2018. október 16., kedd

Egynyári sláger

Amúgy van egy pár aranyos gyerekmese, és minden mesesorozatban vannak jobb és rosszabb részek. Én igyekszem azt tanítani a gyerekeimnek, hogy nem kell mindig új epizódot nézni, néha vissza kell térni korábbiakra, elmesélni őket, megérteni eddig meg nem értett részeiket stb. (pl vezetjük füzetben egyes mesesorozatok epizódjait, hogy melyik számúban mi történt - ez persze nekem is segít, mikor el kell indítani Yatse-ban).
Viszont nemrég megtaláltam a tökéletes meseepizódot. A Mása és a medvében van, és az a címe, hogy Egynyári sláger. Csak orosz verziót találtam belőle, a magyar is tökéletes. Gyerekeknek is érthető, aranyos, felnőtteknek is élvezetes (amúgy az egész mese ilyen, csak ez a legilyenebb).

2018. október 15., hétfő

Sikerek és kudarcok

Szombaton egy "How to turn your failures into career advantage?" workshopra mentem, ahol többek között a growth mindsetről és a learned optimism-ről tanultam. A growth mindsettel kapcsolatban már tavasszal elvégeztem egy tökjó tanfolyamot, ez most kicsit máshonnan, a hibázásból, kudarcból indul ki, és azt hangsúlyozza, hogy a kudarchoz való hozzáállás, a kudarc értelmezése adja meg, hogy milyen sikereink lesznek a jövőben. És az a jó benne, hogy ennek látom gyakorlati példáit akár a saját életemben is: amikor a kudarcot úgy fogtam fel, hogy legközelebb majd jobban csinálom, akkor sikerült, amikor pedig lelombozódtam, és hagytam az egészet, akkor nyilván nem volt lehetőség sem a sikerre.
Ez a videó mutatja be a growth mindsetet a legjobban azok közül, amiket láttam. Mindenképpen ajánlom.
És sokadjára jut eszembe a témában Gaiman 2011-es újévi kívánsága. Make mistakes.
Az már más kérdés, hogy a gyakorlatban ezt mennyire vagyok képes alkalmazni, és mennyire torpanok meg egy esetleges kudarctól, vagy akár annak lehetőségétől. És mennyi kudarc kell ahhoz, hogy végül feladj valamit - mert az se jó, ha mindig nekimegy az ember a falnak, hogy ha elég jól csinálom, egyszer biztos betörik...

2018. október 10., szerda

Vaják képregény 3

Közben túlvagyok egy újabb fordításon, úgyhogy most már jelenthetem: valamikor a Vaják képregénysorozat harmadik része is megjelenik Hollók átka címmel.
Történetben ez a legérdekesebb szerintem, és minden spoiler nélkül csak annyi, hogy talán ebben a legemberibb és egyszerre a leginkább kedvemre való Geralt. Van ugyan egy rész, ahol bele tudnék kötni a történetvezetésbe, de ez leginkább az én nyavalyám. Plusz ez a rész áll a legközelebb a játékokhoz, mert közreműködött benne egy CD Projektes szerző.
Ami a grafikát illeti, ez a rész talán kevésbé művészi, mint az előzőek, sokkal plasztikusabb. Nekem az előző jobban tetszett, de ez ízlés kérdése, és mint rajzok ezek is professzionálisak.
Szóval várjátok csak, jó lesz...

