2018. december 14., péntek

Fontossági sorrendek

Naszóvalelnézést.
Az előző hét arról szólt, mint írtam, hogy becsomagoltam a közös életkénket. Igyekeztem eladni mindent, amihez nem fűzött nosztalgikus érzés, és túl nagy volt költöztetni, ez részben sikerült is. Ami durva, hogy ennek ellenére nem fértünk bele egy teherautóba, úgyhogy kétszer kellett fordulni.

Hétfő reggel kezdtük a költözést, délután fél négyre sikerült kezet fogni a költöztetőbácsikkal, akik valószínűleg a föld legjobb költöztetői amúgy. Úgyhogy jelentem, megérkeztünk ideiglenes szállásunkra.
A közös életkénk jelenleg egy fél garázsban, egy icipici, fűtetlen szobában és egy fél nappaliban van felhalmozva, nagyjából így:
Nyilván vannak fontossági sorrendek, tehát az első, amit elővettünk, az adventi LEGO naptár.
Azóta persze rendeződtünk valamelyest, sőt, eddig mindent megtaláltam, ami eszembe jutott, hogy kéne. Az elv pedig az, hogy a lehető legkevesebb dobozt nyitjuk ki, míg azt mondják a házunkat készítő bácsik, hogy be lehet költözni. Ez jelenleg január második felére várható. A ház szerkezetkész, szerda óta fűtés is van, úgyhogy ami visszavan, az a burkolás (hideg, meleg) és a festés.
Egy stresszfaktorral ezennel kevesebb lett az életkémben.

2018. december 10., hétfő

Movin'

Rajk László (mai Pannónia) utca
Hajnal utca
Csipke út
Üllői út
Szentendrei út
Ányos utca
Csipke út
Hajnal utca
(kolesz költözések ki-be)
Pannónia utca
Visegrádi utca
Zsálya utca
Pácoló utca
Búza utca
Istenhegyi út
Dobó István utca

Eddig ennyiszer költöztem. Ma +1.

2018. december 7., péntek

Dobozolás

Ma ment el a konténeres az utolsó lomokkal, úgyhogy most már minden xart be kell csomagolni, ami itt maradt. Egyelőre tűrhetően állunk. A lomtalanítás legfájóbb tárgya ezúttal a párbajtőröm volt, amit kb. 10 éves korom óta cipeltem mindenhova, hogy majd jó lesz valamire, de nyilván nem lesz jó semmire.
A gyerekek ma a Nagyinál alszanak, közben azt a merényletet követtem el, hogy elraktam majdnem az összes játékukat. Ami elöl maradt: a legó, egy doboz tele kis kártyajátékokkal (pl. Bújócska, memory, agytorna, házi készítésű dominó, stb.), illetve a teljes asztaluk az összes rajzfelszereléssel. Ennek elégnek kell lennie másfél nap szórakozásra. 
Ruhát úgy csomagolok, hogy egy heti készlet megy sporttáskába, a maradék zsákba, lesz egy hetem kipakolni. A doboz vagy épp elég lesz, vagy épp nem, holnap kiderül. A függönyöket már leszedtem és kimostam, most száradnak. Még pont két nap van két mosásra, aztán a maradék az szennyes alakban költözik.
Kedvem lenne újraolvasni a Tótékat.

2018. december 3., hétfő

Magabizonytalanság

Az vajon mit jelent az életkémre nézve, hogy a "Confident" feliratú, fél literes kulacsomat valaki betette a mosogatógépbe a cégnél, és összezsugorodott ici-pici ráncos használhatatlan kis nyomorékká?

2018. november 29., csütörtök

Jobb a második rész

Közben még múlt héten megnéztem a Grindelwald bűntetteit. Az első rész nem annyira tetszett, de azért gondoltam, mégiscsak adok neki még egy esélyt. És ebből a rossz kiindulásból tulajdonképpen pozitívan csalódtam. Spoiler.

