2019. június 14., péntek

Megint vajákolok

Közben leadtam egy lektorálást és egy újabb fordítást, Vaják ügyben, még titkos, stay tuned.

2019. június 12., szerda

Phase in

Elnézést, kifézeltem a hétvégére a világból. Tartottunk egy kis mini-vakációt, ha már nem volt ovi kedden szakmai nap miatt. Az idő csodálatos volt, úgyhogy az alábbiakat tettük:

  • megkezdtük a strandszezont
  • elkezdtük kikapálni a sittet a kertünk elülső részéből (csak most az a kérdés, mi legyen vele)
  • feltettünk pár karnist (sajnos nem eleget, még mindig kéne pár, de azért ezek is segítenek)
  • kiszedtünk egy csomó nagyra nőtt gyomot a kertből
  • kirándultunk és ettünk eszméletlen finom erdei szamócát
  • befejeztük a The Big Bang Theory-t is (tetszett)
  • elkezdtük a Chernobyl-t
  • pihentünk
Jó volt. Sajnos sok a dolog, és kevés a fóka. De azért a június még mindig a kedvenc hónapom. Főleg mikor ilyen jó idő van.

2019. június 3., hétfő

Az Őrségben jártunk

Hétvégén az Őrségben voltunk. Az út elég hosszú, de szélmotorok tarkítják az M1 mentén, ami a mi csemetéinknek nem múló örömöt jelentett (becenevet is adtak nekik: "mocsi"), így gyorsan telt az a négy óra. És meg is érte, mert maga az Őrség gyönyörű, a hotel, ahol voltunk, kiváló, és a baráti társaság nagy részét ezer éve nem láttuk, és már egy óvodás csoportnyi gyerek viszonylag nehezen találkozik máshogy.
Azon kívül, hogy eszméletlen finom kajákat ettünk lángospizzától fél napon át kemencében sült csülökig, sertésszűztől házi füstölt sonkáig (a büféreggeliben!), például ellátogattunk a közeli Hársas-tóhoz is, békák kuruttyoltak, a gyerekek hadonásztak a náddal, elsétáltunk a gátig, sütött a nap, kicsi szellő fújt, és minden zen volt.
Elkirándultunk a két évvel ezelőtt megtalált vadászleshez is a közeli erdőbe, de már benőtte a növényzet, így a kilátás kevésbé volt lenyűgöző. De azért lőttem egy ilyen képet a környéken:
A torkom ugyan fájt egész hétvégén, és berekedtem, amivel leginkább a többi kisgyereket ijesztgettem, de azért pihentem is, és ma már minden OK.
Ja, és nyár lett!!!!11!!! Gyorsan ettünk nyárköszöntő fagyit is, mielőtt elromlik újra az idő. A nyári ruháimat még mindig nem bírtam kivenni a zsákból.

2019. május 28., kedd

Nade hol a nyár?!

Nade hol van a jól megérdemelt nyaram?!
Ezt az évszakot várom a legjobban az évben, és már mindjárt június, de még mindig nincsenek elöl a nyári ruháim, pulcsiban, ma reggel kabátban indultam el otthonról, és valahányszor előveszem a leterítős pokrócot, újra csak a nappaliban kallódik, mert be kell venni.
Így nézett ki tavaly ilyenkor a cukkinink és a parink:
Idén a cukkini egyelőre négy levélke, a pari meg majdnem pont ugyanúgy néz ki, mint amikor megvettük a kertészetben.

Még szerencse, hogy a hétvégén legalább jó idő volt, így a strandszezont végre meg tudtuk kezdeni egy kis gyereknapi fagyival kiegészítve.
Igaz, csak jégkrémmel, mert a büfés mondta, hogy "tegnap még ősz volt", és nem készültek gombócos fagyival.
Szóval kedves időjárás, kezdd el összeszedni magad, mert nagyszabású terveim vannak a nyárral!

2019. május 24., péntek

Tehén és fóka

Pindúrtündér meg pont három és fél éves lett. Éppen tegnap árulta el nekem, ami nem tudom, mennyire kifogás, hogy a szobájukban fél a Kiki robottól (az IP kameráról van szó), mert pirosan villog a szeme, és ezért nem tud rendesen elaludni. Mert mostanában fél 10 előtt sose alszik el, pedig korábban f9-h9 között volt már durmolás. Na, most akkor megbeszéltük, hogy a Kiki robotnak integetni kell, mert azon keresztül látja őket a Nagyi, remélem, lesz valami hatása.
A minap rajzolt egy olyat, hogy az egész óvoda a csodájára járt, hogy három és fél évesen hogy lehet ilyet rajzolni:
Mert hogy teljesen felismerhető tehén, még tőgye is van, és hogy tanítottuk-e otthon tehenet rajzolni. Nem, nem tanítottuk. De az már igaz, hogy eszméletlen ügyesen rajzol, és az ecsettel is remekül bánik. Ez egy fóka, két labdával. Vízfestékkel.

