesz. De úgy tűnik, ez a három is túlélte az első napokat, úgyhogy hamarosan tíz guppigyerek cseperedik fel.
Kell valakinek pár guppi?

2019. július 29., hétfő

Egy hete elektronyos

Közkívánatra: az ótó. Becenevén Tyrael. Vagy Tyr.
Kicsit több mint egy hete van nálam, és megy, mint egy angyal. Piros lámpánál szeretek elöl állni, az biztos, mert mire a többiek felgyorsulnak, én már száz méterre járok. Persze nem a fullgáz-fullfék vezetési stílus illik hozzá, és nem is ezt nyomom, de becsszó, ezt tanácsolta a Nissanos, hogy a lehető leggyorsabban vegyem fel a menetsebességet. Én csak követem az ajánlást.
Három fokozat van: D, amikor csak simán úgy viselkedik, mint egy automata sebességváltós autó. B, amikor elkezd visszafékezni, és ha ügyes az ember, és időben leveszi a lábát a gázról, akkor szépen lelassul az autó, és közben tölt is vissza. Illetve az e-pedal, amikor pedig teljesen befékez az autó, és csak a gázpedált kell lebegtetni, hogy mennyire menjen gyorsan. Mindhármat próbáltam már, többnyire B-ben megyek, de e-pedálra váltok akkor, amikor dugóban araszolok. Kezdem megérezni a hatékony vezetési stílust, jelenleg ott tartok, hogy egy haza és vissza cégbe az kb. 16-17%, és ebben benne van az is, hogy egy százalékot nyerek, amíg reggel legurulok a lejtőn. Na meg a klíma is.
Imádom, hogy hangtalan. Egyrészt végre hallom, mit bugyognak a gyerekek hátul. Másrészt sokkal jobban lehet audiobookot hallgatni, amikor nem zúg a háttérzaj. Harmadrészt a környezetemet is előbb érzékelem.
Imádom a holttérfigyelőt (egy kicsi narancssárga LED a visszapillantókban). Nagyon tetszik a tolatókamera, és az azon bejelölt ív, hogy hova fogok kifutni, ha tartom az ívet. Elég nagy előrelépés az eddigiekhez képest. Persze a sok csipogás még nagyon új, és azt gondolom, hogy anélkül is tudok parkolni vagy sávot váltani, hogy valami állandóan csipogjon, de azért nyilván a menőhöz nagyon gyorsan hozzászokik az ember.
Nem épp arra való, hogy elmenjek Gyulára, de az én use case-emre (reggel bevinni csemetéket intézménybe, aztán bemenni dolgozni, aztán haza) tökéletes. A cég évente két hétre ad benzines autót helyette, ha kérek, ha véletlenül mindenképp autóval akarok menni nyaralni, ami elég jó biztosíték lenne akkor is, ha a családban nem a második autó lenne ő.
Az elején fura volt, hogy olyan magasan ülök, és a felső lámpákat nem látom, csak előredőlve, de azóta állítottam kicsit, és megszoktam. Ma, hogy eső volt, végre rendesen beállítottam a törlőket is, úgyhogy már csak arra kell időt szánnom, hogy visszahozzam az áramfogyasztás ábrát a képernyőre, amit elkutyultam pár napja, és sehogy se találom, és akkor teljes zen.
Ja, meg egy sípoló gumikacsa kell még a járókelők riogatására.