2018. november 24., szombat

Szundimatrica, bújócska, utánzós


Három éves lett Pindúrtündér. Néha csak nézem gyönyörű hosszú haját, kedves kis arcát, színváltós szemét, ahogy mosolyog, huncutkodik vagy morcog, és nem is értem, hogy lehet, hogy ez az okos, önálló és határozott kis lény nem is volt még három éve.
Nagyon jó nyomon követni, ahogy alakul a személyisége, ahogy fejlődik az értelme, az ügyessége.
Szülinapjára tőlünk festékkészletet és gyöngyfűző készletet kapott, mindkettő telitalálat volt, olyan ügyesen húzza az ecsetet, mintha mindig ezt csinálta volna, és simán fűzött úgy egy karkötőt, hogy én nem nyúltam hozzá, csak amikor az elején és a végén meg kellett csomózni. De örült a szép ruháknak, koronának, sütis játéknak, meséknek is, sőt, elvittük pónilovagolni egy fedett pályás lovardába, ami szintén nagyon tetszett neki.
A feje telis-tele van mesékkel. Nézni bármit megnéz szívesen, a diafilmek is nagyon népszerűek így ősszel, bármilyen olvasós mese is jöhet, sőt, mostanában néha angolul olvasunk mesét, ezt persze gyorsabban elunja, mert nem érti, de a dalokat szívesen énekeli vicces angolsággal. És közben meg mesél ilyeneket, hogy "az égben van egy zsák, és ha vizes lesz, akkor kiesik belőle az eső". Meg rajzol valami kis kriksz-krakszot, és közli, hogy az egy vízi mókus, ami megeszi a halat". Szívesen játszik az összes plüssel és babával, főz nekik, meg elmennek sétálni, sőt, a legújabb, hogy az icipici medvéjét, amit ajándékba kaptunk még kb. két éve egy bababoltban, mikor ott vásároltunk, papírzsepivel bepelenkázzuk, aztán meg kell szagolni, hogy büdi-e.
Ami nekem nagy öröm, hogy megtanulta ő is a "duplós-utánzós" játékot, amikor is ugyanolyan formájú és színű elemekből álló készlete van mindkettőnknek, és egyszer ő épít valamit, egyszer én, és a másiknak le kell utánozni. Ehhez ugye térlátás kell, megfigyelés, koordináció, nagyon jó kis játék. Most már vele is tudjuk játszani.
A délutáni alvás még mindig nem megy tökéletesen, nem azért, mert nem fáradt, hanem mert a sok élményt meg akarja osztani, és nincs kedve aludni. De találtunk új motivációt, készítettünk neki papírból füzetet, aminek kidekoráltuk együtt az elejét és a hátulját, aztán vettem neki egy jó nagy tábla cicás matricát, és bevittük az egészet az oviba. Ha kedvesen elalszik mindenféle serteperte nélkül, akkor kap egy cicás matricát. Működni látszik, sőt, most már otthon is bevezettük, otthon gyümölcsös matrica van.
Egyre ügyesebb a futóbiciklivel, akárhova felmászik, a kicsi legókat is összeépíti, elképesztően szépen és pontosan színez, és gyakorlatilag egyedül öltözködik.
Az egyik legnagyobb kedvenc játéka a Bújócska, és nem véletlenül (az igazi elbújósat is szereti, de abban még nem olyan ügyes). Elképesztően jó megfigyelő, sokszor én magam sem látom, amit mond, aztán kiderül, hogy tényleg. Kifigyeli a kis mókust a vezetéken, észreveszi, ha valakinek, aki szembe jön, micimackós a hátizsákja, stb. És mondja is.
És ami szerintem a legmenőbb, az a szókincse. Mindig igyekszem lejegyezni, miket mond, amikor meglepődöm, ha szerintem három évesnél komolyabban fogalmaz meg valamit, de így is a tizedét sikerül. Ebben a hónapban a legkomolyabb szerintem az volt, mikor éppen szerepjátszottunk Klára királylánnyal és Jani manóval (én voltam a manóval), és gombát szedtek az erdőben. Aztán lerakták a kosarat, és Jani manó javasolta, hogy játsszanak egy kicsit ugrálósat. Mire Klára:
- Nem, inkább nem hagyom a kosarat őrizetlenül.

2018. november 20., kedd

Fog, foci

Kistücsök öt éves, öt hónapos. Az utóbbi idők legnagyobb izgalmát az jelentette, hogy észrevettük, hogy kinőtt a 21. foga, azaz az első csontfoga (jobb alsó hatos). Azóta a bal alsó hatos is kikandikál persze, de a lényeg a büszkeség, hogy őneki már van csontfoga, mert tudja, hogy az csak a nagyoknak van, és a felelősségtudat, ahogy most már reggel és este kérés nélkül megy fogat mosni, és mindig megkérdezi, hogy az adott ételben mennyi cukor van. Na, ettől nem szereti kevésbé az édességeket, de ez nem is volt cél.
Megkaptuk végre a logopédustól az anyagot az interdentálisok eltűntetéséhez, azt csináljuk, amikor tudjuk - néha nem tudjuk, mert fáradt, elidétlenkedi, stb., de azért mondjuk minden másnap sikerül, ami jó eredmény.
Az óvónénik megdicsérték mostanában, hogy részt vesz a foglalkozásokon, most már tornázni is szeret, sokkal interatívabb és szociálisabb. Plusz most már köszön is rendesen. Ami jó, mert egy hónappal ezelőtt még aggódtak azon, hogy jövő szeptemberben iskolába akarjuk adni. Egyelőre ez a terv, majd most jön az iskolaérettségi vizsgálat.
Szerintem érti és megérti, hogy lassan költözni fogunk, egyelőre nem látok rajta semmi rossz érzést, inkább viccesnek tartja, hogy miért vannak a tálaló helyén dobozok. Biztos, hogy lesz egy kis átmenet, de igyekszünk megkönnyíteni az egészet, amennyire csak lehet.
Az oviból hazahozott néhány idétlen szokást, néha bőg, mint egy oroszlán vagy ugrál mint egy kis majom, de azért az esetek többségében mostanában az eddigi legkedvesebb. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető, látja rajtunk, hogy le vagyunk harcolva, vagy csak megért valami benne, de örülök ennek is.
Még egyet szerintem elfelejtettem elmesélni (asszem), hogy elkezdtünk focizni. Egyelőre állok a kapuban, ő kitalálja, melyik nemzet csapatával lesz (általában a németekkel vagy a horvátokkal), kitalálja, hogy én kikkel vagyok, aztán addig rúg gólokat, amíg úgy dönt, hogy most cserélhetünk (mondjuk 4:0), aztán én rúgok neki párat, hogy még ne nyerjek (4:3), aztán ő még rúg párat 6 gólig, és az ő csapata nyer. De a lényeg az egészben a labda rúgása és a mozgás, amit ősz végén is lehet csinálni, ha épp nem esik az eső.