2018. október 5., péntek

Nyavalyák

Szóval az van, hogy március óta köhögök. Nem mindig ugyanúgy, és vannak jobb meg rosszabb napok, de általában mindenki összerezzen tőle, és vagy csúnyán néz, hogy miért nem megyek haza meggyógyulni, vagy meg is jegyzi, hogy betegszabit kéne kérni.
Először csak azt gondoltam, biztos még a februári influenzából maradt. Aztán gyanús lett, hogy nem, akkor elmentem dokihoz. Ő azt mondta, szerinte reflux, szedjek rá gyógyszert. Kételkedtem a dologban, mert nekem mindig is nagyon jó volt a gyomrom, mindent meg tudtam enni, sokat is, nehezen emészthetőt is. Szeretem is a finom ételeket, és sosem fájt a hasam. Most se fáj, márciusban se fájt. Azt hittem, a refluxnál az embernek fáj a hasa meg büfizik meg minden. De elkezdtem szedni a gyógyszert, lássuk meg, mi lesz belőle.
Nem lett jobb egy hónap alatt. Akkor elküldött a doki helicobakter kilégzésre, tüdőröntgenre, allergiavizsgálatra, teljes vérképre és további gasztroenterológiára. Nem vagyok allergiás, minden negatív lett, kivéve a röntgen, ahol gyanakodni kezdett a néni, hogy amúgy nem látszik semmi, csak ha nagyon nézi, bele tud magyarázni valamit. Úgyhogy elküldött CT-re. Elmentem.
Kiderült, hogy hörgőtágulásom van. Ami általában csak a dohányosoknál alakul ki. Én ugye nem dohányoztam soha. Volt két tüdőgyulladásom, de erre azt mondta a pulmonológus, hogy már ezek is jó eséllyel azért húzódtak ennyire el, mert már akkor is megvolt ez a tágulás.
Erre nincs gyógymód, el kell viselni, kontrollálni kell, és mostantól minden influenza elleni védőoltást be kell adatnom magamnak.
Közben a gasztroenterológus megnyomkodta a hasamat, és mondta, hogy azt nem tudja, mi van a tüdőmmel, de szerinte tuti van refluxom, úgyhogy felírt erősebb gyógyszert. Ezt szedtem két hónapig.
Szeptember elején három hónap szedés után még mindig nem éreztem azt, hogy olyan nagyon meggyógyultam volna a köhögésből, és úgy döntöttem, inkább bizonyságot szerzek, hogy van értelme annak a sok gyógyszernek, amit beszedek. Úgyhogy bejelentkeztem gyomortükrözésre, és leálltam a gyógyszerekkel, hogy kimutatható legyen, ha van valami.
Kedden voltam gyomortükrözésen. Nem ez volt életem legkellemesebb élménye.
Cserébe kiderült, hogy tényleg van refluxom. Méghozzá elég csúnya, a gyomorszájam "tátong". Úgyhogy akkor vissza a gyógyszerekhez, és pápá paradicsom, csoki, édességek, fehér kenyér, tej, zsíros ételek. Hüpp.
Tök jó lenne, ha a köhögés elmúlna, mert eléggé zavar. De azt mondták, ezzel a refluxszal legalább 5-6 hónap.

2018. október 1., hétfő

Kiképezve

Szóval múlt héten végig tréningen voltam. Megtanultam a műszaki szövegírásban használatos statikus grafikák készítésének alapjait (itt grafika alatt elsősorban diagramot, ábrát, ilyesmit értünk, nem kézi rajzot). Ezt már korábban is viszonylag jól tudtam, de sosem árt a frissítés.
Utána elvégeztem azt a tanfolyamot, amelyért az egészet megszerveztem (hogy idejöjjön Németországból egy tréner, mert ezt a tanfolyamot nem lehet virtuálisan elvégezni): az infografikák világába nyerhettem betekintést. Nyilván nem lettem szakértő a témában, és nem fogok holnaptól Illustratorban dolgozni, de látom értelmét a tudásnak, mert a vizuális információátadás hatékonyabb és gyorsabb bizonyos esetekben, mint a szöveges.
Aztán voltam Photoshop alaptréningen. Nyilván már korábban is mókoltam ezt-azt, de azért más egy profi trénerrel gyakorlatokon keresztül megismerni egy alkalmazás csínját-bínját, nyilván egy nap alatt azért nem lettem szakértő ebben sem, de tanultam újat, és összeszedtem az eddigi tudásomat.
Csütörtök délelőtt a szakmámban egyre inkább népszerű információs videók ("how-to videos") készítéséről tanultam, amit már szintén elvégeztem korábban, de mindig jól jön a frissítés, meg én valahogy mindig fellelkesülök, amikor lehet efféle modern kommunikációs csatornákról beszélgetni. A Camtasia használatában is vannak még szürke foltok, de már kevesebb.
Utoljára pedig a promóciós videók világába pillantottunk bele, ebből lettünk a legkevésbé kiképezve, ez inkább afféle tájékoztató volt az alapelvekről, sok konkrétummal. Ez kapcsolódik talán legkevésbé a munkámhoz, viszont ennek is látom értelmét a jövőre nézve. Plusz érdekelt és tetszett. Akár még magánjelleggel is hasznosítható, elvégre legalább évente két videót készítek, hehe. Na persze a trénerünk itt már Adobe Premiere-rel és After Effects-szel dolgozott, ami nekem egyelőre kínai.
Nagyon élveztem, hogy ez egyszer nem kell kiadnom magamból semmit (jó, nyilván voltak gyakorlatok, de az más), hanem szívtam magamba a tudást, és engem kifejezetten feltölt, amikor olyan emberekkel találkozom, akik nagyon értenek a szakmájukhoz, és még szeretik is.