És még koncepció is van sokszor, pl. Apa elveti a magokat, aztán öntözi, hogy kikeljenek (azt az egyet megkérte, hogy a kannát rajzoljam meg én):
 A másik néha teljesen elképesztő képessége, hogy olyan dolgokra emlékszik, amit nem értek, hogy lehet. Amikor mentünk kirándulni legutóbb, mutattunk egy utat, hogy az vezet Dunabogdányba. Akkor hallotta először ezt a szót. Elraktározta, kirándultunk még vagy fél órát, mindenféléről beszélgettünk, aztán egyszer csak teljesen kontextuson kívül megkérdezte, hogy "Anya, merre van Dunabogdány?"
Meg amikor voltunk kedves barátainknál, akkor hallotta életében először egy lekvárra, hogy az "fekete berkenye" lekvár. Megettük, eltettük, másnap indultunk elfelé, és közölte, hogy ő szeretne még egy kis feketeberkenye-lekvárt.

A szófogadásra már egész jól ránevelte Pepi manó, sokkal többször odafigyel arra, amit mondok, mióta csináltunk vagy hat iterációt a családi manónkkal. Amiben még mindig van fejlődési lehetőség, az a hisztizés, még mindig erős elképzelése van arról, hogyan történjenek a dolgok, és ha nem úgy történnek, akkor még van néha műhüppögés, bömbölés. De sokkal kevesebb, szokunk lefelé.

Nagyon sokat babázik: tologatja, babusgatja, megeteti, lefekteti, stb.; nemcsak babákkal, hanem plüssállatokat is dédelget, beszélget velük, elviszi őket kirándulni, meg ilyesmi. A tesóját folyton utánozza, főleg az idétlenkedést, de kb. mindenben. Az egyik nap kitalálták maguktól, hogy majd ők ültetnek növényeket, és letéptek pár gyomot  a kertben, átvitték egy részre, ahol az építkezés miatt még csak száraz föld van, és tényleg elültették, még meg is locsolták utána bőségesen.

Azt is imádom, ahogy meg lehet vele beszélni a dolgokat. Elég sokszor van afta a szájában, mert állandóan beveszi a szájába a kezét vagy más piszkos dolgot. Minap jó nagy lett neki egy aftája, próbáltuk kezelni Anaftinnal, de nem ért semmit. Úgyhogy bekeményítendő, elővettük a Glycoseptet. Jól ismeri, elkezdett bömbölni, hogy azzal nem szeretne, mi viszont mondtuk neki, hogy csak így fog meggyógyulni. Bömbölt tovább. Ekkor azt mondtam, hogy vagy Apa cseppent egyet bot (=fülpálcika) nélkül, vagy Anya keni fel a bottal. Abbahagyta a bömbölést, gondolkodott egy kicsit, aztán azt mondta, hogy "Apa cseppentse". És hagyta.

Értelmes, szociális, ügyes, és még kedves is, amikor van kedve. Jön és segít nekem pl törölgetni, teregetni. Zabálommeg.

2019. május 23., csütörtök

Love, Death + Robots

Közben újabb néznivalónak értünk a végére (mostanában kicsit sok volt a párhuzamos sztorik száma, majdnem bele is zavarodtam, majd lehet, hogy írok az ongoing projektekről is), sikerült végigmenni az összes Love, Death + Robots epizódon. Három elképesztő előnye miatt minden sci-fi rajongónak kötelező:

  1. Mivel kurrens sci-fi szerzők novelláiból készültek az epizódok, végre tényleg VAN sztori.
  2. Mivel mindegyik más stílusú (trash actiontől elégikusig, romantikustól elgondolkodtatóig), még vizuálisan is (mangásabbtól vagy karikaturisztikusabbtól a nagyon komoly 3D-ig minden van), mindenki megtalálja benne azt, ami tetszik.
  3. Mivel elég rövidek az egyes epizódok, még a legkevesebb idővel rendelkező nézők is találhatnak rá egy-egy negyed órát.
Van pár, ami az én ízlésemnek kicsit véres (néhol a neten úgy nevezik a sorozatot, hogy Boobs, Gore and Robots), de azért van bőven ennek ellenkezője is. 
Ja, és zseniálisak a minden epizód elején kiforduló másmilyen piktogramok.
Innentől SPOILER.

2019. május 21., kedd

Szabad a hétfő

Mindig furcsa érzés, amikor valami ennyire hosszú dolognak vége van, mint a Game of Thrones sorozat. Legutóbb az Avengers: Endgame után nyilallott belém ez a furcsa, tompa, elégedettséggel vegyes sajgás, hogy most valaminek vége lett, ami jó is, hiszen lehet mással foglalkozni, meg nem is jó, mert folytatnám még.
Rengeteg jó beszámolót olvastam az utolsó epizóddal kapcsolatban (talán kiemelném ezt), nekem az volt az első gondolatom, hogy én együtt tudok élni ezzel a befejezéssel. Nem volt wow-effect, és nem ezt találtam ki magamtól, de működött, és kellő lezárást adott ennek a sok-sok órányi néznivalónak, amivel az elmúlt években a hétfőket töltöttük. SPOILER.