2018. szeptember 28., péntek

Video games for beginners

Még mielőtt kiraktam volna a cuccokat
Egész héten tréningen voltam, és majd erről is szeretnék írni, de még előbb a múlt péntek.
Szóval némi szervezési hozzájárulással a cégemnél létrejött egy elsősorban női dolgozóknak szánt nap, amelyen többek között volt színtanácsadás, ékszerkiállítás és workshop, fürdőbomba-készítés, Kiss Balázs Kunó előadása, satöbbi. Ami az én részem volt benne, az két dolog.
Egyrészt arra gondoltunk, hogy legyen olyan téma is, amely sztereotipikusan férfiaknak érdekes/ismert, de talán jó lenne egy ilyen bevezetés / női szemmel ránézés. Mivel senki másnak nem akadt használható ötlete, bedobtam, hogy én szívesen tartok egy előadást a videojátékokról. Miközben nagyban készültem az eseményre (=egyre riadtabban jöttem rá, hogy még mindig nem csináltam semmit, és közeleg a határidő), kiderült, hogy van egy könyv ebben a témában (Nincs kapcsolat - Hová lettek a férfiak?), és mindenki azt kérdezte, hogy majd ezt a könyvet veszem-e alapul, én meg pont az ellenkezőjéről akartam beszélni... hogy mi nők hogyan közelítsünk ehhez a világhoz, és mit tehetünk, hogy értsük vagy akár meg is szeressük a videojátékokat.
Ez meg amikor már kipakoltam
Úgyhogy huszáros vágással úgy döntöttem, demózok. Kértem négy pool gépet az IT-ről (telepítettem rájuk Heroes of Might and Magic 3-at, Rayman: Originst, Hearthstone-t, valamint Darkartát), meg vittem a sajátomat egy Ori and the Blind Forest-tel, és kineveztem az asztalomat "Videojátékok kezdőknek" bemutató asztalnak. Sőt, mi több, csináltam egy kezdőknek szóló cheat sheatet (angolul persze), amit kinyomtattam, hogy el lehessen vinni. Meg vittem pár artbookot, ami megvolt otthon, és pár szoftverdobozt, hogy jól nézzen ki az asztal.
Nem mondhatnám, hogy lerohantak az érdeklődők, de volt két kellemes élményem, egy teljesen kezdővel, és egy lánnyal, akik végigjátszotta a Witcher-játékokat.

A másik, hogy készítettem egy kétszintű gasztro-quizt, cook és chef nehézséggel. Nekem több élvezetet okozott kitalálni az egyes kérdéseket, mint amennyi energiába került valószínűleg kitölteni, de ha valaki szeretné próbára tenni a tudását, akkor szóljon, és küldöm... :)

2018. szeptember 24., hétfő

Nyuszi Gyuszi és Csubakka

Még két hónap van a harmadik születésnapjáig, de amióta miniovis, azóta nem mulaszt el lehetőséget, hogy hangsúlyozza: ő már nagylány. És igazából tényleg az is. Gyönyörűen beszél (egy-két hang persze hiányzik), egész mondatokban, egészen komoly gondolatokkal és szókinccsel. A fantáziája határtalan: folyamatosan mesél, akár az autóban ülünk, akár épp aszfaltkrétával rajzol, akár a lego-emberkékkel játszunk. Múltkor csináltunk az emberkéknek asztalt és székeket, mire kiválasztotta az egyik emberkét, épített neki egy kis főzőlapot három kockából, és közölte:
- Ő a főnök, úgyhogy ő főzi az ebédet.
Máskor meg krikszkrakszot rajzolt az aszfaltra, mire mondtam, hogy szerintem az egy halacska. Ő meg rámnézett, bólintott, és hozzátette:
- A halacskának van fagyija.
Ezt még tetéztük is kicsit azzal, hogy kérdeztem, hogy az uszonyával hogyan fogja meg a fagyit, mire neki a szeme se rebbent, közölte, hogy két uszonnyal összefogja.
Rajzolni amúgy kevésbé szeret, mert látja, hogy nem hasonlít a rajza az enyémre, ugyanakkor ha végre sikerül rávenni, akkor eszméletlen, miket belelát a saját vonalaiba. Egyszer arra próbáltam rávenni, hogy rajzoljon egy napot, mire csinált valamit, és közölte,
hogy az inkább Csubakka.

Humora is fejlődik, biztos a tesójától tanulja, mert a szóviccek neki is tetszenek. Mikor a trambulinon ugrált legutóbb, hívott engem is, hogy menjek ugrálni, így, kedveskedve:
"Ugrácskálj velecském!"

De a hónap slágere a Nyuszi Gyuszi dal, amelynek eredeti szövegét némileg átírva tesójával együtt éneklik (eddig mindig mondtam nekik, hogy ne külön dalt énekeljenek, és próbálják egymást túlharsogni, de eddig az eseményig süket fülekre találtam):
"Ide néz, odanéz, szétrobban."
És nevetnek.

Amúgy nyilván hisztizik, meg felháborodik, ha valami nem úgy történik, ahogy gondolja, meg még egy mese kell akkor is, amikor már megmondtam, hogy ez volt az utolsó, meg megsértődik, ha leszidom, meg elpityeredik, ha a tesója rászól, de ennek a fele színészet, a másik fele manipuláció. És amikor nem vagyok nagyon fáradt egy hosszú nap után, akkor annyira cuki, hogy alig bírom mosolygás nélkül a szigorúan nézést.